Emberhátrány, meccslabda sem akadály - a legnagyobb fordítások

Vágólapra másolva!

Nemcsak a Kielce kézilabdacsapata volt képes vesztes helyzetből visszakapaszkodni, és óriási győzelmet aratni a Veszprém elleni BL-döntőben – korábban is akadt példa csodálatos győzelmekre. Öt sportág, öt példa.

Emberhátrányban, 1-5-ről

1957. december 21-én a Charlton Athletic szurkolói láthattak csodát a Huddersfield Town elleni angol másodosztályú mérkőzésen.

A hazaiak már a 17. percben bajba kerültek, Derek Ufton válla ugyanis megsérült, kórházba kellett vinni, így a csapat tíz emberrel folytatta a mérkőzést (akkor még nem lehetett cserélni a fociban). A Huddersfield ki is használta az emberelőnyt, a 62. percben már 5-1-re vezetett. Ekkor csoda történt, a hazaiak csatára, Johnny Summers az addigi egy gólja mellé még szerzett négyet, és adott egy gólpasszt is Johnny Ryannek, és már a Charlton vezetett 6-5-re.

A hajrában még Stan Howard egyenlített, de Ryannek erre is volt válasza, így a hazaiak 7-6-ra győztek.

Esés után olimpiai arany

A finn Lasse Virén a semmiből robbant be az atlétika élvonalába, az 1971-es Európa-bajnokságon csupán a 17. lett 10 ezer méteren (28:33.12 perc), és a müncheni olimpián sem jegyezték az esélyesek között.

A döntőbe futamának negyedik helyezettjeként (28:04.41 perc) jutott be, és féltávnál óriásit esett a mexikóvárosi ötezres bajnok, egyébként tízezren olimpiai ezüst- (1964) és bronzérmes (1968) tunéziai Mohammed Gammoudival együtt.

Az észak-afrikai sportoló feladta a versenyt, Virén azonban felpattant, és őrült iramban a mezőny után eredve 27:38.35-ös világcsúccsal győzött.

Teniszpályán is vannak csodák

A tenisztörténelem legnagyobb fordítását Jimmy Connors vitte véghez. 1987-ben, a wimbledoni torna 4. fordulójában 1:6, 1:6, 1:4-re állt a svéd Mikael Pernfors ellen, aztán 1:6, 1:6, 7:5, 6:4, 6:2-re győzött.

A franciák szívesen emlékeznek vissza Henri Cochet bravúrjára is, aki úgy nyerte meg az 1927-es wimbledoni tornát, hogy egymás után három mérkőzésen is kétszettes hátrányból győzött. Az elődöntőbeli csatája volt a legemlékezetesebb: a tízszeres Grand Slam-győztes Bill Tilden már 6:2, 6:4, 5:1-re vezetett ellene, és meccslabdája volt, de végül Cochet nyert öt szettben 2:6, 4:6, 7:5, 6:4, 6:3-ra.

Houston, baj van!

Az NFL történetének legnagyobb feltámadását a Buffalo Bills csapata mutatta be 1993. január 3-án, és az tette még emlékezetesebbé, hogy a nagy fordítást nem a kezdő irányító, és a csapatot sokszor szorult helyzetből kisegítő Jim Kelly, hanem a tartalékja, Frank Reich vezényelte le.

A Bills 35-3-ra égett a Houston Oilers ellen, amikor Reich négy touchdown-passzt osztott ki – ebből hármat Andre Reednek –, és a Buffalo 35-35-re egyenlített, így a hosszabbítás döntött. Ott aztán Steve Christie megvillant, és 32 yardos mezőnygóljával teljessé vált a buffalói csoda.

Reggie Miller varázslása

Az 1995-ös NBA-idény keleti elődöntőjében Reggie Miller varázsolt. A New York Knicks-Indiana Pacers első mérkőzésén a hazaiak 105-99-re vezettek 18,7 másodperccel a rendes játékidő letelte előtt, amikor Miller szórt egy triplát, majd miután labdát szerzett, ismét visszalépett a triplavonal mögé, és egyenlített – 3 másodperc leforgása alatt.

Miután a Knicks két büntetőt elrontott, a lepattanóért folytatott harcban Millerrel szemben szabálytalankodtak, ő pedig mindkét büntetőjét beverte, így 8,9 másodperc alatt 8 pontot szórva győzelemre vezette csapatát.