A szabályok megkapóan egyszerűek: a két fél kő-papír-ollóval (ebből is van egyébként világbajnokság) eldönti, melyik kezd. Aki veszített, rátenyerel az asztalra, a másik pedig lever neki egy akkora lángost, amekkorát csak tud. Aztán persze váltanak, és ezt addig csinálják, míg az egyik versenyző ki nem dől (4:30-nál) vagy fel nem adja.
Ennél őszintébb versenyszámot elképzelni sem tudunk. Nincs nagy eszközigénye sem, és különösebb előképzettséget sem igényel a dolog. A végső győztes legalábbis nem egy sportos alkat – pofozkodni viszont remekül tud.