Az All Blacks a vb legnagyobb esélyese

Szeptember 18-án és október 31 között rendezik Angliában a négyévente megrendezésre kerülő uniós rögbi-világbajnokságot. A világ talán húsz legjobbja vesz részt a megmérettetésen, de igazán csak négy-öt csapat esélyes a végső győzelemre. Köztük vannak a házigazda angolok is, akik talán itt nagyobb eséllyel rúgnak labdába, mint a nemzetközi focitornákon, nem is beszélve a sportág déli nagyjairól: Ausztráliáról, Dél-Afrikáról és Új-Zélandról.  

Magának a sportnak a megszületését egy William Webb Ellis nevű rugby-i diák nevéhez kötik, aki 1823-ban egy futballmeccs közben felkapta a labdát, majd a gólvonal mögé szaladt, ott letette, és elkiáltotta, magát, hogy "Gól"! Ugyan a kezezés szabálya még sokáig képlékeny volt a fociban, az ilyen labdavitel már akkor is tilos volt – ezzel viszont megszületett a rögbi. 1871-ig kell várni az első válogatott meccsre, amit – a focihoz hasonlóan – Anglia és Skócia játszott, melyen végül a skótok győztek.

A sportág megszületése William Webb Ellisnek köszönhető Forrás: ougrote.com

Ekkoriban még bőven az amatőrizmus korát élték a sportok: az úri fiúk persze ráértek, hogy egyetemi éveik, katonai szolgálatuk idején merő passzióból játszanak, azonban a munkások nem. 1895-ben így meg is történt a nagy szakadás: Bradfordban létrehozták a tizenhárom fővel játszott ligarögbit, amely profi sportként működött a továbbiakban (addigra már a rögbiről levált az amerikai és a kanadai foci) – míg az uniós rögbi, maradva a hagyományoknál, többé-kevésbé amatőr maradt még száz évig.

A rögbi és a foci közös tőről fakad

A szétválás dacára a liga és az uniós rögbi szabályai alapjaiban ugyanazok. A nagyjából focipályányi méretű játéktéren a labdát csak hátrafelé lehet kézzel passzolni, előre pedig csak rúgni lehet. Pontot rúgásból vagy céllal lehet szerezni. Utóbbihoz át kell jutni a labdával a célvonalon, ahol azt le kell tenni. Ez a mozdulat az uniós rögbiben öt pontot ér (a ligában négyet), majd lehet jutalmat rúgni, ami két pontot ér. Van még lehetőség büntetőrúgásból és a mezőnyből lőtt drop rúgással előnyre szert tenni: mindkettő három-három pontot ér. Ezekért a ligában már csak kettő, illetve egy pontot adnak, mondván: a látványos célok pörgősebbé teszik a játékot.

A játékvezetőnek komoly tekintélye van Forrás: ofpic

A játéknak számos eleme van, amely megmutatja, hogy a focival egy tőről fakad a sportág. Ilyen a les, amely a rögbiben annyit tesz – nagyon röviden – hogy valaki úgy avatkozik játékba, hogy az ellenfél játékosai mögött van és a labda előtt. Akárcsak a fociban, itt is csak a labdát birtokló játékost lehet támadni, és nem lehet a test akármelyik részén szerelni. Persze vannak különbségek is: a rögbi sokkal tradicionálisabb sport maradt a pályán, és azon kívül is: nincsenek őrjöngő ultrák, a játékosok földközelben maradtak, szinte nincs színészkedés, és a játékvezetőnek hatalma van a pályán: csak a csapatkapitány beszélhet vele, és ő sem mindig. Aki sokat beszél, az lapot kap: sárgát, és mehet tíz percre gondolkozni a pálya mellé, vagy pirosat, és az öltözőben teheti ugyanezt.

A vb Angliában

A foci, de még a ligarögbi vb-khez képest is igen fiatal az uniós rögbi világversenye: az elsőt 1987-ben rendezték Új-Zélandon, ahová még a világszervezet hívott meg válogatottakat. Később kialakult a selejtezős rendszer, és egyre nőtt a résztvevő válogatottak száma is. Anglia most először rendez tornát önállóan. Hogy a mostani tornát ők rendezik, az még 2009-ben eldőlt: az angol pályázat a dél-afrikai, japán és olasz beadványt előzte meg. Tizenhárom stadiont választottak ki helyszínként a szervezők, zömmel focicsapatok pályáit (pl.: Manchester City Stadium, St. James Park), de helyszín lesz az Olimpia Stadion, és az angol rögbi Wembley-je, a 82000 férőhelyes Twickenham is, de a csoportmeccsek során a Wembley is szerepet kap majd.

Csoportok és esélyek

Az uniós rögbiben – hasonlóan a jégkoronghoz – a válogatottak több divízióban küzdenek meg egymással, ezért nem igazán fordulhat az elő, hogy Angliát Hollandia térdre kényszeríti ebben a sportban. A selejtezők is ezen a módszeren alapulnak (sajnos mi, magyarok korán elbúcsúztunk a kvalifikációtól): elsőként azok a válogatottak kvalifikálták magukat a tornára, amelyek az előző, új-zélandi világbajnokságon a csoportjaikban harmadik, vagy annál jobb helyezést értek el. Az ötös csoportokból az első kettő még harcolhatott az egyenes kieséses szakaszban, de a harmadiknak a biztos kvalifikációval kellett beérnie. Utolsóként Uruguay jutott ki a világbajnokságra, miután a pótselejtezőben 2014 őszén legyőzte Oroszországot, így a dél-amerikai válogatott harmadjára is ott lehet a világeseményen.

Uruguay kvalifikálta magát utoljára Forrás: Origo

A húsz válogatott tehát négy darab ötös csoportban oszlik el, és ránézve ezekre, a papírforma sorrendet már előre el is lehet mondani. Az A csoportban Ausztrália, Anglia, Wales, Fidzsi, Uruguay, a B-ben: Dél-Afrika, Szamoa, Skócia, Japán, USA, a C-ben: Új-Zéland, Argentína, Tonga, Grúzia, a D-ben: Írország, Franciaország, Olaszország, Kanada, Románia lenne a sorrend. Ez viszont csak egy előrejelzés: meglepetések mindig szoktak lenni az ilyen tornákon. Négy éve Tonga a csoportkörben megverte a franciákat, 2007-ben pedig Walesszel babrált ki igen csúnyán Fidzsi.

A-csoport

Az A-csoportban három válogatott is van, amelyik az előző vb-n ott volt a negyeddöntőben, sőt a bronzéremért Ausztrália játszott Wales ellen. Hogy a sorsolás így alakult, az annak köszönhető, hogy amikor kihúzták a válogatottakat a kalapból, akkor Wales épp hullámvölgyben volt, és ezért csak mint harmadik kerülhetett be a csoportokba. Wales számára ez persze nem jelent semmit: a rögbi fontosabb náluk, mint a foci, így biztosan oda fogják tenni magukat a vörös mezesek: az öreg ikonokat újak váltották fel: így a korábbi tizenegyes mezben játszó Shane Williams (aki talán körülbelül annyira népszerű volt, mint az a másik tizenegyes, Ryan Giggs) helyett George North van már ott a szélen, hátul Leigh Halfpenny a fullback. Az ausztrálok is valószínűleg izzadni fognak, mivel igencsak felemásan játszottak idén. Aki számíthat, az a volt ligarögbis Israel Folau, a visszatérő Matt Giteau, de a tolongásból is ki kell még emelni David Pocockot és Michael Hoopert, akik a válogatott motorjai voltak mostanság. Az angolok is aspirálhatnak a csoportelsőségre: tizenhatodik játékosként a közönség is ott lesz velük. Itt az a kérdés, hogy egy másik kódváltó, Sam Burgess hogyan illeszkedik majd be a válogatottba, és hogy ki lesz centerként a párja: Henry Slade, Jonathan Joseph vagy Luther Burrell? Elöl is szó szerint tolonganak a jobbnál jobb játékosok – Stuart Lancasternek nehéz dolga lesz, hogy kiválassza a 31 fős vb keretet!

Az All Blacks a vb legnagyobb esélyese Forrás: sportskeeda.com

B-csoport

A B-csoportban toronymagasan esélyes Dél-Afrika, 2007 világbajnoka – azonban idén csak egyszer nyert a Springboks, noha korábban voltak jó pillanataik Ausztrália és Új-Zéland ellen is. Talán Bryan Habana és Jean de Villiers csillaga már lefelé megy, de sok tehetséges fiatal (Jesse Kriel, Eben Etzebeth, Pat Lambie, Handré Pollard stb) van a keretben, olyanokkal, akik most vannak a zeniten (Willie le Roux, Tendai Mtawarira). Szamoa is éppen a csúcson van, nagyon erős keretet raktak össze a kis szigetország játékosaiból. A nagy erejű Alesana Tuilagi mellett ott lesz Rey Lee-Lo, Joe Tekori vagy egy másik veterán: Maurie Fa’asavalu is. A skótok lennének „hagyományosan” ebben a csoportban a másodikok, de szégyenszemre jó tizenöt éve nem tudnak semmit se mutatni: most kezdődött el náluk sokadik alkalommal az építkezés, és talán Vern Cotter kezei alatt a sok tehetségből egy csapat is tud formálódni, de most még lehet, hogy a nagyon akaró Japán ellen is megizzadnak majd. A cseresznyevirágosok hajtani fognak, mivel a következő vb-t náluk rendezik, nyilván ki akarnak most tűnni egy jó eredménnyel.

C-csoport

A címvédő Új-Zéland elsősége nem vitás a C-csoportban. Igazából nem lehet róluk semmi negatívat mondani: hemzsegnek a kiváló játékosok az All Blacksnél, legyenek akár fiatalok (Aaron Smith, Dane Coles, Julian Savea), akár most a csúcson lévők (a kódváltó Sonny Bill Williams, Ben Smith, Liam Messam, Brodie Retallick, Kieran Read), vagy épp levezetni készülő veteránok (Keven Mealamu, Ma’a Nonu, Conrad Smith, Dan Carter). A keret erősségére csak egy példa: jelenleg négy olyan játékosuk van, aki a világszövetségnél az Év Nemzetközi Játékosa címet elnyerte (Carter, Read, Retallick – Richie McCaw háromszor lett a legjobb). Jelenleg ők a legesélyesebbek a végső győzelemre is, érdemes lesz követni őket. Az argentinokról se feledkezzünk meg, mivel Maradona és Messi országában is népszerű a rögbi: 2007-ben a bronzérmet szerezték meg a dél-amerikaiak. Innen is kikoptak már a nagy öregek, de van, aki továbbvigye a labdát: a tolongás még mindig erős (főleg az Agustín Creevy vezette első sor!), de a rúgók is bárhonnan képesek kapura rúgni.

A Twickenham Stadion a sportág angliai szentélye Forrás: wikimedia.org

D-csoport

Átugorva Tongát, akik valószínűleg most is harmadikok lesznek a csoportjukban, nézzük a D jelű ötöst. Itt Írország egyelőre az esélyes a csoportelsőségre: a legutóbbi Hat Nemzet győztesei most nyáron viszont kicsit leeresztve játszottak, igaz, főleg olyanok kaptak szerepet, akik „próbán” voltak. Az íreket nagyon összepakolta az új-zélandi Joe Schmidt, aki már korábban dolgozott klubedzőként a szigeten. Volt csapatának (Leinster) játékosaira támaszkodik főleg. Így az első sorban bérelt helye van Mike Rossnak, hátul a tolongásban Sean O’Briennak és Jamie Heaslipnek, valamint irányítóként Jonathan Sextonnak. Az ír válogatott a focitól eltérően (bár ott is próbálkoztak vele) az északír területekről is behív játékosokat, így az Ulster kiváló sarkazója, Rory Best is ott van a keretben a szélső Andrew Trimble-lel együtt. A csoport másik nagy válogatottja a francia, amely viszont messze a van a „Gloire-tól:” az előző vb második helyezettje most nagy gödörben van: hiába jók a játékosok, ötlettelenül meccseltek idén is a kék mezesek. Mindenesetre az nagy szenzáció lenne, ha a harmadiknak betippelt Olaszország a vb-n is meglepné a szomszédját: javult ugyanis az elmúlt években az olasz rögbi, de most az Azzurri is kisebb gödörben van, pedig pár éve még izomból legyűrték a franciákat.

A Twickenhamben lesz a döntő

A csoportok küzdelmei október 11-ig tartanak majd: azért van elhúzva így ez a szakasz, mivel a nagy fizikai igénybevétel miatt a rögbiben csak egy meccset szokás játszani hetenként. Ezután jön a rájátszás egy hetes pihenő után, hogy aztán a Twickenhamben október 31-én kiderüljön, hogy ki lesz a világbajnok.

Miklós Dániel