Hetvenéves a Kannibál

BELGASPORTS AFP
Belgian cycling legend Eddy Merckx poses at the press opening of the exhibition held on the occasion of his and racing legend Jacky Ickx's 70th birthdays in Brussels on December 3, 2014. The exhibition will be open from December 6, 2014 to June 21, 2015. AFP PHOTO/BELGA/BRUNO FAHY == BELGIUM OUT ==
Vágólapra másolva!
Szerdán ünnepli 70. születésnapját Eddy Merckx, a profi kerékpársport egyik legnagyobb alakja.

1945. június 17-én született a belgiumi Meensel-Kiezegemben, majd a Brüsszel külvárosának számító Woluwe-Saint-Pierre-ben nőtt fel, ahol szülei élelmiszerboltot nyitottak. Első kerékpárját háromévesen kapta, azután szinte le sem szállt a nyeregből. Tizenhat évesen indult első amatőr versenyén, egy évvel később pedig már korosztályos belga bajnok volt. 1964-ben megnyerte az amatőr világbajnokságot, a következő évben profi szerződést írt alá.

Első Tour de France-versenyén, 1969-ben hat szakaszt nyert, a verseny végén nemcsak az összetett győztesnek járó sárga trikót ölthette magára, hanem a pontversenyt megnyerőnek járó zöldet és a legjobb hegyi menőnek járó pöttyöset is - a triplázás sem azelőtt, sem azóta nem sikerült senkinek. Az 1970-es Touron a zöld trikót néhány ponttal elveszítette, de ahogy az összetettet, úgy a "hegyek királya" címet is megnyerte, pedig a Pireneusokban gyomorgörcsök kínozták, az egyik különösen nehéz szakasz után oxigénsátorba kellett fektetni.

Rivalizálás Ocanával

Az 1971-es Touron óriási párharcot vívott a spanyol Luis Ocanával, aki egy hegyi szakaszon teljesen váratlanul visszatámadta, és végül kilenc percet vert rá. Merckx mindent megtett, hogy lefaragja hátrányát, de végül egy szerencsétlen baleset döntött: a Pireneusok egyik lejtőjén mindketten buktak a szakadó esőben, és a spanyol nem tudta folytatni a versenyt. Merckx nem örült, hogy így vette át a vezetést, ezért másnap nem is húzta magára a sárga trikót.

Merckx egy tavalyi kiállításon Forrás: AFP/Bruno Fahy

Az 1972-es verseny újra kettejük párharcáról szólt, de a küzdelem ismét idő előtt dőlt el: a spanyol a hegyekben újra bukott, defektet kapott, két hét múlva pedig a tüdejét megtámadó fertőzés miatt fel kellett adja a versenyt. Merckx - sorozatban negyedik győzelme után - 1973-ban kihagyta a Tourt, de 1974-ben visszatért, és ha nem is olyan meggyőző fölénnyel, mint korábban, de ötödik elsőségét is begyűjtötte.

Vesén vágták, állkapcsát törte

Az 1975-ös körversenyen Franciaországban már csak ellendrukkerei voltak, a gallok büszkeségét ugyanis sértette volna, ha a francia nemzeti hős, Jacques Anquetil rekordját megdöntve hatszoros győztes lesz. Olyannyira elfajultak az indulatok, hogy a leghosszabb, 260 kilométeres etapon egy néző vesén vágta a belga kerékpárost, mindezért pedig jelképesen egy frankra büntették meg. Az egyre jobban fáradó Merckx az Alpokban elesett, eltörte az állcsontját, megsérült a térde és a csípője, de nem adta fel, és végül második lett.

Rekordok, rekordok, rekordok

Beceneve a sajtóban Kannibál volt, mert a győzelemre szomjazva mindenkit "felfalt". Pályafutása során 525 versenyt nyert, újoncként 24-et, amatőrként 56-ot, a hivatásosok táborában 445 versenyen végzett az élen, miközben 1585 viadalon indult. A sportágban egyedülálló módon összesen 11-szer győzött a három nagy körversenyen: ötször nyerte meg a Tour de France-t és ugyancsak ötször (1968, 1970, 1972-74) a Giro d'Italiát, 1973-ban a pedig a Vuelta a Espanán volt első. Háromszor (1970, 1972, 1974) ugyanabban az évben győzött a Girón és a Touron. A világ leghíresebb kerékpárosversenyén, a Tour de France-on a mai napig az övé a legtöbb, szám szerint 34 szakaszgyőzelem és ő viselte a leghosszabban, 96, illetve a "félszakaszokkal" együtt 111 alkalommal a sárga trikót. Három profi világbajnoki (1967, 1971, 1974) aranyérmet is begyűjtött és 1972-ben egyórás világrekordot is felállított 49,431 kilométerrel. Ezt a csúcsot csak 1984-ben döntötték meg, mára pedig már közel 53 kilométerre tornászták fel, de Merckx még nem a mai szupertechnikával készült kerékpárokat tekerte.

Metrómegálló is őrzi a nevét

1978-ban visszavonult és kerékpárgyártásba fogott, a Merckx-gépek nagy sikernek örvendenek. 1986-tól 1996-ig a belga országúti kerékpáros válogatott vezetőedzője volt, kerékpárosversenyek szakértő tanácsadásával, szervezésével és helyszíni tudósításával is foglalkozik.

Háromszor (1969, 1971, 1974) választották a világ legjobb sportolójává, hazájában 1996-ban bárói rangot kapott. 1999-ben az évszázad kerékpárosának, 2000-ben a 20. század legjobb országúti kerékpárosának választották, Belgiumban is az évszázad sportolója lett, Brüsszelben 2003 óta metrómegálló viseli a nevét, Franciaországban, Tours közelében kerékpáros stadiont neveztek el róla.