Néha inni is elfelejtenek Sebestyénék a Dakaron

Karbantartással, feltöltődéssel és közös programokkal töltötte a Dakaron a pihenőnapját a Sandlander csapata: a Sebestyén Sándor, Bognár József duó, illetve a Pócsik László, Farkas Nándor, Szaller Zoltán trió.

Pócsik László beszámolója szerint Argentínában a helyiek rajongása súrolja az elviselhetőség határát. "Itt mindenki felmérhetetlen nagy sztár, akinek színes pólója van, és az a legnagyobb, akinek versenyautója van. De már egy közepesen olajos szerelőoverállal is hihetetlen sikereket lehet elérni".

Mint elmondta, a helyiek az előző napi csonka gyorstól a táborig vezető mintegy 200 kilométeren digitális precizitással tudták, mikor melyik autó jön.

"Az emberek élet-halál küzdelmet vívtak, hogy ki tudja megérinteni a versenyautókat. Amikor próbálsz átmenni egy falun, ahol háromezren ezt teszik, és abból 1200-an el is üttetnék magukat, hogy nemzeti hőssé váljanak, akkor az egy idő után fárasztó" - tette hozzá Pócsik.

Egészen máshogy látta a helyzetet a csapat másik pilótája, Sebestyén Sándor, aki legalább 2500 autogramot kiosztott, és vagy ötszázan fényképezkedtek vele. "Egy benzinkúton ezernyi felnőtt és gyermek volt, én meg elajándékoztam a pólómat, és megmutattam az érdeklődőknek a Toyotát. Jó ideig tartott, mire a végére értem, de nagyon megindító volt a helyiek szeretete" - mesélte Sebestyén Sándor.

A pilóta arról is beszélt, hogy a kellemetlen melegben nem igazán tudnak pihenni, de a tábor nagyon jó helyen van. "Az itteni ízekhez viszont nem vagyunk hozzászokva, a sonkán és a gyümölcsökön kívül nem nyűgözött le a tábori kulinária. Az útra mindennap viszünk magunkkal ennivalót és vagy 20 liter vizet - a folyadékpótlásra egyébként jobban oda kellene figyelnünk, de annyira a versenyre koncentrálunk, hogy megmondom őszintén, néha inni is elfelejtünk."

A Sebestyén Sándor, Bognár József kettős az összetett 86. helyéről vág neki a hétfői távnak, a Pócsik László, Farkas Nándor, Szaller Zoltán trió pedig egy hellyel mögöttük száguld.