Ne higgy el mindent!

Kijutunk a vébére, külföldi sztáredző lesz a szövetségi kapitányunk, most megnyerjük a BL-t, az idén megverjük Vettelt, végre padlóra küldjük Klicskót, sosem doppingoltam. Összeszedtük az év blöffjeit.

Ferencváros focicsapata: Bajnokok leszünk

„Egy Ferencvárosnak nem lehet más célja, csak a bajnoki cím, a nemzetközi szereplés kiharcolása, a keret is adott hozzá, a szakmai háttér is” – jöttek a hangzatos nyilatkozatok a Ferencváros vezetőségétől a szezon elején. Ricardo Monizt az elmúlt idényben fél szezon után is megválasztották az NB I-es edzők a bajnokság legjobb szakemberének, a holland tréner azt igazolhatott a nyáron, akit akart, így talán még megalapozott is lehetett a célkitűzés. Jól is kezdte a bajnokságot a Fradi, de jött Akeem Adams tragédiája, amely után komoly mélyrepülésbe kezdett a csapat, olyannyira komolyba, hogy Ricardo Moniznak mennie kellet. Egymásra mutogatott Moniz és az orvosok, öltözői széthúzásokról és klikkesedésről lehetett hallani.

Nem akarjuk temetni a Fradit, amely az ötödik helyen áll a tabellán, de tíz pont a hátránya a listavezető Debrecennel szemben, és a nagy rivális Újpest kiverte a csapatot a Magyar Kupából is. Ha az új edző, Thomas Doll képes csodát tenni, akkor talán meglehet a hőn áhított bajnoki cím, de a következő idényben reálisabb lehet ez a célkitűzés, amikor a csapat már vélhetően az új stadionjában fog játszani, és nem a hatalmas, így hangulattalan Puskás Ferenc Stadionban kell a hazai mérkőzésein pályára lépnie.

Moniz szerepvállalása sikersztorinak indult, csúnya lebőgés lett belőle Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Külön az év blöffje lehet a megmentőként várt Jack Tuijp szerződtetése is, aki a holland másodosztály kétszeres gólkirálya volt, napokig a címlapon közölték az újságok az érkezését, magyar szinten csillagászati összegű fizetést kapott, ehhez képest rúgott egy gólt, majd a kispadot, vagy sokszor még azt sem koptatta, mivel nem tudta magát beverekedni csapatba.

Magyar fociválogatott: Kijutunk a világbajnokságra

Bár jól kezdte a selejtezősorozatot a magyar válogatott, és ismét elkezdtünk reménykedni, ez a mese is ugyanúgy ért véget, ahogy az eddigiek. Nem happy enddel. Minden ott dőlt el, amikor a románok elleni hazai, zárt kapus meccsen a hosszabbítás második percében 2-1-es magyar vezetésnél a vendégek egyenlíteni tudtak. Aztán simán kikaptunk tőlük Bukarestben, beszedtünk egy nyolcast Hollandiában, és a pótselejtezőt érő második hely helyett ismét maradt a magyarázkodás, a sárdobálás, és persze a kapitányváltás.

Csányi Sándor: Külföldi sztárkapitányunk lesz

„Hét-nyolc név van a kalapban, három-négy olyan, aki már vezetett európai topcsapatot” – mondta Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, miután menesztették Egervári Sándort a válogatott éléről. Azt ígérte, hogy jön egy külföldi szakember, aki komoly név a szakmában, letett már valamit az asztalra, és aki rendbe teszi nemcsak a magyar válogatottat, hanem az egész magyar labdarúgást is. Röpködtek a nevek, de nyilvánvaló volt, hogy a szabadon igazolható világklasszis edzők közül egy Guus Hiddink vagy egy Jupp Heynckes elérhetetlen a számunkra, egyrészt megfizethetetlenek, másrészt nem tudni, a pénzen kívül mivel tudnánk ilyen kaliberű szakembereket ide csábítani, és abban sem lehetünk biztosak, hogy a magyar közeg nem falná fel őket is előbb vagy utóbb. Ennek ellenére, amikor a telki sajtótájékoztatón Csányi Sándor bejelentette, hogy ki lesz az új szövetségi kapitány, akkor vártunk egy Fred Ruttent, vagy egy Dungát, de kaptunk helyettük egy Pintér Attilát…

Pintér Attila megérkezik Forrás: MLSZ

A Juventus BL-álma: Megérkezünk Európába

Mióta a Juventus visszakerült az olasz első osztályba, szisztematikus munkával néhány év alatt elérte, hogy toronymagasan a legjobb olasz csapat legyen. Az elmúlt két évben magabiztosan nyerték meg a bajnokságot, a romokban heverő olasz stadionok mellett nekik vadonatúj, ultramodern otthonuk van, amelyben rendre telt ház, több mint 40 ezer néző előtt játszanak. Olaszországban eddig is bivalyerősnek számított a keretük, tavaly a Bajnokok Ligájába visszatérve pedig veretlenül nyerték meg a csoportjukat, és a nyolcaddöntőből is továbbjutottak, a nyolc között azonban a későbbi győztes Bayern München ellen nem volt esélyük, két sima 2-0-s vereséggel kiestek.

A nyáron ment a fogadkozás, hogy az idén a BL-ben is nagyot fognak dobni, a bajnokság helyett inkább az európai kupára koncentrálnak. Ennek megfelelően nem engedték el egyik kulcsjátékosukat sem, és tovább erősítették a keretet, Carlos Tévez személyében igazi világklasszist igazoltak le, szerződtették az Athletic Bilbao spanyol válogatott gólzsákját, Fernando Llorentét, a védelmet pedig az egyik legjobb olasz hátvéddel, a városi rivális Torinótól megvett Angelo Ogbonnával stabilizálták. A Real Madrid mellett a Galatasarayt és a Köbenhavnt kapták, nem egy halálcsoport, így minden adott volt tehát a jó BL-szerepléshez. Ehhez képest csupán egy győzelmet tudtak aratni, a három döntetlen és a két vereség azt jelentette, hogy a spanyolok mellett a törökök mentek tovább a csoportból, a Juventus pedig az Európa Ligában folytathatja. Igaz, ott toronymagas esélyesként, de vélhetően ez nem vigasztalja a jóval nagyobbat álmodó torinói szurkolókat.

Ferrari: Az idén megállítjuk Vettelt

Amikor 2010-ben Fernando Alonso a Ferrarihoz igazolt, akkor azzal a nem titkolt céllal tette ezt, hogy megszerezze harmadik Forma-1-es világbajnoki címét. Az első évében az utolsó futamon bukta el a vb-elsőséget, 2011-ben már csak egy futamgyőzelmet aratott, és csak a negyedik lett a pontversenyben. 2012-ben a csapat átszervezte a technikai részlegét, kinevezte Pat Fryt technikai igazgatónak, Alonso végig versenyben is volt a vb-címért Vettellel, de ismét az utolsó futamon bukta azt el a némettel szemben. Nem csoda, hogy a 2013-as szezonnak azzal a céllal vágott neki az egyéni világbajnoki címre 2007, a konstruktőrire 2008 óta ácsingózó maranellói istálló és a spanyol pilóta is, hogy megállítják a sorozatban három világbajnoki címet nyert Vettelt és a Red Bullt. Nem sikerült nekik.

Alonso nagy bajban volt az idén is Vettellel szemben Forrás: AFP/Nelson Almeida

Pedig jól kezdtek, Alonso az első öt futamból kettőt megnyert, de utána hullámvölgy következett, és a csapat nyár közepén bevetett fejlesztéseinek kudarca már előre jelezte, hogy ezúttal sem tudják megkaparintani a trófeákat. A második helyen záró Alonso 155 ponttal maradt le a világbajnok Vetteltől, a konstruktőröknél pedig a harmadik Ferrari és az első Red Bull között fényévnyi (1 fényév = 242 pont) volt a különbség. Közben már nyílt szócsatába keveredett a Ferrari elnöke, Luca di Montezemolo és a csapat húzóneve, Fernando Alonso, utóbbi azt sérelmezte, hogy nem kap versenyképes autót, előbbi pedig figyelmeztette, hogy inkább törődjön a saját dolgával, a versenyzéssel. Mindezt nem a bokszutcában vagy az elnöki irodában, hanem a lapok hasábjain keresztül tették meg. Talán jövőre sikerül a hőn áhított cím, bár a vébé legnagyobb talánya lesz, hogy az első ránézésre időzített bombának tűnő Fernando Alonso, Kimi Raikkönen új pilótapáros még mélyebbre taszítja a Ferrarit, vagy az áttörést jelenti a csapatnak.

Vlagyimir Klicsko legyőzése – Na majd most! Áh, mégsem…

Vlagyimir Klicsko úgy indult neki az Alekszander Povetkin elleni címmeccsnek, hogy az addigi 63 profi bokszmeccséből 60-at megnyert, ebből 51-et KO-val. Csupán három vereséget szenvedett el, viszont kilenc éve megingathatatlan a trónja. Most azonban úgy tűnt, hogy az olimpiai bajnok, a profik között még veretlen Povetkin (26 győzelem, 18 KO) valóban hatalmas kihívás elé állíthatja, és akár le is döntheti a lábáról az ukrán óriást.

"Azt hiszem, ő lesz a valaha volt legjobb ellenfelem, veretlen, és el is várom tőle, hogy úgy bunyózzon, mint aki ezt szeretné megőrizni. Az amatőrök között olimpiai, világ- és Európa-bajnok volt, képzett bunyós, akit még sohasem küldtek padlóra. Minden promóter álma egy ilyen bokszoló" - utalt Klicsko arra, hogy a menedzserek által évek óta szervezett csata valóban élete legnagyobb kihívása lesz.

Hiába a nagy fogadkozás, Povetkinnek sem volt esélye Klicsko ellen Forrás: AFP/Alexander Nemenov

Ennek ellenére a profi boksz történetének egyik legnagyobb pénzdíjazású meccsét (23,3 millió dollár) Klicsko a vártnál jóval simábban nyerte meg Moszkvában, padlóra is küldte addig veretlen ellenfelét, végül pedig meggyőző fölénnyel, egyhangú pontozással győzött. Minden maradt a régiben.

Armstrong: Nem doppingoltam – Ja, de, mégis!

Ha nem is az év blöffje, de az elmúlt éveké volt Lance Armstrong állandó hárítása. A hétszeres Tour de France-győztes amerikai kerékpározó legyőzte a rákot, onnan felállva megnyerte a világ legnagyobb körversenyét, rák elleni alapítványt hozott létre, Amerika első számú hőse és példaképe lett. Aztán jöttek a doppingvádak, ő persze mindent tagadott, de csak idő kérdése volt, hogy kiderüljön, minden igaz, amit róla állítanak. Meg is fosztották mind a hét Tour-győzelmétől, ő pedig Oprah Winfrey tévéshow-jában kiállt a világ elé, és bevallotta, hogy ötféle módon doppingolt, és mind a hét Tour de France-győzelmét tiltott szereket használva aratta. Azt mondta, a doppingolás rutinmunka lett nála, mintha a bicikli kerekeit fújták volna fel, vagy vizet öntöttek volna a kulacsba. Az amerikai bringás szerint a rákkal való harca során eluralkodott rajta a nyerési vágy, aminek következtében egy nagy hazugságspirál lett az élete.

Lance Armstrong kitárulkozása Oprah Winfreynek és az egész világnak Forrás: AFP/George Burns

Az interjú során mindössze egyszer érzékenyült el: akkor, amikor a legnagyobb gyerekéről, a 13 éves Luke-ról beszélt. Tanúja volt ugyanis annak, hogy a gyerek megvédte őt az iskolatársaival szemben. "Soha nem kérdezte meg tőlem, hogy igazak-e a vádak, megbízott bennem. Hazudtam a gyerekeimnek is. Az volt a legnehezebb, amikor azt kellett Luke-nak mondanom: „Ne védj meg többé engem! Ha bárki kérdez rólam, csak mondd azt, hogy az apád sajnálja a történteket.”