Angyal vagy ördög vette át a NOB-ot?
A Jacques Rogge utódaként a NOB élére megválasztott Thomas Bach személyisége megosztja a sportvilágot, de rátermettsége eddigi pályafutása alapján nehezen vitatható. Támogatói briliáns elmének és a sport jótevőjének tartják. Nagy kérdés, hogy miután elérte élete célját, mihez kezd a megszerzett hatalommal.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság sorra hozta a papírformát az elmúlt napokban, Tokió megkapta a 2020-as játékokat, a birkózás maradt az olimpián, végül kedden Thomas Bach lett a szervezet új elnöke. Elsőként került német vezető a szervezet élére, egyúttal folytatódott az európai hegemónia, 1894 óta csak az amerikai Avery Brundage volt Európán kívüli.
A 12 év után távozó Jacques Rogge helyére hatan pályáztak, mégsem jósolt senki különösebb csatát, annyira egyértelmű volt az 59 éves német ügyvéd sikere, aki a NOB alelnöki posztjáról érkezik, és a Német Olimpiai Bizottságot is ő vezette eddig.
Támogatói briliáns elmének és a sport jótevőjének tartják, míg az ellenségei számító karrieristának és hatalomhajhásznak, aki évtizedek óta mindent alárendelt egyetlen céljának, annak, hogy a NOB elnöke legyen.
Annyi bizonyos, hogy a német tőrválogatottal 1976-ban olimpiai bajnok Bach már a vívópályán is intelligens hadviseléséről volt híres, és ahogy a német Abendblatt is fogalmaz, azóta sem bízott semmit a véletlenre. Amikor 32 éve elkezdte a sportvezetői pályafutását, rögtön felkavarta az állóvizet a NOB legendás első atlétikai bizottságának tagjaként, mely teljesen új stílust vitt a szervezetbe, és többek közt életre szóló eltiltást követelt a doppingért.
A nyolcvanas évek közepén, szokatlannak tűnő kijelentéssel hívta fel magára a figyelmet, amivel hidegháborús időkben egyszerre kedvezett a szocialista és a kapitalista tábornak. "Az érett sportoló megfelel a demokratikus emberkép fogalmának. Egyrészt egy önálló személyiség, aki megpróbálja megvalósítani önmagát a teljesítménye által. Másrészt megtanulja, és elismeri a felelősségét, amivel a közösségének tartozik." A kritikusai később erre a nyilatkozatára hivatkozva mondták azt, hogy Bach ehhez képest eléggé egyoldalú: teljes mértékben az önmegvalósítás határozza meg tetteit.
A négy nyelven is folyékonyan beszélő Bach a kilencvenes évektől folyamatosan haladt végső célja, a NOB elnöki széke felé. 1991-ben beválasztották a NOB-ba, 1996-ban a végrehajtó bizottságba is bekerült, 2000-től 2004-ig pedig ő lett a NOB elnökhelyettese, majd 2006-ban újra elnyerte ezt a pozíciót.
Ha kell, a nehéz feladatokat is elvállalja, ő hozta nyilvánosságra a NOB legnagyobb vesztegetési botrányát a Salt Lake City-ben rendezett téli olimpia előtt, a NOB Jogi Bizottságának vezetőjeként pedig mindig a legkeményebb dopping elleni harcosként lépett fel.
Az elnökké választásával természetesen lemond a Német Olimpiai Bizottság (DOSB) elnöki posztjáról, de egyes kritikusai azzal vádolták, ezt a pozíciót fejben már régen maga mögött hagyta.
A megválasztása előtti napokban saját hazájából újabb támadás érte, az egyik német csatornán a Stasi nevű titkosrendőrség adataira hivatkozva azt állították, hogy vívó korában csalt a meccseken, és üzérkedéssel is megvádolták. Bach emellett amiatt is kereszttűzbe került, hogy 2006 óta benne van az állítólag Izrael-ellenes német-arab kereskedelmi és iparkamara elnökségében.
A német liberális pártban, az FDP-ben is szerepet vállaló Bachnak mindezek ellenére sikerült megőriznie renoméját, amiben nagy segítségére szolgáltak kulcsszerepben lévő támogatói. A német kancellár, Angela Merkel az ő oldalán áll, akárcsak olyan sportnagyságok, mint Franz Beckenbauer vagy Dirk Nowitzki. Ők valamennyien megbízható partnerként, a sport jótevőjeként dicsérik Bachot.
Hogy végül melyik arca lesz az igazi, arra áhított új pozíciójában csak ő maga adhat választ. A szólamokkal mindenesetre nem maradt adós a megválasztása előtti kampányhajrában, az egyik német bulvárújságnak ezeket a jelszavakat adta meg: "Tüntessük el a pályázó országok elé állított akadályokat! Több művészt és tudóst az olimpiai mozgalomba! Friss szelet a NOB-ba!"