Fejjel a szegycsontba egy érdi faházban

Vágólapra másolva!

Pár hónappal a Hongkongban szerzett vb-bronzérme után egy eldugott érdi faházban edz Kálló Gyöngyi nehézsúlyú szumós. A levegő gyorsan fogy a szűkös helységben, a szőnyeg jéghideg, az ágyékkötő pedig csaknem csokornyakkendőt csinál az egyik fiatal birkózó golyóiból. A civilben kormánytisztviselő Kállónak tetszik a puritán miliő, a puccos körülményeket nem szereti, a vb-érmeit nem számolja, az edzésen csak fiúkkal csatázik.

"Elég spártai körülmények közt edzünk" - figyelmeztetett előre Kálló Gyöngyi, az októberi hongkongi szumóvébé bronzérmese. Sötétedés után parkolunk le Érd egyik eldugott utcájában, a közvilágítás erőtlenül pislákol, szerencsénkre a félhomályban hamar belebotlunk Tar Mihályba, a szumószövetség társelnökébe. Nélküle nehezen is találnák el az úttól jóval beljebb lévő, immár teljesen kivilágítatlan faházak egyikéhez, ahol éppen gyerekeknek tartanak edzést a 17 fokban. Kálló Gyöngyi már vár ránk, címeres melegítőben, magányosan ücsörög a terem sarkában.

"Biztosan jót akartok meginterjúvolni?" - kérdezi kapásból az egyik legeredményesebb magyar szumós. A szerénység oka az, hogy egyelőre nem kapott kvótát a cali világjátékokra, bár a Kolumbia harmadik legnagyobb városában rendezendő verseny azért nem létkérdés: "Csak a harmadik? Nem megyek!" - neveti el magát.

Állva kell maradni

"A szumó szabályai nagyon egyszerűek, ezért nem könnyű abbahagyni a nézését" - magyarázza a friss vb-bronzérmes. Van egy kör, amin belül állva kell maradni. Ha az ellenfél talpán kívül bármije leér, illetve ha körön kívül kerül, akkor veszít. "Egy-két szabály van, például nem nyúlkálunk a másik szemébe, nem lehet ököllel ütni, de az egyenes tolóütés ér, fejre és az egész testre. Van egy-két pont, amire természetesen nem lehet ütni, ezeknek az elképzelését rátok bízom" - mondja nevetve, aztán komolyabbra fordul a helyzet: "Az, hogy fejjel beszállunk a szegycsontba, alapgyakorlat. Először, mikor nekem jöttek, ott maradt a levegő, de meg lehet szokni." A szumópálya eredetileg döngölt agyag volt, de teremben szőnyeget használnak helyette, a kört pedig kis műanyag rudakból rakják ki.

"Bárhová is megyünk, az esetek kilencvenkilenc százalékában úgy csináljuk, hogy lássunk valamit, Hongkongban is csavarogtunk egy-két napot" - meséli az októberi vébéről Kálló. "Japánban is jártunk, természetesen ott övezi a legnagyobb kultusz a szumósokat, de inkább a férfiakért rajonganak. A nagy férfitest Buddhára emlékezteti őket, aminek időnként furcsa megnyilvánulásai vannak. A mi legnehezebb szumósunknak, Libor Dezsőnek jó kedélyű Buddha-kinézete van, Japánban ezért a legváratlanabb pillanatokban odaugrottak, és megsimogatták a hasát. Egy idő után a Dezső már nagyon ideges volt, egy európai embernek azért ez szokatlan."

További képekért kattintson a fotóra! Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Női szumó viszont a csak Japánon kívül létező amatőr szumóban van, amely megtartotta az eredeti szabályrendszert, de itt már súlycsoportok vannak, a sintó vallás kultikus kellékei pedig hiányoznak belőle. A tiszteletadás, a sószórás megmaradt, viszont a bírók nincsenek tradicionális ruhában, nincs legyezőjük sem, és nincs az a bizonyos vízivás sem, ami szintén jelentőséggel bír: ha valaki egy győztes szumós után iszik a vízből, akkor az ereje átszáll rá. A profiknak japán nevet is kell választani, Kálló azonban ebből is kimaradt: "Van egy magyar nevem, az bőven elég. Nem szeretem fetisizálni a dolgokat."

Ami puccos, nem az igazi

Kálló fiatalon cselgáncsozott, aztán jött egy sérülés, majd az egyetem, amelynek elvégzése idejére abbahagyta a sportolást. Miután megkapta a szakmérnöki diplomáját, úgy érezte, "hirtelen üres lett minden". "Próbáltam újra cselgáncsozni, de az már nem ment. Az edzőm, Rovnyai János akkoriban dolgozott a szumó hazai meghonosításán, és az egyik interjúja végén, mintegy mellékesen odavetette, hogy amúgy ezt nem csak férfiak csinálhatják. Addig a sportág létezéséről is alig tudtam."

Eleinte nem akart versenyezni, de szép lassan belesodródott, el is kezdtek jönni az eredmények hamarosan. A rá jellemző nagyvonalúság miatt viszont nem tudja pontosan, mennyi érmet szerzett világversenyeken. Nyolcat vagy kilencet emleget, Rovnyai viszont az edzés után határozottan tizenegyet mond. "Hongkongig volt tíz, ott lett meg a tizenegyedik" - jelenti ki ellentmondást nem tűrően a szakember, aki még másodpercekkel korábban keményen ostorozta tanítványát minden rossz mozdulatért.

Az edzés laza bemelegítéssel kezdődik, a kocogás közbe kisebb feladatokat iktatnak a résztvevők, aztán előkerül a szumósok különleges ágyékkötője, a mavasi. "Mikor először felveszed, keresed, hol szorult be a levegő. Idővel az ember megszokja, de nem kényelmes viselet, az biztos" - magyarázza a sokszoros vb-érmes, ám a szavai erős eufemizmusnak tűnnek, látva, hogy az egyik edző hogyan ráz be egy ifjú tanítványt a furcsa "kötelek" közé. A mester a mavasinál fogva többször felemeli a srácot a talajról, közben rángatja is rendesen, és tréfásan odaveti: "csokornyakkendőt kötünk a golyóidra, fiam!" A jelenet kissé ijesztő, de a fiú az egész edzésen teljes odaadással küzd, cseppet sem tűnik olyannak, mint akit kínoznak.

Az edzésen aztán Kálló közép- és nehézsúlyú fiúkkal csatázik, így nem számít különösebben, hogy itthon csak egyetlen méltó ellenfele akad a nőknél. Az érdi faházban nincs súlyzózás, a hangsúly kizárólag a mozgások, technikák gyakorlásán van, Rovnyai vasszigorral irányít, de a poénok is folyamatosan repkednek oda-vissza az edző és tanítványai közt. Kálló vív néhány kemény csatát, párszor fájlalja a bokáját, melyben korábban elszakadt az Achilles-ín. "Akinek nem fáj valamije, nem is birkózó" - jegyzi meg az edzője. "Akkor viszont én nagymester vagyok" - vág vissza Kálló.

Hamar fogyni kezd a levegő a szűkös helységben, zuhanyzó nincs, a szumósok szerint pedig időnként nagyon hideg tud lenni a szőnyeg. Kállónak azonban nem is hiányzik más: "furcsa lehet, de mindig azok az igaz bajnokképzők, ahol ilyenek a körülmények. Ami nagyon puccos, az nem az igazi."

A legszebb város Budapest, a legjobb konyha a magyar

Kálló egyetlen igazi hazai ellenfele egyben a barátnője is: "Makai Erikával szoktunk presztízsharcokat vívni. Nagy versenyekre lemegyek Szolnokra, máskor ő jön fel a pesti edzőtáborba, ilyenkor segítjük egymást, de a hétköznapokban nem találkozunk."

A civilben kormánytisztviselő szumós Budapesten lakik, az egyesülete leányfalui, csakhogy ott nincs zárt terem. "Tavasztól kora őszig elvagyunk, mert van agyagpályánk, egy jó nagy terület, ahol futni is lehet, bár én nem szeretek. Akkor szabadban edzünk, mikor viszont jön a rossz idő, bekéredzkedünk egy másik egyesületbe, ahol van hely és edzőpartner is. Most az Érdi Spartacus adott lehetőséget."

Bő egy hónapon át kellett keresgélni a mostani helyszínt, emellett edzője kórházi kezelése is nehezítette a helyzetet decemberben, ám azóta visszatért az élet a normális kerékvágásba. Ez heti két szumóedzést, mellette egy vagy két kondiedzést jelent. A nagy versenyek előtt viszont sűrűbb a program: "a mostani vébé után is rehabilitálni kellett a magánéletet."

A táplálkozásra is ügyelni kell, most éppen tíz kiló leadása a cél, de különleges módszerekre nem kell gondolni: "most már jártam annyit külföldön, hogy elmondhatom, a legszebb város Budapest, a legjobb konyha pedig a magyar, ez messze nem túlzás. Már azért megérte ennyit utazni, hogy ez kiderüljön."

További képekért kattinson a fotóra! Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Kálló a visszavonulás többnyire súlyos kérdését is könnyeden kezeli: "ha edzés közepén kérdezed, mikor hagyom abba, azt mondom, most. Alapozáskor az első tíz perc után bejelentem, hogy most vonultam vissza, az edzőm hallotta már párszor ezt. Mindig azt mondom, hogy még ezt az idényt végigcsinálom, aztán megint még egyet, és már 45 vagyok."

Újabb cél mindig akad, február közepén országos bajnokság lesz, márciusban Európa-bajnokság. "Mindkettő nagyon nagy falat, most ezeket kell túlélni."