Fa Nándor az óceánon ered Usain Bolt nyomába

Tizenöt év szünet után újra meg akarja kerülni a Földet Fa Nándor, aki 63 évesen áll majd oda versenyezni a nagymenőkkel a világ egyik legrangosabb vitorlásviadalán. Úgy véli, a hülyét ma is el lehet játszani, de a technikai fejlődéssel a kalandok kora lejárt, már inkább sakkjátszma várja az óceánon. High-tech hajóval célozza meg a 90 napos időeredményt, amely szerinte felér azzal, mintha 9,7 másodperc alatt futná a száz métert.   

Fa Nándor 15 évvel az utolsó földkerülő kísérlete, a balszerencsés 1996-97-es Vendée Globe után jelentette be, hogy visszatér. Paulovits Dénes műhelyében 60 láb (18 méter) hosszú, high-tech óceánjáró vitorlást épít, amellyel jövőre kezd el versenyezni, fő célja, hogy ott legyen a 2016-os Vendée Globe-on, amelyet a szólóvitorlázás csúcsának tartanak.

"A magunkfajtának éppen elég ok a visszatérésre, hogy ott van az óceán, és mosolyog. Nem gondoltam én komolyan soha, hogy örökre befejezem" - mondta az [origo]-nak a három sikeres földkerülésnél tartó, 59 éves vitorlázó. A hosszúra nyúlt szünetnek egzisztenciális okai voltak: "Amikor az embernek gyerekei születnek, és céget alapít, nem azon töri a fejét, hogy mi tetszik, mi nem tetszik, hanem teszi a kötelességét. A gyerekek mára felnőttek, a vállalkozásom már meg tud várni, bennem van az energia, és tudom, hogy meg tudom csinálni."

Éppen elég ok, ha az óceán rámosolyog

Ha azt vesszük, hogy a 24 órás távolsági világcsúcs csak decemberben kétszer dőlt meg a Vendée Globe-on, a kihagyott tizenöt év jelentős hátrányt jelenthet, de Fát nem aggasztja a sportág robbanásszerű fejlődése. "Ezek a fiúk nem akarnak csúcsokat döntögetni, egyszerűen csak rendkívül szerencsés az időjárás a most zajló versenyen. Valahogy elmaradtak a szélsőségek, se szélcsend, se vihar, ráadásul a mezőny már két hete egy hidegfront előtt halad, ami optimális helyzet. A fejlődés valóban hatalmas, de nem álltam le teljesen a 15 év alatt, és mivel jó barátaim a mezőnyt uraló franciák, pontosan tudom, mi van a hajójukban. Persze ami elméletben megy, a gyakorlatban azért más."

A négyévente megrendezett Vendée Globe-on a résztvevőknek külső segítség és kikötés nélkül, szólóban kell megkerülniük a Földet a mintegy 36 ezer kilométeres útvonalon. Az 1989-es első versenyen 13 indulóból 7 ért célba, és később a sem lett sokkal népesebb a mezőny. Legutóbb 2008-09-ben a 30 hajósból 19 adta fel a Franciaországból rajtoló és oda érkező Vendée Globe-ot. A most zajló viadal november 10-én kezdődött, december 8-ig a 20 indulóból 7 kényszerült feladásra.

Vagy feladják, vagy belefulladnak

Hogy milyen változáson ment keresztül a vitorlázás néhány évtized alatt, azt a Szent Jupát nevű hajóval érzékelteti, a saját építésű vitorlással Gál Józseffel két év alatt kerülték meg a földet 1985 és 1987 között. "A régi hajó olyan a most épülőhöz képest, mintha egy szekeret hasonlítanék egy Dakar-ralira épített Mitsubishihez. Azon kívül, hogy mind a kettő a vízen úszik, semmi közük egymáshoz. Rengeteg új elem van, mozgatható tőkesúly, megnövekedett vitorlázat és sebesség, nagyon gyenge vagy szembeszélben is hatékony hajó."

A szekeres hasonlat ellenére a Szent Jupát megépítését és az első földkerülését ma is óriási fegyverténynek tartja. "Markánsan megváltoztatta az életemet. Addig hosszú távú tervem nem volt, de amikor beértem a Vizcayai-öbölbe, pontosan tudtam, hogy mit fogok művelni a jövőben, és azóta is azt teszem." Fa egy korábbi nyilatkozatában úgy fogalmazott, a többség úgy volt az útjukkal, mint az édesanyja: "Játszanak, gyerekek, úgyse mennek sehova. Amikor meg elindultunk, azt mondták, vagy föladják, vagy belefulladnak. Nem adtuk fel, nem fulladtunk bele."

Korábban kaland volt, mára szakmai kihívás a földkerülés

A Szent Jupáttal két borulásuk is volt, menet közben Sydneyben kikötve fél éven keresztül javították a hajót, ma már elképzelhetetlen helyzeteket átélve. "Akkoriban kaland volt, mára sokkal inkább szakmai kihívás. Régen sokkal több volt a kiszámíthatatlan, létbiztonságot is fenyegető tényező, mára a szakma elég jól megtanulta kezelni az óceánt."

Fa számára egyáltalán nem jelent veszteséget a klasszikus versenyek letűnése. "Aki a kalandot kereste, annak elveszett a kiszámíthatatlanság, persze ma is el lehet játszani a hülyét, és úgy indulni, hogy ellököm a hajót, lássuk, mi lesz. Engem viszont soha nem a kaland része vonzott, és ma már hihetetlenül izgalmas úgy taktikát kidolgozni és útvonalat választani, hogy a régi egynapos helyett tíznapos időjárási előrejelzésem van. A versenyzés sakkjátszmává vált az óceánon."

A technikai fejlődés nemcsak a versenyzésben, hanem a hajóépítésben is teljesen új kihívásokat hozott, így az új vitorlás építését nem Fa irányítja, viszont tervezőként részt vesz benne. "A régi fajta, klasszikus munka talán a lelkemnek hiányzik, de igazából nem. A lényeg, hogy high-tech hajó épül, és őszintén szólva Paulovits Dénes jobb ebben, mint én. Ó egy hajóépítő zseni, és miután harminc éve barátom, együtt versenyeztünk finn-dingiben, nem volt kérdéses, hogy nála épül meg a hajó."

Megcélozza a 9,7-et százon

A székesfehérvári hajós a második földkerülést már szólóban teljesítette 1990-91-ben, a BOC Challenge versenyen egy kormánytörést is átvészelve lett tizenegyedik. 1992-ben a Vendée Globe-on is rajthoz állt, és a két halálos áldozatot követelő földkerülésen 5. lett. Egy életveszélyes borulást is túlélve, 128 nap alatt teljesítette a 32 ezer kilométeres távot, csak francia vitorlázók előzték meg. Fa a sikereit harmincas-negyvenes éveiben érte el, míg a következő Vendée Globe-on 63 éves lesz. "A mostani esélyesek között is többen ötven fölött vannak, tehát ez nem a tinik sportja. Persze az optimális fizikai teljesítőképességemen már túl vagyok, de tapasztalattal tudom ezt kompenzálni. Az edzéseket pedig nem kell újrakezdenem, mert soha nem is álltam le, ma is odaállok egy harmincas fiatal mellé, és felfutok vele a hegyre, ha kell."

Az új hajó építésében Fa Nándor tervezőként vesz részt

Az, hogy hányadik lesz, kevésbé érdekli, mint hogy teljesíti-e a távot, és ha igen, mennyi idő alatt. "A célom, hogy 90 nap körül végigérjek, ami nagyon magas színvonal, olyan mintha 9,7-et futnék százon. Ezzel egyébként az első hatban lehet végezni."

Rakonczay alábecsülte a feladatot

A 32 ezer kilométeres úton sokan a Horn-fok megkerülését tartják a legnagyobb kihívásnak, de a feladatot korábban háromszor is teljesítő Fa ezt némileg máshogy látja. "Valóban hideg, viharos és veszélyes hely, ahol nem lehet variálni az útiránnyal. A 10 méteres állandó hullámok megnőhetnek, és meredekké, veszélyessé válhatnak. Volt szerencsém 60 csomós szélhez is, ami recsegtetett, de fel nem borított. De nem ez a legnehezebb, több helyen oszlik el a verseny súlypontja. A Szent-Heléna-sziget például hírhedten magasnyomású környék, az ottani szélcsend fogas feladat, az Egyenlítő pedig mindig lutri."

A korábbi halálesetek nem foglalkoztatják, holott nem egyszer volt ő is életveszélyes helyzetben. "A halálesetek oka főképp az volt, hogy a hajósok nem voltak tisztában a következő napok időjárásával, ez mára megszűnt. Igaz, amikor 1996-ban a kanadai fiú eltűnt, tőle északra is délre is olyan időjárás volt ezer kilométeren belül, hogy nem volt esélye a túlélésre. Az óceán mindig képes lesz megoldhatatlan helyzeteket kreálni."

Fa Nándor a tapasztalatával igyekszik kompenzálni a korkülönbséget

A több hónapos magány és a versennyel járó lelki megpróbáltatások sem aggasztják. "A legfontosabb a belső erő, amit edzésen nem lehet megszerezni, és a kerek életfilozófia. Pontosan tudja az ember, mit vár az élettől, az óceántól és önmagától. Egy része eldől a születéskor, a másik részét azzal alakítjuk, ahogy élünk. Engem az élet kemény munkára nevelt, így nem érhet meglepetés."

Miután ő tervezte Rakonczay Gábor kenuját, végig figyelemmel kísérte az Atlanti-óceánt átszelő hajóst, aki másfél hónapig nem adott magáról életjelt. Rakonczay hajója egy viharban felborult, és süllyedni kezdett, végül egy hullám állította vissza, amit a kenus utólag életmentőnek nevezett. "Gábor rendkívül tehetséges, de alábecsülte a feladatot, és ez majdnem az életébe került. Itt nincs udvariaskodás, a felkészülésnél és az alapfelszerelésnél is hiányosságai voltak, gondolom, anyagi okok miatt. Ez őt nem kisebbíti, lehetnek még kiváló eredményei, és kívánom is neki."

Most érzi a sors hátszelét

Az egyre inkább divatba jövő, különböző eszközökkel megkísérelt extrém tengeri utakkal kapcsolatban vegyes érzései vannak. "Természetes folyamat a rengeteg próbálkozás, alapvetően szép és hasznos dolog. Az is rendben van, ha a szakma észreveszi és értékeli az eredményt. Ha viszont valaki azzal kezdi reklámozni magát, hogy egyik bajszom lefelé konyul, a másik felfelé, megyek az óceánra, az nevetséges és szánalmas. Az ilyen emberek a társadalmi létből menekülnek, és megpróbálják ezt szponzorok által finanszírozni. A másik, amit nem tudok elfogadni, és manapság gyakran megtörténik, amikor tiniket hajtanak bele szülők, edzők, szponzorok az óceánon kitűzött rekordokba."

A sors jelzéseit nem szokta figyelmen kívül hagyni

Fa legutolsó földkerülő versenyét, az 1996-97-es Vendée Globe-ot páratlan balszerencse-sorozat után feladni kényszerült. Még a viadal előtt a saját építésű, Budapest nevű hajóját a daru elejtette, majd a rajt előtti bemutatón egy vetélytársa darabokra törte az orrárbocát, végül a versenyen egy figyelmetlen panamai tankhajó félig ledarálta a vitorlást. "A sors könyvében más van megírva, ezt nekem tudomásul kell vennem..." - akkor ezekkel a szavakkal adta fel a versenyt, és a döntését ma is helyesnek tartja. "A jelekre odafigyel az ember, mert óhatatlanul utolérik az események. Később elgondolkodtam, négy hajó és egy hajós is odaveszett, nem volt az akkora pech, hiszen én túléltem a balesetet." A mostani helyzetéről óvatosan fogalmazott: "Az biztos, hogy most minden egy irányba taszít, de hogy a következő években mit hoz a sors, még nem tudhatom."