Vágólapra másolva!
Eddig hatszor vágott neki a Mount Everestnek, legutóbb egy hegyomlásban elveszítette a társát, idén tavasszal azonban újra megpróbálja. Klein Dávid a magyarok közül elsőként érkezne meg oxigénpalack nélkül világ legmagasabb pontjára. Az utolsó szakaszokon az oxigénhiány miatt már nehéz tisztán gondolkozni, mivel most nem lesz társa, a kritikus pillanatokban önmagától fogja megkérdezni, hogy ki ő, hol van, és mit csinál.

"Semmi" - jött a válasz arra, mi hiányzik ahhoz, hogy az eddigi kísérletekkel ellentétben 2012 tavaszán az első magyar, oxigénpalack nélküli hegymászó elérje a 8850 méteres Mount Everestet. "Ez egy kirakós játék, évről évre megtanulunk dolgokat, és ezt a rengeteg tényezőt kell tudni összerakni, akár olyanokat is, mint a száraz levegő elleni inhalálás, vagy a megfelelő időjárás-előrejelzés. 2007-re már megvolt az optimális stratégiánk, nem azon múlott."

Klein Dávid utoljára 2010 tavaszán próbálta elérni a Mount Everest csúcsát, ezt az azonban társa, Várkonyi László tragédiája meghiúsította. Április 26-án a 7000 méteren kiépített 1-es táborból lefelé ereszkedve Várkonyi László egy rázuhanó jégfal alatt életét vesztette. "Most sem igazán látom, mit lehetett volna máshogy csinálni, ezen a jégfalon ilyen nagyságrendű omlásra a 20-as évek óta nem volt példa. Korábban úgy gondoltam, a hegymászó-baleseteket minden esetben a hegymászók okozzák. Most azt mondom, a szerencsétlenség csak szinte mindig elkerülhető."

A történteket a mai napig nem sikerült pontosan rekonstruálni, Várkonyi holtteste soha nem került elő. "Mindketten rögzített kötélen voltunk, ami természetesen a lezúduló hatalmas jégtömeg hatására kiszakadt. Valószínűleg zuhanás közben az alattunk lévő jégszakadék peremébe bevágott a kötél, és befeszült. Így függőlegesen lógva maradtam a szakadék falával párhuzamosan, és elkerültek a ferdén repülő jégtömbök. Konyira viszont minden bizonnyal közvetlenül rázuhantak, és ez okozta a halálát."

A 2012 tavaszára tervezett kísérletre Klein Dávid szólóban indul, ami még nagyobb kihívást jelent, főleg az alacsony oxigénszintű, 7500-8000 méter fölötti, úgynevezett halálzónában. Döntésében barátja elvesztése is közrejátszott. "együttműködésünk Konyival nagyon szoros volt, kiismertük egymást, és bíztunk egymásban. Ez rengeteget számít. Hosszú folyamat, míg egy ilyen kapcsolat kialakul, többek közt ezért is indulok most egyedül, de nagyon sokat merítek abból, amit közösen felépítettünk. A mai napig elnevetem magam, amikor észreveszem, hogy valamit úgy oldok meg, ahogy azt ő tette volna."

Forrás: Expeditions.hu
Balra Várkonyi László, mellette Klein Dávid (További képekért kattintson a fotóra!)

Klein Dávid 2006-ban már próbálkozott szólóban palack nélkül, akkor 8450 méterig jutott, az időjárás állította meg. A Mount Everestet eddig több mint ötezerszer mászták meg (ez több mint 3000 mászót jelent). A csúcsra jutások közül mindössze 150 történt palack nélkül. Az emberi lét számára nem igazán alkalmas körülmények kezelésére Klein Dávidék expedíciói az úgynevezett "Climb high, sleep low" elvet alkalmazzák. "Ez azt jelenti, hogy pihenni csak alacsonyabban, az alaptábor szintjén lehet, akklimatizálódni viszont csak a magasabb területeken tudunk." Egy-egy mászás és táborépítés után rendre visszaereszkednek pihenni, a táborlánc kiépítése után pedig - az expedíció kétharmada körül - teljesen leereszkednek, és egy hegyi faluban regenerálódnak. "Mindez a szigorú visszavonulások és az intenzív mászások taktikáját jelenti. Hiába jó a szakács 6400-on, a teljesen kiépített előretolt alaptáborban, ott soha nem fogod igazán kipihenni magad. Arra törekszünk, hogy minimális állóképességi veszteség mellett a lehető legmagasabb szintű akklimatizációt hozzuk össze a csúcstámadásig."

A 3-as táborból induló utolsó szakasz rendkívüli erőfeszítést igényel, az alacsony oxigénszinten nehéz tisztán gondolkodni, ami a sokszor létfontosságú gyors, pontos döntésekhez kell. Ebben az állapotban a hegymászók átlagban egy-két métert tudnak haladni percenként. "Konyival rendszerint egy-egy kérdéssel ellenőriztük egymást, ezeket most magamnak fogom feltenni, arról, hogy ki vagyok, hol vagyok, mit csinálok. Emellett természetesen az alaptábor-vezető, Herczig Andrea is tartja velem a kapcsolatot adóvevőn keresztül, és ha kell, tartja bennem a lelket, biztat, információkkal lát el."

Forrás: Expeditions.hu
(További képekért kattintson a fotóra!)

A komoly veszélyek ellenére Klein Dávid eltökélt a palack nélküli mászás mellett, és hasonló hozzáállást mutat a nemzetközi hegymászószövetség is, amely 1986 óta nem ismeri el hivatalos eredménynek a palackkal feljutottak teljesítményét. "Egyszerűen szólva: a hegy megmászása azért nehéz, mert nincs fent levegő. Ha a fentről hiányzó levegőt palackban felviszem, az olyan, mintha a 100 méteres síkfutáson motorbiciklivel indulhatnék."

Klein szerint az oxigénes mászás nagymértékben szervezési bravúr, és gyakran nem magáról a hegyről és a vele összhangot kereső hegymászóról szól. "Felfele három, lefele két palack kell összesen, plusz a serpák palackjai, ez már önmagában nagy logisztikai kihívás és hatalmas költség."

Forrás: Expeditions.hu
(További képekért kattintson a fotóra!)

Ugyanakkor azzal nem ért egyet, hogy a palackos hegymászás semmit nem jelent. "Hála istennek ez nem egy versenysport. Ha valaki feljut palackkal, és közben tiszteletben tartja a hegyet, akkor ő elismerést érdemel." A Mount Everesten évente mindössze egy-két palack nélküli kísérlet van, miközben a palackos mászások száma folyamatosan nő. "Ennek az egyre fejlettebb technika az oka. Biztos lesz olyan idő, amikor parittyával lövik majd fel az embereket a csúcsra."

Az időjárás extrém változásai mindenkit egyformán fenyegetnek, 1996 májusában egyszerre nyolcan haltak meg a csúcs közelében egy váratlan vihar miatt, bár az előrejelzések évről évre pontosabbak, és az egymástól független csapatok is segítenek egymásnak az előrejelzések megosztásával.
Ha mégis bekövetkezik egy vihar, akkor megint előjön a különbség a kétféle mászási mód között. "Én csak azt nézem olyankor, hogy hol tudom meghúzni magam, amíg a szél alábbhagy, a palackkal mászóknak viszont azt is kell vizslatniuk, hogy meddig tart ki az oxigén." Klein Dávid a csupán 7000-7500 méteres magassághoz akklimatizálódó oxigénes mászók helyzetét ahhoz hasonlítja, amikor valaki egy autóval nagyon messzire el tud menni, ám ha épp ott robban le, sokkal nehezebb visszaevickélnie.

Forrás: Expeditions.hu
(További képekért kattintson a fotóra!)

A Mount Everest csúcsán tapasztalható nappali mínusz 30 fok a hegymászó szerint nem vészes, viszont a harmad-, negyedannyi oxigén miatt a szervezet fűtőkapacitása jóval alacsonyabb. A palack nélküli mászóknak több fel- és lemenetelre kell berendezkedniük, és komolyabb erőtartalékokkal kell rendelkezniük. Az ehhez szükséges állóképességet speciális edzésprogram biztosítja, amelynek során a vér oxigénszállító képességét, a tüdőkapacitást és a légzőizmok hatékonyságát növelik. A felkészülés nehezebb heteiben napi két, a könnyebbeken heti négy-öt edzés van.

A magyarok közül eddig Várkonyi László jutott legközelebb a Mount Everesthez oxigénpalack nélkül, 2002-ben dél felől már csak 80 méter szintkülönbség választotta el a csúcstól, amikor megfordult. Az elért eredmények hitelesítése leginkább bizalmi alapon történik. "Ha sportnak nevezhetem, ez hála istennek olyan sport, ahol elfogadom, amit a másik mond, hacsak nincs jó okom feltételezni az ellenkezőjét. Természetesen, ha lehetőség van rá, fényképezünk, filmezünk. Adott Konyi példája, aki 2002-ben tévedésből felkerült a Mount Everestet meghódító hegymászók közé, és hosszú utánajárással tudta csak elérni, hogy levegyék a listáról."

Lopás és olimpia miatt sem sikerült

Várkonyi László és Klein Dávid 2007 májusában 8650 méterig jutott Tibet felől indulva, amikor fél 11-kor, jó időben a visszafordulás mellett döntött. "Az idő előtti lejövetelnek négy oka lehet: ha a saját állapotomban vagy az időjárás alakulásában támadnak kétségeim, ha valakinek baja történik, vagy ha letelik az időnk, sötétedés előtt ugyanis vissza kell érnünk a legfelső táborba." A két magyarnak az időtényező miatt kellett megfordulnia, a csúcstámadás előtt ugyanis ellopták a felszerelésüket a 7800 méteren felépített 2-es táborból, és emiatt késve érkeztek a 8300 méteren levő 3-as táborba, ahonnan az utolsó szakasznak nekiindulnak a hegymászók.

"A 3-as táborba érve választanunk kellet: vagy a pihenésre, az egy-két óráig tartó öltözködésre és a víz olvasztására szánt időből veszünk el, vagy éjszaka késve kezdjük a csúcstámadást." Klein Dávidék végül az éjfélre tervezett csúcstámadást halasztották el, csak fél 3-kor tudták elhagyni a legfelső tábort. "Sikerült faragni a hátrányból, picit többet kockáztatva szinte biztos, hogy elértük volna a csúcsot, úgy döntöttünk, betartjuk az önmagunkkal kötött megállapodást. Jó állapotban le tudtunk jönni. Nem mondom, hogy repestünk az örömtől, de jó döntés volt, és jó döntést hozni jó. Sokat jelentett, hogy tudtam, vissza fogok térni, bár azt nem gondoltam volna, hogy ilyen sok idő múlva tehetem csak meg, és azt pláne nem, hogy Konyi nélkül."

2008-ban Kleinék expedíciója a kínaiak miatt nem valósult meg, akik minden előzetes figyelmezetés nélkül egy héttel a rajt előtt minden külföldi expedíciótól megtagadták a beutazást, mert éppen akkor vitték fel az olimpiai lángot a Mount Everestre.



Két brit hegymászó 1957-ben a helyiek szigorú törvényeit betartva megállt az egyik leghíresebb ázsiai csúcs, a 6993 méteres Machapuchare közvetlen közelében. Wilfried Noyce és David Cox is visszafordult mindössze negyven méterrel a nepáliak számára szent hegycsúcs előtt, ahová se előtte, se utána nem jutott fel senki. Klein Dávid abban a helyzetben ugyanúgy döntött volna, de az idén a Mount Everesten is hajlandó lenne erre. "Ha lenne ilyen helyi törvény vagy szokás, nem okozna számomra problémát, hogy ne lépjek fel az Everestre. Nem egy földrajzi koordinátáért megyek ki, ez egy összetett élmény. Az erőfeszítéseinket a csúcsra való törekvés fogja össze, de az expedíciónak értelmet, tartalmat az ad, ha a heggyel, önmagunkkal és egymással harmóniában tudunk létezni a kaland első pillanatától az utolsóig. Mi is tartjuk a helyi szokásokat, nem indulunk el úgy, hogy ne végeznénk el egy helyi láma (pap) segítségével egy szertartást, amivel lényegében engedélyt kérünk a hegytől arra, hogy a lejtőit tapodjuk."

Forrás: Expeditions.hu
(További képekért kattintson a fotóra!)

Klein Dávid szerint nem kell a helyiek vallását vagy világnézetét átvenni, de sokkal teljesebb az élmény, ha nem csupán "a hegy kiszipolyozásáért" megy valaki. "Ebben a kérdésben Konyi látásmódja követendő példa, miszerint a kis hegyi falvak lakóitól kezdve a törpefenyveseken át az 5000 méteren élő remetéig minden ugyanolyan fontos, együtt adják ki az egészet, a hegymászás élményét."