Napokig étlen-szomjan evezett a megkerült kenus

A vízbe borulása után két napig nem evett és nem ivott az Atlanti-óceánon ötven napig életjel nélkül hajózó Rakonczay Gábor, aki vasárnap kikötött Karib-tengeri Antigua szigetén. Felesége szerint senki nem gondol majd médiahackre, ha a kenus mindenkinek elmondja, amiket neki elmesélt. Rakonczay Viktória igyekezett kizárni fejéből, hogy férje esetleg meghalt, de mint az [origo]-nak elmondta, nagyon kellett már, hogy a férje jelentkezzen.

Rakonczay Gábor december huszadikán, a portugáliai Lagos kikötőjéből indult útnak, hogy elsőként szelje át az Atlanti-óceánt egyedül, egy speciális kenuval. Egy vihar miatt február hatodikától minden kapcsolatot elvesztett a külvilággal, így csak feltételezni lehetett, hogy merre jár és hogy egyáltalán életben van. Végül március 25-én, magyar idő szerint éjfél körül hazatelefonált a Karib-tengeri Antigua szigetéről.

Mit mondott először a férje, mikor végre sikerült beszélniük?

Jó hangulatban hívott, nagyon jó kedve volt. A belé vetett bizalmam ellenére nagyon kellett, hogy végre valóban jelentkezzen, úgyhogy először örömujjongtunk a telefonban, csak egy idő után tudtunk értelmesen beszélni.

Milyen állapotban van a hosszú út végén?

Jól van, semmilyen sérülése nincs.

A február eleji viharban kétszer is felborult a hajó, ilyenkor mi lesz a ruhákkal és az élelmiszerrel?

Az élelemmel semmi különös, mert vízhatlan csomagolásban tárolta, a ruhák viszont átáztak, és már nem is száradtak meg az út végéig a rendkívül párás levegőben. A nyirkos, hideg, sós vízzel átitatottt ruha rátapadt a bőrére, ezzel kellett együtt élnie a következő majdnem két hónapban.

Azóta kiderült, hogy a hajó az egyik vihar után fejjel lefelé állt, megtelt vízzel, és Gábor nem is tudta visszafordítani saját erőből, a tőkesúlynál fogva, csak egy hullám segítségével. Azon a hullámon múlt minden?

Nem tudom. Én megdöbbentem, mikor ezt elmesélte, mert mindketten úgy gondoltuk, ez a hajó automatikusan visszaáll. Gábort is megdöbbentette az eset, de csak ő tudná megmondani, hogy képes lett-e volna visszafordítani önerőből is a kenut.

Mennyire fáradt el, elért a teljesítőképessége határaihoz?

Maximálisan elérte a határait. A borulás után két napig szünet nélkül evezett, nem evett és nem ivott, mert folyamatosan irányítania kellett a hajót, hogy hátulról kapja a hullámokat. Egészen addig így kellett eveznie, amíg nyugodtabb vizekre nem ért.

Valamilyen vészmegoldás nem létezett volna, például GPS-jeleket küldő jelzőbója, amit csak ki kell dobni a hajóból?

Lehetett volna, de ezt a projektet fél év alatt raktuk össze, ennyi idő alatt nem tudtunk erre pénzt szerezni. Ő viszont bevállalta ilyen feltételek mellett is az expedíciót, mert nem akart még egy évet várni vele.

Gondolt-e a legrosszabbra, akár csak egy pillanatra is?

Nem, ezt mindig kizártam a fejemből, nem is akartam erre gondolni. Mindig csak olyan gondolatokat engedtem át, hogy megcsinálja, túléli, és vigyáz magára. Ismerem őt, az eltökéltségét és a tengerészteljesítményét is.

Egy mentőakció nagyon drága lett volna?

Nyilván összeraktam volna rá az anyagi hátteret, csakhogy ő megígértette velem, hogy nem küldök utána senkit akkor sem, ha nem működik a műholdas telefon, mert attól ő még evez, és nem akarja, hogy elvegyem tőle az expedíció sikerét. Nagyon-nagyon nehéz volt ezt betartani.

Több kommentelő médiahackre gyanakodott, szerintük a férje végig biztonságban lehetett egy szigeten, vagy hajón. Mit szól ehhez?

Majd ha meghallják, amiket nekem elmesélt, senki nem fog benne kételkedni. Aki ezt gondolja, nagyon nem ismeri őt és az eltökéltségét.

Az expedíció december 20-án indult, március 25-én ért véget. Miért hatvannapos küldetésről beszélünk?

A Kanári-szigetektől számítjuk az indulást, onnan mérve volt hatvan nap az út, melynek az első szakasza csak felkészülés volt, ahol tesztelte a hajót és saját magát.

Kimondott cél volt egy egyedülálló teljesítmény elérése. Hitelesítik a rekordot?

Igen, a Guinness Rekordok Könyvébe kerül majd be, maga a hitelesítés egy-két hét alatt megvan.

Terveznek valamilyen újabb nagy dobást?

Egyelőre Gábor azt mondta, szeretne hazajönni, nem akar elmozdulni mellőlem. Kimegyek hozzá Antiguára, de egy hét után már jövünk is vissza, utána az expedíció lezárásával és egyéb szárazföldi dolgokkal foglalkozunk. Legkorábban 2013-ban mennék nagy hajóútra.