"Tárva van a kapu előttem" - interjú a londoni olimpiáról lemaradó Igaly Diánával

Bár nem szerzett kvótát a londoni olimpiára, az Athénban aranyérmes Igaly Diána azt mondja, nem tört össze, mivel a hároméves kihagyás után mindössze öt hónapja volt arra, hogy felhozza magát a korábbi szintre. Igaly nem gondolt a visszavonulásra, bár most felhősebb időszakot él át, és a budaörsi lőtér körüli gondok miatt a tanítványait is el kellett küldenie.

- Pár nap már eltelt a belgrádi koronglövő-világbajnokság óta, ahol nem sikerült kvótát szereznie. Hogyan élte meg, hogy nem jutott ki a londoni olimpiára?
- Elég hamar sikerült feldolgoznom, ami másnak esetleg feldolgozhatatlan. Végig igyekeztem a realitás talaján maradni, hiszen öt hónapom volt arra, hogy felhozzam magam három év kihagyás után. Nem lehetek teljesen elégedetlen, ha valaki azt mondja, hogy olyan találati eredményt fogok elérni az Eb-n és a vébén, amilyet sikerült, azt csukott szemmel aláírtam volna. Persze azt szomorúan vettem tudomásul, hogy az eredmény nem volt elég a kvótához, de a teljesítményem sok erőt ad ahhoz, hogy igenis érdemes folytatnom, van bennem motiváció és erő akár egy következő olimpiára is.

- Amikor februárban bejelentette, hogy visszatér, azt mondta, "nagyon bízom benne, hogy nem okozok csalódást". A szavaiból ítélve magának nem okozott, de hogyan fogadta a szakma, hogy nem jutott ki az olimpiára, kapott bárkitől kritikát?
- A szakma tisztában volt vele, hogy erőn felüli teljesítmény lenne a kvótaszerzés, tudták, kisebb csoda kéne ahhoz, hogy sikerüljön, mégis csak egy hajszálon múlt. Úton-útfélen pozitív visszajelzéseket kaptam, tudták, milyen komoly munkát tettem bele, újra fel tudtam állni, és motiváltan ringbe szállni, ők is elismerték, hogy ez nem kis dolog. Az ő reakciójuk is megerősít abban, hogy nem szabad elkeseredni.

- Összesen négy kvótaszerző versenyen indult, nem volt ez kevés?
- De, sajnos kevés volt, ezeket megelőzően volt már három verseny, de azokon nem tudtam részt venni, a sorozat közepébe csöppentem bele. Nagyon erős munkát kellett elvégeznem, amit boldogan és motiváltan tettem, szakmailag szerettem volna felzárkózni. Talán a rengeteg edzés egy picit a versenyzés rovására ment, de az volt a cél, hogy visszarázódjam, érezzem a ritmust a lövéseknél, és újra magaménak érezzem a lőállást. Talán jobb lett volna, ha több versenyen veszek részt, de ezt utólag már kár latolgatni.

- A belgrádi vébé alatt mennyire motoszkált a fejében a gondolat, hogy ez az utolsó lehetőség a kvótaszerzésre? Nem hatott nyomasztóan?
- Tudat alatt ott volt, de ki kellett zárnom mindent, azt, hogy vébén vagyok, hogy csak öt hónapom volt a munkára, és még sok mindent, ami menet közben ért. Az, hogy az utolsó sorozatom nem úgy sikerült, nem a koncentráláson múlt, itt jött képbe a hároméves kihagyás, az, hogy újra meg kellett szoknom a versenylégkört.

- Nincs bármilyen kiskapu, szabadkártya, amellyel mégis eljuthatna az olimpiára?
- Sajnos nincs, bár soha nem mondom azt, hogy soha, de nem számítok arra, hogy ott leszek Londonban.

- A vébé után fel sem merült a gondolat, hogy abbahagyja, határozott elképzelése volt, hogy folytatja?
- Ha összejött volna a kvóta, akkor csak Londonig gondolkodtam volna előre, így viszont teljes egészében tárva van a kapu előttem. A jövő dönti el, hogy mi lesz, de most az van bennem, hogy folytatni szeretném, és azt a munkát, amelyet a visszatérésem óta beletettem, nem akarom veszni hagyni. Amíg megvan bennem a motiváció, és nyugalom van a háttérben, addig biztos, hogy folytatni szeretném, és boldogan versenyezni.

- A február közepén adott interjúban azt mondta, szeretné magát újra felépíteni. Most hol tart ebben?
- Felépítettem magamban azt a rendszert, amely jó okot ad arra, hogy pozitívan gondolkodjam. Ez egy folyamatos építkezés, nem lehet megelégedni, mert jönnek a viharok, és azok az erők, amelyek felborítják a felépített falakat. De pont ebből adódik a szépsége, hogy mindig tud az ember újat építeni, sosem tudja megunni, én ezt találtam meg a sportban.

- Azt is nyilatkozta a visszatérésekor, hogy ha a londonira nem is, de az azt követő olimpiára fel tud készülni rendesen. Megoldódott a budaörsi lőtér körülötti huzavona?
- Sok pozitív dolog ért az év elején, most egy picit felhősebb időszakot élek, de igyekszem pontot tenni az ügy végére, hogy ismét a béke szigete legyen a budaörsi lőtér. De erről nem szeretnék többet mondani, lényeg, hogy folyamatban van az ügy megoldása.

Igaly a februárban az [origo]-nak adott interjújában azt mondta, a budaörsi lőtér ügye már öt és fél éve része az életének, és akárhányszor edzeni akart, mindig megjelentek a rendőrök, akiket az önkormányzat a zajra hivatkozva küldött ki. A rendőri intézkedés Igaly szerint abból állt, hogy szétnéztek, és mindent rendben találtak, de ezzel is sikerült tönkretenni az önkormányzat által megszabott kétórás edzésidejét.

- A koronglövők közül Bognár Richárdnak sikerült csak kvótát szereznie, önnek és Gerebics Rolandnak nem. Beszélhetünk a szakág visszaeséséről?

- A Magyar Olimpiai Bizottság idén megduplázta a sportlövők támogatására szánt összeget, 30 helyett 67,5 millió jut a sportágnak, érez valamit ebből a változásból?
- A szövetség felől nem, de a MOB részéről éreztem a bizalmat az irányomba, remélem, ez a későbbiekben is megmarad, és a többi sportlövő is érzi majd. A támogatás összegénél egyébként fontosabbnak tartom, hogy legyenek meg a megfelelő felszerelések, hogy az ne forduljon elő, hogy többször is a saját pénzéből kelljen kiutaznia a sportolóknak a versenyekre, vagy hogy azt mondják, nincs pénz edzőtáborra.

- Sidi Péter az [origo]-nak azt mondta, amikor Gerebics Rolanddal, Csonka Zsófiával, Bognár Richárddal és önnel közösen létrehozták a Komárom Olympia SE-t, az is motiválta önöket, hogy egyenként gyengék, öten viszont sokra vihetik. Együtt mennyivel tudják jobban érvényesíteni az érdekeiket?
- Ennek a klubnak az a lényege, hogy együtt, egymást támogatva érjünk el sikereket, szeretnénk példát mutatni a jövő nemzedékének összetartásban. Egymásért szurkolunk, és nem egymás ellen, ahogy az sokszor itthon megfigyelhető. Sokat jelentett nekem, hogy a többiek a vébén is mögöttem álltak, szurkoltak nekem, és bár nem sikerült kvótát szerezni, nagyon köszönöm a klub vezetésének a támogatást és a bizalmat. Mindannyian emelt fővel, boldogan képviseljük a sportágat, és remélem, ezt a szövetségben is látják, és nem érnek minket olyan támadások a jövőben, mint amikor a klubot megalapítottuk.

Az [origo]-nak adott márciusi interjúban Sidi Péter azt nyilatkozta, szeptemberig kiosztják a londoni kvóták 95 százalékát, amire a sportági szövetség nem készült fel, ezt próbálták az összefogásukkal és az újonnan létrehozott klubbal ellensúlyozni. Sidi hiányolta a szakmai terveket, és azt állította, hogy a szövetség vezetése nem működik megfelelően, ezeket a vádakat a szövetség később visszautasította.

- Mennyire vonzó sportág a sportlövészet a fiatalok számára? Nehéz a meglévő problémák miatt megnyerni őket a sportág számára? Vannak tanítványai, lehet belőlük a jövő sportlövő olimpiai bajnoka?