Leporolt néhány pókhálót a snookerzseni

Az elmúlt héten a belfasti Waterfront Hallban rendezték a szezon első pontszerző snookerversenyét, amely az aktuális világbajnok, angol Ronnie O'Sullivan győzelmével ért véget.

Mondhatnánk, hogy ebben nincs semmi meglepő, hiszen a kétkezes snookerzseni tavaly harmadszor lett világbajnok és negyedszer nyerte az Egyesült Királyság bajnokságát, ráadásul az elmúlt szezonban három maximális breaket is lökött, úgyhogy a Rocket jó évet tudott maga mögött. A világbajnoki döntő után azonban azt nyilatkozta, hogy a visszavonulást is fontolóra veszi, bár még mindig csak 32 éves, ami a snookerben épphogy pelyhedző szakállat jelent.

Mindezek tetejébe a hosszú kihagyás (május óta nem rendeztek pontszerző versenyt, egész nyáron csak a snooker népszerűsítésére a skót John Higgins által életre hívott World Series sorozatban játszhattak a profik "élesben") általában alaposan szokta rendezni a mezőnyt. Nem történt ez másként most sem: a hét induló világbajnok közül négy (az ír Ken Doherty, a skót Stephen Hendry, az angol Peter Ebdon és a skót Graeme Dott) már a 32 között elbúcsúzott, és a legjobb 16 közé a főtáblás kiemelteknek is csak a fele jutott be.

Haroldot átkozzák a skótok, Ronnie közepes formával is döntős

A torna pozitív meglepetését egy negyvenen túli úriember szolgáltatta: Dave Harold 14 éve nem játszott döntőt pontszerző tornán, ehhez képest a belfasti áldozati listája igen patinás neveket tartalmaz. Már a 32 között nagy halat fogott: 2006 világbajnoka, Graeme Dott csak 3 nyert partiig jutott ellene. Ezt követően a szintén angol Stephen Lee, majd a címvédő, skót Stephen Maguire volt az áldozat, míg az elődöntőben a kétszeres világbajnok John Higginst verte.

Alsó ágon Ronnie O'Sullivan küszködte el magát a döntőig, és ez nem túlzás: a Rocket mindjárt Ken Doherty ellen nagyon megizzadt és 2-4-es állásról fordítva jutott tovább (mondjuk az utolsó három frame-ben az ír összesen nem állt egy percet az asztal mellett...).

A továbbiakban John Perryt és Barry Hawkinst győzte le, ám Hawkins ellen is döntő frame-re kényszerült. Bár sokat higgadt a játéka és nem kockáztatott feleslegesen, gyakran olyan golyóknál is hibázott, ami nála kisebb tálentumú játékosoknak is rutinmunka.

Ali Carter ellen az elődöntőben pedig már nem is a saját kezében volt a sorsa: a döntő frame-ben hibája után már Mr. Bean-es arckifejezéssel üldögélt és várta a meccs végét, ám Carter az utolsó, tizenötödik pirosat elhibázta, így újra lehetősége volt asztalhoz állni. Le is takarította a fennmaradt golyókat.

Egyetlen százas break a döntőben

A döntő vasárnap délutáni etapját Dave Harold nyitotta győzelemmel. Ekkor még nem sejtette, hogy az első szakasz során ez lesz az egyetlen győzelme. Bár néhány könnyelmű biztonsági lökést leszámítva megbízhatóan snookerezett, Ronnie a kevés hibát is kegyetlenül megbüntette, és zsinórban 6 frame-et nyerve 6-1-re elhúzott.

Harold becsületére legyen mondva, hogy este ezek után sem adta föl. Több helyzeten is mosolygott, látszott rajta, hogy nem feszült, hanem inkább élvezi, hogy döntőt játszhat (a tornán begyűjtött skalpjai alapján teljes joggal lehet büszke a teljesítményére). Ugyan az egész tornán nem lökött százas breaket, a tizedik partiban a 147 lehetősége is felsejlett előtte, ám tizenegy piros lepakolása után elhibázta a feketét, így "csak" 81-ig jutott. Ekkor már világos volt, hogy a tornát a Rocket nyeri, hiszen 2-8-as állásról talán saját magát se tudná megverni.

Végül Ronnie O'Sullivan 9-3-ra nyerte a döntőt, ami magabiztosnak mondható, ráadásul ehhez az eredményhez nem is kellett nagyon brillíroznia.

"Néhány pókhálót akartam leporolni"

"Délután az első frame után sikerült csúcsra járatnom magam, de este az első négy parti úgy ment el, mintha ott sem lettem volna" - nyilatkozta O'Sullivan. "Ezen a tornán néhány pókhálót akartam leporolni. Hogy nyernem is sikerült, az egy nagyon szép bónusz. Pár technikai apróságon dolgozom mostanában, ezekben még mindig fejlődnöm kell" - tette hozzá.

"Jól kezdtem, mindjárt az első partit behúztam, és a másodikra is volt lehetőségem. De aztán minden elromlott" - mondta Dave Harold, aki ezzel a teljesítménnyel a 14. helyre jött fel az előzetes világranglistán. "Ronnie klasszis játékos, aki minden hibádat megtorolja. Játékosként és szórakoztatóként is a legjobb a világon. Remélem nem jön újabb 14 szűk esztendő" - fűzte hozzá Harold.

Sanghajra várva

A snookeresek következő pontszerző tornája a négy hét múlva kezdődő sanghaji Mesterek Tornája. Itt csak a világranglista első tizenhat helyezettje indul, ám közöttük is van néhány versenyző, akinek van mit javítania.

A korábbi világbajnokok közül a hatodik Stephen Hendry, a nyolcadik Peter Ebdon és a 13. Graeme Dott is az első körben búcsúzott. Dott számára ez azt is jelenti, hogy az előzetes világranglistán kicsúszott a legjobb 16-ból, így ha jövőre is főtáblás helyet szeretne, égető szüksége lenne a javulásra. Ebdon a fiatal kínai Liang Wembótól kapott egy 5-0-s zakót, pedig nem jellemző rá, hogy nyert parti nélkül búcsúzna egy tornától.

A fiatal versenyzők közül is sokaknak van tennivalójuk: a tavalyi szezonban két pontszerző versenyt begyűjtő Stephen Maguire hosszú ideje adós a jó játékkal, az angol Mark Selby sem tudja bizonyítani tehetségét, az ausztrál Neil Robertson és a kínai Ding Junhui pedig másfél éve nem nyertek versenyt. Mivel Sajnghajban az első tizenhat presztízscsatája következik, mindannyiuknak lesz lehetősége javítani. Persze csak a többiek testén keresztül.

Bánfai Károly