A sportok közül talán a futballban jelennek meg leginkább a törzsi ösztönök, az erős, de tudattalan motivációk: az egységes erőfeszítés, a megkülönböztető csapatszínek, a fizikai küzdelem és a területvédelem. Különösen ez utóbbi hangsúlyos: a svájci CIES Football Observatory kutatásai alapján a pályára lépő játékosok közül átlagosan mindig a hazai csapat kapusának a legmagasabb az adrenalinszintje. Bennük él leginkább a zsákmányát féltő ember ösztöne, ők az utolsó védelmi vonal, akik még megállíthatják az ellenséget.
Ennek ellenére a kapusok történelmileg a leginkább alulértékelt játékosok. Egyetlen alkalommal fordult elő, hogy közülük kerüljön ki az aranylabdás, a szovjet válogatott és a Dinamo Moszkva kapusa, Lev Jasin 1963-ban kapta meg az elismerést. Nem valószínű, hogy a brazíliai világbajnokság változtat majd a jelenségen, pedig a kapusoknak több alkalommal is kiemelt szerepük volt.
Az orosz válogatott tulajdonképpen Igor Akinfejev hibái miatt esett ki, a kapus a vb legnagyobb potyagólját kapta Dél-Korea ellen, majd csúnyán alászaladt egy algériai szögletnek is. Szimbolikus az is, ahogy a csapattal együtt Iker Casillas alól is kiszaladt a sámli, vastagon benne volt a spanyolok kiesésében.
Vincent Enyeamában tökéletesen ölt testet a kapussors kifejezés. 2010-ben kiemelkedően védett Dél-Afrikában, a görögök elleni kulcsmeccsen például kivédte az ellenfél szemét, hogy aztán a meccs végén az ő hibája miatt kapjanak ki. A mostani tornán Franciaország ellen hasonló volt a helyzet: remekül védett, de a hajrában rosszul jött ki egy szögletre, és Pogba könnyű gólt fejelt. Így is két meccset hozott le kapott gól nélkül, ennél jobb mutatója eddig csak egy kapusnak van a vébén.
Ennek ellenére Enyeama a vb egyik legalázatosabb játékosa is, legalábbis erre enged következtetni James Horncastle, a világszerte ismert sportújságíró által a napokban megírt történet. "Túl sok szabadrúgást fúj Messinek, spori!" – fordult Enyeama viccesen Nicola Rizzoli játékvezetőhöz az argentinok elleni csoportmeccs félidejében. "Már kettőt is kapott!" (A nigériai kapus az elsőt még fogta, de a másodikkal szemben már tehetetlen volt.) "Tudom, hogy nagyon nehéz ilyenkor a kapusok dolga" – felelte Rizzoli, de Enyeama egy nevetéssel lerázta magáról a sajnálkozást, mint aki megadja magát Messi tehetségének. "Hát, próbálkozik az ember. De ő fantasztikusan jó, én meg nem annyira. Sőt, hozzá képest egy szar vagyok" – summázta a helyzetet, pedig 13 kaput eltaláló lövésből 10-et aznap este is megfogott.
Azonban még ezzel is messze elmarad Tim Howard elképesztő teljesítménye mögött: az amerikaiak kapusa 15-ször védett a Belgium elleni nyolcaddöntőn. 1966 óta – mióta az OPTA statisztikákat vezet futballmérkőzésekről – nem volt olyan, hogy egy kapus ennyi védést mutasson be egy vb-meccsen. Igaz, a továbbjutáshoz ez sem volt elég.
Howard mellett a vb másik kapussztárja a mexikói Guillermo Ochoa, aki elsősorban Brazíliát kergette őrületbe a 0-0-ra végződő csoportmeccsen. Neymar fejesénél ő mutatta be a világbajnokság legnagyobb védését is.
A kapusposzt evolúciója az 1990-es vb után kapott új lendületet, amikor az örökös időhúzás miatt szabályba foglalták, hogy a szándékosan hazapasszolt labdákat nem lehet megfogni. Ettől kezdve felértékelődött a kapusok technikai képzettsége, meccsenként 20-30 alkalommal is lábbal kell játékba avatkozniuk, sokszor söprögetőként. Erre talán Manuel Neuer, a német válogatott kapusa a legjobb példa a brazíliai vb-ről, ő az Algéria elleni nyolcaddöntőn összesen hatszor szabadított fel, többször is a kapujából messze kifutva.
A FIFA az úgynevezett Castrol Indexet használja a játékosok posztonkénti rangsorolásához. A kapusoknál ezt a listát a Barcelona és a chilei válogatott egyese, Claudio Bravo vezeti a maximális 10 pontból elért 9.26-os mutatóval. Második a belga Thibaut Courtois (9.05), harmadik pedig a Costa Rica-i Keylor Navas (9.04), de mivel ők még versenyben vannak, meg is előzhetik Bravót a torna legjobb kapusa címért folyó versenyben.
Ha pedig egyszerűen a védési hatékonyságot vesszük alapul, akkor a torna titkos esélyesévé előlépett Kolumbia kapusa, David Ospina nyújtotta a legjobb teljesítményt.
Összességében az látszik, hogy a figyelembe vett mutatóktól függően más-más kapus érdemli meg a torna legjobbja címet, de az biztos, hogy nagyon erős mezőny gyűlt össze ezen a poszton, és hogy a kapusok is legalább annyit tettek hozzá eddig a vb-hez, mint bármely más poszt képviselői.