Nagyot küzdöttek, keveset játszottak

Egy-egy kontrát leszámítva nem sok esélye volt a gólszerzésre, és ezzel a továbbjutásra az ecuadori válogatottnak a franciák ellen. Keveset volt a dél-amerikai csapatnál a labda, és a párharcoknak csak az egyharmadát nyerte meg - nem függetlenül a második félidő elején kapott piros lap hatásaitól.

Le a kalappal az ecuadori válogatott előtt azok után, hogy a svájci csapatot félholtra verő franciák ellen 40 percen át emberhátrányban játszva kihúzta 0-0-ra. Apró szépséghiba, hogy az ecuadoriak a meccs legelejétől tudhatták, a döntetlennel semmire sem mennek.

Az mindenesetre jól látszik a meccs statisztikáiból, hogy a franciák a játék szinte minden elemében felülmúlták az ecuadoriakat. Ez az első félidőben, tehát teljes létszámnál is így volt, a kiállítás után pedig a dél-amerikai csapat szinte csak a kontrákra hagyatkozott. (Igaz, ahhoz képest egészen sok helyzetet alakított ki.)

Az ecuadoriak nagyon elfáradtak a végére, a párharcok nagy részét elvesztették - különösen a fejpárbajok esetében -, és labdabirtoklásban a játékidő egyharmada alá szorultak. Egyetlen szögletet rúgtak, azt is már a hosszabbításban.

Forrás: OptaSports

Hogy mennyire kevés támadást épített fel Reinaldo Rueda válogatottja, jól látszik a francia kapu előtt talán leggyakrabban feltűnő támadója, Enner Valencia játékának néhány mutatójából. Valencia döbbenetesen kevésszer próbált a társaihoz passzolni, mindössze öt ilyen kísérlete volt, és azok közül is csak három ment jó helyre.

Sokkal inkább őt keresték a társak labdákkal, de a francia védők gyűrűjében nem sok lehetősége akadt. Összesen húsz párharca volt, ebből 14-et elvesztett - miközben a franciáknál jobb oldali támadót játszó Moussa Sissoko összesen öt párharcba bonyolódott. Passza viszont 43 volt, azok pontossági aránya is sokkal jobb - bár így is rosszabb az átlagosnál.

Forrás: Origo