A 4-2-3-1-es taktikai formációban pályára lépő Kolumbia győzelmének egyik kulcsa Cuadrado remek játéka volt. A jobb oldali szélső támadó két gólpasszt is adott a meccsen, emellett szinte minden labdát megtartott, jól cselezett, és állandó lendületet adott a csapat kontráinak. Az ellenfél térfelén 93.9%-kal passzolt, ez egészen kimagasló adat, hiszen a támadóharmadban jóval kockázatosabb passzokat, megoldásokat kell felvállalni a csatároknak, mint a mezőnyben. Statisztikájából az is kiderül, hogy kerülte az alibi - vagy mondjuk úgy: biztonsági - megoldásokat, hiszen mindössze a kapott labdák 20%-át játszotta meg hátrefelé, vagyis vállalta a labdabirtoklással járó felelősséget. Feltűnő, hogy jobbszélső létére is sokat passzolt jobbra. Ez azért alakult így, mert a mögötte futballozó szélső hátvéd, Zuniga felfutásaival gyakran segítette Cuadrado játékát.
A görög válogatott csatárai közül nehéz bárkit is kiemelni, de közülük még a bal oldali támadó, Szamarasz mutatta a legtöbbet. Nagyságrendileg ugyanannyi labdát kapott, mint az ellenfél azonos posztján szereplő Cuadrado, de ezeket sokkal gyengébb százalákban játszotta meg. Igaz, ő jóval kevesebb támogató játékot kapott a társaktól, ráadásul Kolumbia labda nélkül nagyon zárt 4-1-4-1-et védekezett a saját térfelén, amivel hatékonyan szűkítették a területet, és tették tönkre az ellenfél passzjátékát.
Az európai csapat fajsúlyosan csak a játék egyetlen aspektusában tudott ellenfele fölé nőni: a görögök jól használták ki fizikai erejüket.
Fernando Santos csapata a földön és a levegőben is jóval több párharcot nyert, szerzett labdákban pedig óriási a különbség a két csapat között. Ezt elsősorban az magyarázza, hogy a dél-amerikai csapat jóval több kreatív, váratlan megoldással próbálkozott, amelyekkel a pozíciós játék után megpróbáltak helyzetbe kerülni. Ezek persze sok kockázatot rejtettek magukban, így a görög bekkek számos labdát tudtak szerezni a védőharmadban. Az, hogy Kolumbia mindössze öt labdát szerzett a meccsen, nem az ő védekezésük, sokkal inkább a görögök támadójátékának a kritikája. A görög válogatott szinte semmilyen kockázatot nem vállalt az egész meccsen, a játékosai kerülték a cseleket, a meredek indításokat, alibipasszokkal tartották a labdát a középpályán.