Franciaország

A francia fociválogatott eddigi vb-szereplései.

A francia futballválogatott már a legelső világbajnokságon is szerepelt, azonban sokáig nem sorolták a jelentős futballnemzetek közé - annak ellenére sem, hogy 1958-ban bronzérmet szerzett, hiszen a következő négy vébéből háromra ki sem jutott. Az első nagy sikerkorszak a nyolcvanas évtized elején kezdődött, amikor a Michel Platini nevével fémjelzett generáció két egymást követő világbajnokságon is bejutott a legjobb négy közé: 1982-ben negyedik, 1986-ban pedig harmadik volt.

A csapat már a spanyolországi világbajnokságon is közel állt ahhoz, hogy bejusson a fináléba. Az elődöntőben az NSZK volt az ellenfele, és a találkozó drámai küzdelmet hozott: a hosszabbításban Platiniék már két góllal is vezettek, de a németek egyenlítettek, és a tizenegyesrúgások során diadalmaskodtak. A német kapusnak, Toni Schumachernek azonban ekkor már nem lett volna szabad a pályán lennie, hiszen az első félidőben brutálisan szabálytalankodott Patrick Battistonnal szemben - azonban nem hogy piros lapot nem kapott, de a játékvezető még csak le sem fújta az akciót!

Négy évvel később a franciák megint ott voltak az esélyesek között, és miután a negyeddöntőben kiverték a brazilokat, ismét az NSZK ellen játszottak. A találkozón az addig kiválóan védő Joel Bats már az első percekben bevédte Andreas Brehme szabadrúgását, és ez valósággal demoralizálta a franciákat, akik a folytatásban a legnagyobb ziccereket is kihagyták. A hajrában kapott második gól végképp megpecsételte a sorsukat - megint lemaradtak a fináléról.

Két elbukott kvalifikáció után az 1998-as tornán házigazdaként szerepelt a válogatott, és története legnagyobb sikerét elérve aranyérmes lett. Pedig előzetesen nem sorolták az aranyesélyesek közé, de végül sikerült eljutni a fináléig, ahol a szuperfavorit Brazília volt az ellenfél. Ronaldo rejtélyes rosszulléte azonban alaposan megviselte a címvédőt, így Zinedine Zidane-ék tulajdonképpen könnyedén szerezték meg a világbajnoki címet - még azt is megengedhették maguknak, hogy csatáraik, Stéphane Guivarc'h és Christophe Dugarry ziccerek egész sorát hagyják ki.

2002-ben már a csoportkörben kiesett, négy évvel később, Németországban azonban ismét döntőt játszott, s ez kisebbfajta meglepetésnek számított, ám a fináléban kifejezetten jól futballoztak az olaszok ellen. A rendes játékidőben nem született döntés, a hosszabbításban pedig Zidane lett a főszereplő: előbb hatalmas helyzetbe került, ám fejesét Gianluigi Buffon védte, majd az utolsó profi mérkőzésén futballozó francia megint fejelt, de ezúttal Marco Materazzi mellkasába, amiért piros lapot kapott. Az aranyéremről a tizenegyesek döntöttek, és Zidane szinte biztosan ott lett volna az ítéletvégrehajtók között. Így viszont az utolsó büntetőt David Trezeguet rúgta - a felső kapufára.

Négy éve győzelem nélkül, csoportutolsóként esett ki a csapat, amelyet a széthúzás jellemzett. A szövetségi kapitány, Raymond Domenech összerúgta a port Nicolas Anelkával, a játékosok edzést bojkottáltak, ilyen háttérrel pedig nem lehetett jól szerepelni. A későbbi elődöntős Uruguay ellen még sikerült a pontszerzés (0-0), de Mexikó (0-2), majd Dél-Afrika is legyőzte (1-2) a franciákat.