Mi a dél-amerikai focicsoda titka?

Vágólapra másolva!
Egyelőre dél-amerikai sikertörténet a labdarúgó-világbajnokság, a kontinenst a legjobb nyolc között négy válogatott képviseli (Chile ráadásul Brazília ellenében búcsúzott a tornától), ilyen dominanciára pedig még sosem volt példa korábban. A kiváló szereplésben a latin-amerikaiak bátor támadójátéka mellett közrejátszik a selejtezősorozat átalakítása is, de a földrajzi körülmények is nekik kedveznek.
Vágólapra másolva!

Először fordul elő a világbajnokságok történetében, hogy a legjobb nyolc között négy dél-amerikai válogatott is van. Argentína és Brazília esetében ez papírforma, ám azt előzetesen kevesen gondolták volna, hogy a két sztárcsapat mellett Uruguay és Paraguay is ilyen messzire jut. Még az is elképzelhető, hogy a legjobb négy között csak dél-amerikaiak lesznek, ami végképp egyedülálló bravúr lenne. Utoljára 1978-ban történt, hogy Argentínán és Brazílián kívül más dél-amerikai csapat is ilyen sokáig menetelt: akkor Peru verekedte be magát a középdöntőbe.

A nehezebb selejtező most előnyt jelent

Vajon minek köszönhető a dél-amerikai együttesek remeklése? A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a földrész csapatai nagyon sokat profitáltak a vb-selejtezők átalakításából. Dél-Amerikában az 1998-as torna előtt vezették be a körmérkőzéses rendszert, azaz a konföderáció minden válogatottja játszik mindenkivel. Első alkalommal még csak kilenc csapat indult, hiszen Brazília címvédőként biztos résztvevő volt Franciaországban, azóta viszont mindegyik vébé előtt egy maratoni hosszúságú selejtezőn derül ki, hogy kik képviselik majd a földrészt.

Mivel a kontinensviadal, a Copa América előtt nincsen kvalifikáció (minden tagszövetség indul), így a vb-selejtezők jelenti az igazán komoly tétmeccseket. Korábban a legjobbak, vagyis Argentína és Brazília szinte automatikusan résztvevőnek tekinthették magukat, hiszen egymással nem kellett játszaniuk, miután kiemeltként mindig külön csoportba osztották őket; ugyanakkor a gyengébbnek tartott együtteseknek (például Ecuadornak és Venezuelának) sokkal kisebb volt az esélyük, kevesebb meccset is játszottak erős ellenfelekkel.

Az új rendszerben minden csapat 18 mérkőzést játszik, és egy ilyen sorozat előtt már érdemes hosszabb távon gondolkodni, csapatépítéssel megbízni a szövetségi kapitányt. A korábbi gyengébb csapatok ellen is egyre nehezebb jó eredményt elérni, nincsenek lefutott meccsek: a 2002-es vébé előtt Brazília, most pedig Argentína szenvedett meg a kijutásért.

"Ez a legnehezebb vb-selejtező a világon. A tornáról végül lemaradt Ecuador is megérdemelné, hogy itt legyen Dél-Afrikában. És az is biztos, hogy nem ugyanaz Ecuador ellen selejtezőt játszani, mint mondjuk a Feröer-szigetekkel" - jelentette ki az argentin szakvezető, Diego Maradona.

A magaslat pozitív következményei

Ráadásul a dél-amerikai együttesek közül Chile, Uruguay és Paraguay is jóval bátrabban játszik, mint az európai középmezőny. Míg Svájc gyakorlatilag azért nem jutott tovább csoportjából, mert képtelen volt gólt szerezni Honduras ellen, amikor már nem volt elég az, hogy kiválóan védekezik, addig a dél-amerikai együttesek jellemzően igyekeztek magukhoz ragadni a kezdeményezést.

Uruguay az első csoportmeccset leszámítva három csatárral játszik (Cavani, Forlán, Suárez), Chile a torna talán legtámadóbb szellemű együttese volt (argentin kapitánya, Bielsa még Brazília ellen is kezdőként szerepeltette a támadók közül Suazót, Beausejourt, Sánchezt, valamint a szélső Gonzálezt), és Paraguay (csatársorában Barriosszal, Santa Cruzzal és Haedo-Valdezzel/Cardozóval) sem az a bekkelős csapat már, mint - mondjuk - 1998-ban volt.

Amikor a paraguayiak 2-0-ra legyőzték Szlovákiát, edzőjük, Gerardo Martino elégedetlen volt a játékosaival. "A második félidőben elfelejtettük az első játékrész remek teljesítményét, és céltalanul ívelgettük előre a labdát. Én nem ezt várom csapatomtól, csak ha az ellenfél játékereje nem tesz mást lehetővé" - nyilatkozta az argentin szakember. A Japán elleni nyolcaddöntőben ebből nem sokat lehetett látni, de valószínűleg ez volt az a szituáció, amikor a nagy tét felülírta a korábbi elveket.

Forrás: AFP
Forrás: AFP

A földrajzi körülmények ugyancsak a dél-amerikaiak kezére játszanak, a világbajnokság nem az ő kontinensükön van ugyan, de a déli féltekén, ami mindenképpen előnyös a számukra, ráadásul az afrikai stadionok közül több is magasan a tengerszint felett található. Johannesburg a legmagasabban fekvő helyszín (1753 méter), itt két stadion is van, de Rustenburg is 1500, Bloemfontein 1400, Polokwane 1310, Pretoria pedig 1214 méter magasan fekszik, ami az európai csapatok számára szokatlan körülményt jelent, nem úgy a dél-amerikaiaknak.

www.global-soccer.eu