Dajka Balázs helyszíni jelentése Johannesburgból
Argentína, ha nem is habkönnyen, de hozta az első csoportmeccsét Nigéria ellen, az Ellis Parkban végzett rögtönzött közvélemény-kutatás során pedig arra voltunk kíváncsiak, hogy tetszett az előadás a dél-amerikai válogatott drukkereinek.
Nos, az eredmény miatt nem görbültek le a szájak, de a legtöbben azért nehezményezték, hogy a csapat, Messivel az élen, meccsben tartotta a nigériaiakat azzal, hogy egyre másra hagyta ki a helyzetet. Persze nézhetjük ezt arról az oldalról is, hogy a nigériai kapus, Enyeama tette elsőrangúan a dolgát, az argentinok többsége nem is szidta, sokkal inkább dicsérte a válogatottban sokszor csak szenvedő Messit.
Maradona megítélése már jóval vegyesebb, a nagy Diegót a megkérdezettek fele rossz edzőnek tartja, aki önfejűsége és rutintalansága miatt sokszor kapkodva hozza meg a döntéseit. A csapatot viszont egységesen imádja a kék-fehérbe öltözött tömeg, Andrés például Zanettit és Cambiassót sem hiányolja, mert bár elismeri, hogy nagy játékosok, csak azokkal foglalkozik, akik itt vannak a keretben. A mellette bőszen bólogató, Boca-mezes Juan Maradonát is isteníti, szerinte senki nem tudja úgy motiválni a saját csapatát, mint az argentinok nemzeti hőse.
Az egyik argentin tévétársaság munkatársaként jelenlévő Maria minden bizonnyal nagy vitát folytatna honfitársával, a szőke tévés ugyanis nem szereti Maradonát, és a csapat játéka sem tetszett neki, lassúnak és unalmas találta. Messiről pedig csak annyit mondott, nagyon egyedül volt elöl, de ezt a véleményét is meg kéne védenie, mert egy Buenos Airesből érkezett trió éppen a válogatott támadóit dicsérte a meccsel kapcsolatban.
Megpróbáljuk kicsit provokálni az argentinokat, és előhozzuk, vajon nem Maradona-e az oka annak, hogy Messi gyakran meg sem közelíti a Barcában látott formáját a nemzeti csapatban, ám nem járunk sikerrel. Jönnek sorban az érvek, miszerint túl nagy a nyomás Messin, hogy a Barcában jobban a keze alá dolgoznak a társak, hogy a válogatott keveset van együtt, és emiatt nem mindig megfelelő az összhang - de Maradonát senki nem piszkálja a Messi-rejtély miatt. Sőt, az apjával és a testvérével érkező Julia éppen Maradonát idézi, aki úgy udvarolt az aranylabdás zseninek, hogy "a válogatott egy Rolls Royce, amelynek Messi az egyik motorja".
Az argentinok tehát egy emberként sorakoztak fel a válogatott mögé, simán elfelejtették az enyhén szólva is nyögvenyelős vb-selejtezőket, és nem tudnak elképzelni olyan körülményt, amely az útjukba állhat.
A vereség ellenére a nigériaiak sem vágtak eret magukon, ugyanúgy püfölik a dobokat kifelé sétálva, mint benn a stadionban, persze nem is kell még hazaküldeni őket, hiszen Dél-Korea és Görögország is alsóbb polcon szerepel Argentínához képest.
Ezt emeli ki az általunk megkérdezett nigériai duó is, amely főleg azért sajnálja a vereséget, mert érzésük szerint ezen a napon meg lehetett volna csípni az argentinokat. Igaz, a kihagyott helyzetek és az argentinok felé címzett kritika mellett sportszerűen megemlítik, hogy csúnya zakó is becsúszhatott volna, ha Enyeama nem fog, mint a festék.
Pár perccel később egy dél-afrikai férfi az afrikai összefogás jegyében nigériai mezben és zászlóval meséli nagy álmát, miszerint a vb-trófea a kontinensen marad. Hogy ezt komolyan gondolja, azt egyből nyomatékosítja, amikor kifejti, hogy az összes afrikai csapatnak tovább kell jutnia a nyolcaddöntőbe, bár azt már keserű szájízzel teszi hozzá, hogy a Mexikó elleni egy pont nagy csalódás volt neki.
A nagy nemzetközi játszótér kifogyhatatlan a fura fazonokból, a Messi-mezbe öltözött francia állampolgár még nem is lóg ki annyira a mezőnyből, a rövid ujjú mezben és a hagyományos szoknyában sört kortyoló skót tandem viszont erősen vonzza a tekinteteket. Kettőjük közül Paul a beszédesebb, szimplán hulladéknak nevezi a vébéről lemaradó skót válogatottat, majd kemény kritikával illeti a mostani torna szervezőit, de úgy van vele, amíg van sör és van mit nézni, addig nagy baj nincs.
Társát közben megrohamozza egy ötfős dél-afrikai lánycsapat, amely annak próbál utánajárni, mi van a szoknya alatt. A skót férfiú dicséretes türelemmel viseli, míg mind az öt lány lecsekkolja, hogy tényleg nincs rajta alsó, egyikük felemelt hüvelykujjal jelzi, hogy tetszett neki, amit megtapogatott, mire a drukker válaszként megdicséri az egyik szőkeség valóban attraktív dekoltázsát.
"Apám, öt csaj még sosem fogta meg a seggem, micsoda nap" - mondja Paulnak fültől fülig érő vigyorral, majd egyszerre kapacitálnak, hogy a nagy izgalmakra gurítsak le velük pár üveg sört. Az invitálást udvariasan visszautasítva végül abban maradunk, hogy hétfőn látjuk egymást a holland-dán derbin, ismerve a két nép habitusát és kreativitását, ott sem fogunk ásítozni az unalomtól.