Dél-Afrikában is jutott gőzölgő magyar húsleves

Nem sokáig kellett nélkülözni a hazai ízeket, a focivébé harmadik napján ugyanis jóféle húslevessel és rántott csirkével vendégelték a helyszínen tartózkodó magyar újságírókat a dél-afrikai Magyarok Házában. A kétnapos johannesburgi őrület után a nyugisabb Pretoriába látogattunk, ahol a Szerbia ellen játszó Ghána a dél-afrikai szurkolóktól kaphatja meg a fekete kontinens által annyira várt győzelemhez a pályán kívüli segítséget.

Dajka Balázs helyszíni jelentése Pretoriából

Két johannesburgi meccs után a vébé harmadik napján az ország közigazgatási fővárosa, Pretoria felé vettük az irányt, ahol Szerbia és Ghána mutatta meg magát a világnak. Ezúttal végig országúton haladtunk, vagyis nem kellett attól félni, hogy eltévedünk, látnivaló így is volt bőven, elhaladtunk például a Kyalami versenypálya mellett, amelyen 1962 és 1993 között 23 alkalommal rendeztek Formula-1-es versenyt. A versenypálya környékén leginkább a jómódú helyiek laknak, egymás mellett sorakoznak a nagyobbnál nagyobb házak, némelyik már félkész állapotában is hivalkodó.

A meccs előtt fontos feladat várt ránk, a Pretoria és Johannesburg között nagyjából félúton elhelyezkedő Midrandben lévő Magyarok Házába voltunk hivatalosak ebédre. A helyi magyarok megható kedvességgel fogadtak minket, a helyszínen dolgozó magyar újságírók közül Csillag Péter és Lipcsei Árpád a Nemzeti Sportot, Bobák Róbert a Duna TV-t, Duducz Tibor a pozsonyi Plus 1 Den napilapot képviselte, az utóbbi által hozott házipálinka nagy sikert aratott a házigazdák körében.

Az élmény megfizethetetlen - tartja az egyik hitelkártyát reklámozó szlogen, valami hasonló jutott eszembe, amikor kihozták a gőzölgő húslevest, majd utána a rántott csirkét petrezselymes burgonyával, Budapesttől több mint 8000 kilométerre is otthon érezhettünk magunkat. A Magyarok Háza 1975 óta működik, a helyiek hetente összejárnak, a falakon a Himnusz és a Szózat mellett Magyarország királyai sorakoznak, de nem hiányzik a Nagy-Magyarország-térkép, valamint egy Trianonra emlékeztető kép sem.

A pazar vendéglátás és a remek hangulat ellenére idő előtt kellett elköszönnünk, hiszen az elmúlt napok tapasztalata azt mutatta, nem lehet kiszámolni, milyen a forgalom a stadion felé. Ezúttal amolyan hétvégi forgalom volt, teljesen normálisan lehetett haladni, és a stadion körül is jóval kisebb volt a káosz. Ghánai és szerb drukkerből két órával a kezdés előtt nem sokat láttunk, a dél-afrikaiak viszont özönlöttek a stadionba, a helyi erők nagy valószínűséggel nem Stankovicék sikeréért szorítanak majd.

A szombati háborús állapotok után ezúttal a jegyosztás is meglehetősen békésen zajlott, ábécé alapján két sorba voltak osztva az újságírók, és aki első körben nem járt sikerrel, annak sem kellett attól félnie, hogy a többi várólistás kolléga agyontapossa. Nem csak emiatt, de az első benyomásaink abszolút pozitívak voltak Pretoriáról, amely a vibráló, zsúfolt Johannesburghoz képest sokkal nyugodtabb hangulatot áraszt magából.

Igaz, ez a hangulat nem ragadt át a ghánai drukkerekre, akik talán amiatt tűntek feszültnek, hogy az eddigi három afrikai csapat képtelen volt nyerni, így az egész kontinens várta csapatuktól, hogy végre megtörjék a rossz sorozatot.