Vágólapra másolva!
A németországi labdarúgó-világbajnokság szervezői óriási hangsúlyt fektetnek a biztonságra, elképzelhetetlen, hogy valaki fegyvernek látszó tárggyal, üdítős palackkal, sörösüveggel, tűzijátékkal, netán érvényes jegy nélkül bejusson egy mérkőzésre. Még Arsene Wengernek, az Arsenal mesteredzőjének a kezében is ott lebegett a zöld belépőjegy, nincs tehát kivétel, az akkreditált újságíró sem tud jegy hiányában bejutni a stadionokba. Vagy mégis? Kipróbáltuk.
Vágólapra másolva!

Juha Pál helyszíni tudósítása Kölnből

Sokan úgy gondolják, egy médiaakkreditációval rendelkező embernek fenékig tejfel a focivébé, mindenhová beengedik, minden meccsre bejuthat, pedig ez távol áll az igazságtól. A világbajnokságra mintegy hatezer újságíró jutott ki a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségen keresztül, s mivel egy-egy összecsapásra a csoportkörben csak öt-hatszáz, a kieséses szakaszban esetleg másfélezer médiamunkás juthat be, nincs könnyű dolga a FIFA-nak, amikor a meccsekre jelentkezett zsurnaliszták "sorsáról" dönt.

A legnépszerűbb csapat - legyen bárki is az ellenfél - mindig Brazília, előfordult, hogy két-háromszoros túljelentkezést regisztráltak a házigazdák, de óriási az érdeklődés a média részéről az angol és a német csapat mérkőzései iránt is. De vajon miképp reagálnak a biztonságiak, a jegyszedők, s a különféle ellenőrök, ha egy lejárt szavatosságú, Trinidad és Tobago - Svédország jeggyel próbál bejutni a vakmerő újságíró?

Nos, a nyakban lógó akkreditációs táblácska arra mindenképpen feljogosít, hogy a stadion területére, a médiacentrumba és az aréna környékére, a szurkolók közé bejussunk, a stadion belseje felé véve az irányt viszont jön az első biztonsági ellenőrzés. A táskákat - mint a repülőtereken - átvilágítják, a kólalájtos flaskát, Beckham-parfümöt, fütyülős barackot elkobozzák, majd egy pisztolynak tetsző szerkezettel megvizsgálják a névtáblán lévő 1*1 centis fekete jelecskét (hogy fénymásolt akkreditációval ne nagyon mászkáljanak az emberek). Jön a tapogatás, mobiltelefon maradhat, az újságíró pedig beléphet a szentély előterébe, de még mindig csak a földszinten vagyunk. A jegyszedő stewardessek szintén csak a "hasunkat" nézik, lejárt zöld belépőnk nem érdekli őket, azaz feljutottunk az emeletre is, már csak pár lépés a mennyország...

Ha a tesztalanynak éppen van két társa, akik rendelkeznek jeggyel, akkor szépen megkéri őket: "Ha megoldható, s miután felmentetek, egyikőtök lehozná a két jegyet, és ideadná pár percre?" Hát persze, hogy igen, s így már érvényes belépőnk is van, benn vagyunk a stadionban, látjuk Beckhamet, Ljungberget, és 45 ezer nézőt.

A belépőt szépen visszaadjuk tulajdonosának, mi pedig már csak azon izgulunk, hogy a 99,9 százalékra telített médiatribünön a mi "talált" üres helyünkre nem jön senki. Nem jön, így megnézhettük a meccset, és írhattunk róla. Persze - hogy a Jackessből idézzünk - ezt senki ne próbálja meg otthon, de máshol se, mi is csak egyszer próbáltuk ki, s tesztünk végén leszögezhetjük: igen, be lehet jutni jegy nélkül a focivébére.