Ukrajna

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Szerhij Rebrov

Az ukrán válogatottsági rekorder majd másfél éves szünet után tért vissza a nemzeti csapatba tavaly augusztusban, és jó esélye van arra, hogy bekerüljön a vb-keretbe, pedig a selejtezők során alig kapott lehetőséget.

Rebrov 1974. március 3-án született Gorlovkában, és a Sahtar Doneckben kezdte pályafutását, 1990 és 1992 között szerepelt ott. Ezután igazolt a Dinamo Kijevbe, ahol igazán híres futballista lett, és az Andrij Sevcsenkóval alkotott csatárduója nem csak hazájában, hanem egész Európában rettegett volt. Érdekes módon Rebrov a Dinamo színeiben valamivel eredményesebb volt Sevcsenkónál, 1997-ben 22, 1998-ban pedig 20 találattal lett gólkirály, utóbbi esztendőben az év játékosának is megválasztották Ukrajnában.

2000 nyarán a Tottenham Hotspur 11 millió eurót fizetett érte, ami azóta is klubrekord a londoni egyesületnél, és Szerhij első idénye nem is volt rossz Angliában, hiszen kilenc gólt szerzett, de ezt követően kikerült a kezdők közül. Később másfél idény erejéig kölcsönadták a török Fenerbahcénak, majd a West Ham United játékosa lett, de a Kalapácsosoknál sem csillogott, és úgy tűnt, hogy karrierje leszálló ágban van.

2005 nyarán azonban hazatért a Dinamóba, rögtön bemutatkozó mérkőzésén betalált, és kissé új szerepkörben (immár hátravontabban, amolyan irányító középpályásként futballozik) magára talált, aminek köszönhetően visszakerült a válogatottba is. A címeres mezt 2006 januárjáig 65 alkalommal húzhatta fel, ez ukrán rekord, és csak Sevcsenko volt nála többször eredményes a nemzeti csapatban.

Andrij Sevcsenko

A Dinamo Kijev szigorúságáról híres futballiskolájában sajátította el a sportág alapjait, és gyermekkorában felhívta magára a figyelmet különböző ifjúsági tornákon. Kevéssel múlt 18 éves, amikor bemutatkozott a felnőttek között, és fél évvel később már válogatottnak mondhatta magát. Eleinte még csak másodhegedűs volt Szerhij Rebrov mögött a Dinamóban, az 1997-98-as pontvadászattól kezdve viszont főszereplővé lépett elő.

Az, hogy az ukrán bajnokságban ontotta a gólokat, nem okozott nagy feltűnést, az viszont annál inkább, hogy a Bajnokok Ligájában is hasonlóan tett: 1997 őszén az FC Barcelonának a Camp Nouban rúgott mesterhármast, az 1998-99-es kiírásban pedig ő lett a sorozat gólkirálya. Ezt követően szerezte meg az AC Milan, a hírek szerint 25 millió dollárért, és Seva Olaszországban is gyorsan megtalálta a helyét: rögtön első szezonjában 24 találatot ért el, és gólkirály lett. A következő idényben megmutatta, hogy ez nem csak egy kicsúszott eredmény volt tőle, mert megint 24 alkalommal volt eredményes!

Tulajdonképpen csak egyetlen rosszabb idénye volt, a 2002-2003-as, amikor sérülése miatt sokat kihagyott, és sokan már a távozásáról beszéltek, ám visszaverekedte magát a kezdők közé, és a 2003-as BL-döntőben már ő rúgta a mindent eldöntő tizenegyest. A következő évben pedig megkapta a legnagyobb egyéni elismerést, ami csak egy európai játékosnak járhat: az Aranylabdát.

Ebben már a válogatottbeli teljesítményének is nagy szerepe volt, a vb-selejtezők során igazi vezéregyénisége volt az ukrán gárdának, és a világbajnokságon felteheti a koronát eddigi pályafutására.

Andrij Ruszol

Az ukrán új hullám egyik jeles képviselője 1983. január 16-án született Kirovográdban, és a helyi Zvezda futballinternátusában tanulta meg a sportág alapjait. Jól mehetett neki a játék, hiszen még nem volt 17 esztendős, amikor bemutatkozhatott a felnőttek között, 1999 májusában vetették be az ukrán élvonalban.

A következő másfél évet viszont a tartalékok között töltötte, majd amikor 1999 nyarán a Krivbassz Krivij Rih leigazolta, eleinte új klubjában is csak a fakóban szerepelt. Az 1999-2000-es idényben három találkozón azért bevetették az első csapatban, majd egyre több lehetőséget kapott klubjában, a 2001-2002-es pontvadászatban már 19 alkalommal szerepelt.

Ez elég volt ahhoz, hogy az időközben a korosztályos válogatottban is bemutatkozott védőt megszerezze a nagy terveket szövögető Dnipro Dnipropetrovszk, amely fel akart zárkózni a Dinamo Kijev és a Sahtar Doneck mellé. A 2003-2004-es idényben harmadik is lett a klub a két nagyágyú mögött, és Ruszol akkor már alapember volt a csapatban, sőt, megszerezte első (és mindezidáig egyetlen) találatát az élvonalban.

Azóta kihagyhatatlan a Dnipro kezdő tizenegyéből, és 2004 márciusában a nagyválogatottban is bemutatkozhatott. Azóta a nemzeti tizenegyből sem nagyon hiányzott, 18 válogatott mérkőzés áll a háta mögött, és már gólt is szerzett a címeres mezben, az albánok elleni idegenbeli vb-selejtezőn talált be.