A kézi dühös, a tollas őrületes

A strandröplabda komoly sport, a kézilabda olyan, mint a dühös korfball, a tollaslabda őrületes játék - többek között ezek olvashatók a Guardian cikkében, amelyik a brit olvasóknak igyekszik bemutatni a szigetországban kevésbé ismert sportokat.

London már a harmadik olimpiájára készül, de a britek a jelek szerint még mindig hajlamosak rácsodálkozni a kontinensen és a világon évtizedek óta játszott sportágakra. Néhány napja a Sun lepődött meg a vízilabda brutalitásán, most pedig a Guardian tett egy kísérletet arra, hogy bemutassa olvasóinak a Nagy-Britanniában kevésbé ismert sportágakat.

A kézilabdát röviden dühös korfballnak (a kosárlabda egyfajta palánk nélküli változata) nevezik. Szerintük nem nehéz követni a játékot, gyorsnak, feszültnek és nagyon sok ütközéssel járó sportként írják le. A pár mondatos szabályleírásba olyanokat is beleírtak, hogy térd felett bármilyen testrésszel lehet gólt elérni, és hogy egy játékos csak három másodpercig tarthatja kezében a labdát.

"Az ész lassított harca a test ellen, ahol minden a megfelelő pozícióról, a nyugalomról és a koncentrációról szól" - így jellemzik a lövészetet, de mint írják, ez nem az a sport, amelyre jegyet rendelnének. A vívásnál a szigorú szabályrendszert emelték ki, és hogy a sportágnak így nincs sok köze a hagyományos bajvíváshoz. "Jobb, ha tudod, hol van a pást és mi az az asszó, mielőtt elkezdenéd" - írják.

A strandröplabda angol médiában elég felkapott téma lett a bikinik miatt, a Guardian is azzal kezdi, hogy ez egy komoly sport, és nem csak a bikinikről szól. A brit Zara Dampney sem szeretné, ha csak a lenge öltözetük miatt figyelnének rájuk, ki is jelentette, hogy ha nem lesz meleg, felöltöznek.

A tollaslabdát őrületes játékként jellemzik, ahol 320 kilométer/órás sebességgel vágják egymás feje felé a labdákat. Ez nem az a játék, amit a kertben játszanak - teszik hozzá.