Vigyázunk és védünk

 

Miközben Cseh László országos csúccsal beúszott a 200 pillangó döntőjébe, a sajtóközpont elé besurrant egy tank. "Pihenj" helyzetben is van benne valami fenyegető, hátha még "Vigyázzban" állna. Nem mondom, mutatós darab, egy karcolás sincs rajta, lehet előtte fényképezkedni, de attól még áll a kérdés: miért? A sajtó olyan hermetikusan van elzárva a külvilágtól, hogy a légy is háromszor meggondolja a berepülést. Reméljük, ez csak egy megnyugtató üzenet nekünk: dolgozzatok csak, mi vigyázunk és védünk.

***

A helyi szokások bősz tudói előre jelezték, hogy mindig vigyünk magunkkal vizet, ha lehet, többet is, mert a bőrünkön át percek alatt kétszer annyi csöpög majd ki. Első nap még ittam a reggelinél és felpakoltam három vizet. Második nap nem ittam a reggelinél és csak egy vizet tettem be. Mert a biztonsági kapunál szép türelmesen és mosolyogva elmagyarázták, hogy addig egy lépést nem mehetek tovább, amíg valamennyi üveget alaposan meg nem húzom. A harmadik naptól kezdve már úgy mentem át a kapun, hogy közben kortyolgattam az üvegből. Egyébként a falu kapujánál működik egy akkreditálási kártyaleolvasó. Odaérintjük a belépőnket, a túloldalon álló felügyelő meg ellenőrizni tudja, hogy valóban mi vagyunk-e, amikor megyünk, és amikor jövünk. Mára elfogadtuk, hogy ez is kell a biztonsághoz. Igaz, nehezen.