Messi közel, Ronaldinho távol

Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Messi közel, Ronaldinho távol

A tegnap esti argentin-brazil újságírói és szurkolói viszonylatban inkább volt pankráció, mint focimeccs. Egymáson, önkénteseken, rendőrökön tapostak az emberek csak, hogy az isteneket lássák.

Majd elfelejtettem, előbb még páran kimásztak a busz ablakán, mert sokat kellett várni a bejáratnál. S akkor még nem beszéltem Koby Briantról, aki azzal borzolta a kedélyeket, hogy kiült a lelátóra és hajlandó volt fotózkodni. Őrjöngött a nép, zsebkendőnyi területen ölték egymást egy-egy ilyen emlékért.

A taposás a meccs végén is folytatódott, egy óráig izzasztották egymást firkászok és drukkerek, ki egy Messi-Ronaldinho szóra várva, ki egy pillantásra. Előbbi nem beszélt ugyan, de mosolyogva tűrte a vakuk villogását, utóbbit kimenekítették egy titkos kijáraton. Az egyik leereszkedett közénk, a másik a vereségre fogta és maradt a fellegekben.

Fáradnak a kínaiak

Nem a sportolók, ők kaszálják az aranyakat továbbra is, 43-nál tartanak, s hol van még a vége. Az amerikaiak összesen 35-öt nyertek Athénban. Most ugyan feljöttek a dobogó második fokára, de "mindössze" 26-nál tartanak.

Az önkéntesekről beszélek. Nem, nem nincs lazsálás, továbbra is mosolyognak, a két ünneplőbe öltözött, sújtással díszített ruhájú gyönyörű hölgy készségesen nyitogatja a mosoda ajtaját, a nap 24 órájában dolgozó biztonsági ellenőröknek még mindig van erejük elmondani egyenként a ki és belépőknek, hogy jó napot és köszönjük, az étkezdében ugyanúgy kiveszik a kezünkből a maradékos tálcát, és gondosan különválogatják a szemetet. Viszont, akik éppen nem kerülnek a látószögünkbe, minden alkalmat megragadnak, hogy eldőljenek, mint a zsák.

Egyre több szobában látni szinte ájultan fetrengő kislányokat. Nem tudjuk, hogy valóban önkéntesek-e, bár nincs okunk ezt megkérdőjelezni, hiszen a magyarországi világeseményeken is tolonganak a fiatalok ezért a munkáért, nem tudjuk, hogy hány órát dolgoznak naponta, de egy biztos, hozzáállásból, segítőkészségből, kitartásból és tiszteletből, nálam legalábbis jelesre vizsgáztak. Az a minimum, hogy ezek után hagyjuk aludni őket.