Nagy mázli kellene az athéni nyolcashoz

Túl vagyunk a pekingi olimpia egyharmadán, és még nincs magyar aranyérem (ezüst és bronz is csak összesen öt). Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy kiugróan sikertelenül zárjuk majd a játékokat, de kétségkívül ideje szembenézni a lehetőséggel: a megszokotthoz képest jóval kevesebb ünneplésre lesz okunk. Íme, az [origo] optimista és pesszimista forgatókönyve.

• Telesport-összefoglaló a pekingi történésekről
• A legfrissebb olimpiai hírek
• A pekingi olimpia képekben
• Menetrend, eredmények
• Éremtáblázat

Az mindenesetre intő jel, hogy amikor legutóbb négy napnál többet kellett várni az első magyar aranyra, akkor csalódást keltően szerepelt az olimpiai küldöttség: Montrealban, 1976-ban a hatodik napon nyert lólengésben Magyar Zoltán, és társai végül csak további három győzelmet tudtak hozzátenni. (Ellenben a Helsinki utáni magyar csúcsot tartó Barcelona rögtön az első napon aranyat termett, Egerszegi Krisztina révén. További tíz követte.)

Mivel a korábban aranyesélyesként számon tartott versenyzőink közül néhány már kudarcot vallott, a montreali eredmény most már nem is lenne rossz (különösen, ha az akkori 5 ezüstöt és 13 bronzot is mérlegre tesszük). Nagy adag szerencsével azonban akár a nyolcaranyas athéni szint is tartható lehet, miközben egy 84 éve nem látott gyengébb produkció sem kizárt.

Lássuk előbb az erősen optimista verziót! Reményeinket természetesen főképp a jövő hétfőn kezdő kajak-kenusok táplálják, az athéni tapasztalatok és a jelenlegi erőviszonyok alapján is. Kajak egyes 500 méteren a sokszoros világ- és Európa-bajnok Kovács Katalin, kettesben a címvédő Kovács, Janics páros minden további nélkül nevezhető favoritnak.

Ugyancsak nem kell elfogultság ahhoz, hogy a férfaknál a Kammerer, Kucsera duót legalább az egyik távon győztesnek vizionáljuk, elvégre a júniusi Világkupán mindkét távon nyert, 500-on megelőzve a 2000 óta veretlen németeket. Vereckei Ákos egyesben, 500-on szintúgy odaérhet a dobogó tetejére, ahogy a hosszabb távon a kenus Vajda Attila is.

Vízilabdásaink elmúlt két olimpián mutatott teljesítményére gondolva bízhatunk benne, hogy vagy a női, vagy a férficsapat befut, és jó sansza van a Boczkó Gábor, Imre Géza, Kulcsár Krisztián összetételű párbajtőrcsapatnak is. Pars Krisztián kalapácsvetőnktől meg egy igazi bravúraranyat várunk.

A pesszimista verzióra is fel kell készülni, de szerintünk a kajak-kenu-válogatott akkor is összehoz két aranyat, ha magyar szempontból roppant balszerencsésen alakulnak az események. Ilyen gyér aranytermésre egyébként legutóbb 1924-ben, Párizsban volt példa (leszámítva természetesen azokat az olimpiákat - 1920, 1984 -, ahol magyarok nem indultak).

Ha így történne, vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy Montrealban Kanada házigazdaként egyszer sem tudott győzni, vagy teljes joggal felidézhetjük a közhelycsokrot, mely szerint a sport egyre kiegyenlítettebb, a kínai aranygyár mind több sportágat céloz meg, és lakosságszámához képest Magyarország eddig felülreprezentált volt az éremtáblázatokon.

További jóslatokért pedig ez esetben Bárdosi Sándorhoz tanácsos fordulni. Az Athénban ezüstérmes birkózó egy hete, az RTL Klub reggeli műsorában úgy vélekedett, a magyarok legfeljebb hat érmet szereznek Pekingben, és bár akkor nagyon borúlátónak tűnt ez a tipp, most nem áll messze a realitástól.