Hajdu nem akar látni vállrángatós, hülye grimaszokat

Vágólapra másolva!
Véget értek a csoportkör küzdelmei a pekingi nőikézilabda-tornán, a magyar válogatott a harmadik helyen végzett a B jelű hatosban, miután súlyos, 33-22-es vereséget szenvedett Dél-Koreától. A keddi negyeddöntőben így Románia vár a mieinkre, és bár Hajdu János szerint jobban jártunk, mintha Kínát kaptuk volna, de a kapitány őszinte, kőkemény kritikával illette csapatát.
Vágólapra másolva!

Dajka Balázs helyszíni tudósítása Pekingből

Bár Pálinger Katalin, a magyar nőikézilabda-válogatott kapusa az oroszok elleni kilencgólos vereség után azt mondta, hogy össze kell kapnia magát a csapatnak, ez nem sikerült, a Korea elleni utolsó csoportmeccs nagyon gyengére sikerült. Korábban a németek és az oroszok ellen is pocsékul kezdte a mérkőzést a válogatott, de akkor mit mondjunk az ázsiaiak elleni nyitányra, amikor a 10. percben, 0-6-os állásnál sikerült először betalálni Kovacsicz Mónika révén? Sajnos felzárkózni nem sikerült, a 22. percben már tíz góllal mentek a koreaiak, többen az 1996-os, atlantai elődöntőt emlegették a lelátón, amikor az ázsiaiak 39-25-ös zakóval szedték szét a döntőről szőtt álmainkat.

A nyitott védekezésnek nem találtuk az ellenszerét, pedig Hajdu János kapitány utólag elmondta, azért választotta a kétirányítós játékot kezdésnek, mert bízott abban, hogy sok cselezéssel, gyorsasággal sikerül hatásossá tenni a támadásokat. Ebből semmi sem valósult meg, és mivel hátul sem állt össze a csapat, így Pálinger rengetegszer került kiszolgáltatott helyzetbe. Egy szó, mint száz, az egész gárda pocsék napot fogott ki, így a végig pörgősen és pontosan játszó koreaiak győzelme teljesen megérdemelt, bár a 11 gólos különbség azért nem reális.

A mérkőzés után Hajdu kapitány meglehetősen feldúltan érkezett a vegyes zónába: "Lélektelenül játszottunk, nem éreztem, hogy megdöglöttünk volna a pályán. Ha az kell, akkor hét-nyolc emberrel fogunk játszani, de nem hagyom, hogy néhány farvizes tönkretegye a csapatot. Haza nem küldhetek embert, de innentől majd az játszik, aki képes csúszni-mászni, és megdögleni a sikerért, vállrángatós, hülye grimaszokat nem akarok látni.

Rossz volt nézni a fejeket meccs közben. Mindenkinek, beleértve a sztárokat is, össze kell kapnia magát, mert Romániát csak öt-hat jó teljesítménnyel lehet megverni, ma viszont még a közepest is alig érte el valaki. Tóth Tímea betegen játszott, de szükség volt rá, mert nem akartam, hogy megsemmisítő vereség legyen a vége. A hat-hétgólos differencia még reális lett volna, mert szenzációsan játszottak a koreaiak, mi viszont gyalázatosan, így jött össze ez a mínusz tizenegy.

Nem szoktam a bírókkal foglalkozni, de el kell mondjam, hogy ez a spanyol páros szemét módon fújt, nem nemzetközi szinten tevékenykedtek, igaz, mi meg lesüllyedtünk melléjük. Az északi túrán, a norvégok elleni nagy vereség után, és itt Kínában, a kazahok elleni kínos kudarc után is elbizonytalanodtam, és feltettem magamnak a kérdést, hogy mit keresek itt.

Nem terveztem a kapitánykodást, de Németh András váratlan lemondása után adódott ez a lehetőség, igaz, mondtam is a lányoknak, hogy nem vagyok normális, hogy elvállaltam. De most már az olimpiát végigcsinálom, és el fogjuk érni az eredményt, amiért jöttünk (előzetesen az 1-6. hely lett kitűzve)."

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Kattintson a galériáért!

És hogy miképp lehet felrázni a csapatot két súlyos vereség után?

"Le kell ülnünk, és el kell beszélgetnünk, mert szoros meccset így nem tudunk nyerni. Jó meccs lesz a románok elleni negyeddöntő, nem vagyok biztos benne, hogy rosszul jártunk, mert Kínában Kínával negyeddöntőzni veszélyes dolog. Ettől még nem direkt alakítottuk így, nyerni akartunk Korea ellen, és emelt fővel lejönni, de nyerési esélyünk nem volt, bár szorosabbá kellett volna tenni a meccset.

Most már Romániára kell koncentrálni, és a játékosoknak fel kell fogniuk, hogy három meccsre vannak életük álmátok, hiszen többen már 30 fölött járnak, nem sok lehetőségük lesz újabb olimpián nagy dobásra" - zárta mondandóját a kapitány.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Kattintson a galériáért!

Kedden reggel, magyar idő szerint negyed kilenctől meglátjuk, sikerül-e javítani a két csúnya fiaskó után.

A magyar nőikézilabda-válogatott legsúlyosabb olimpiai vereségei:
1980, Moszkva
Jugoszlávia - Magyarország 19-10 (8-4)
NSZK - Magyarország 19-9 (9-3)

1996, Atlanta
Magyarország - Dél-Korea 25-39 (10-19)

2000, Sydney
Magyarország - Dél-Korea 33-41 (19-16)

2008, Peking
Magyarország - Oroszország 24-33 (15-16)
Dél-Korea - Magyarország 33-22 (19-11)

Érdekesség, hogy az utóbbi három nagyarányú zakót Dél-Korea mérte a válogatottra. Az olimpiától elvonatkoztatva a másik nagy mumus Norvégia, amely a 2004-es Eb budapesti elődöntőjében 15 góllal, 44-29-re nyert, egy hónapja pedig 14 különbséggel (35-21) páholta el Magyarországot.