Sebestyén Júlia itthonról nézi a megnyitót

A pénteken kezdődő téli olimpián induló magyar csapat nagyobbik fele már Torinóban tartózkodik, ám a műkorcsolyázó Sebestyén Júlia csak jövő kedden, 14-én utazik az észak-olasz városba. A 2004-es budapesti Európa-bajnokság aranyérmese így is egy héttel a versenye előtt érkezik, hiszen a rövid programban 21-én lép jégre, a kűrt pedig csak 23-án futja a női mezőny a Palavela-csarnokban.

- Négy éve a Salt Lake City-i olimpia megnyitóját Svédországban nézte a tévén keresztül, mert akkor még javában ott edzett. Pénteken este hol lesz? - kérdeztük Sebestyén Júliát, aki 2002-ben a nyolcadik helyen végzett az ötkarikás játékokon.
- Most itthon nézem a tévét, mert Magyarországon készülök. Ám idén is voltam Landskronában, ahol általában a nagy világversenyek előtt a felkészülés utolsó szakaszában edzem. Még januárban az Eb előtt utaztunk ki az edzőmmel, Száraz Andrással, és nem terveztük, hogy közvetlenül az olimpia előtt még visszamegyünk.

- Az Európa-bajnokság után hány napot őrlődött a történteken, hogy Lyonban csak a tizennegyedik helyen végzett?
- Két napot még ott a helyszínen emészthettem magam, mert a férfiak versenye kivételesen a miénk után következett, és egy-két nap még itthon is kellett, hogy átgondoljam a dolgokat.

- No és mire jutott?
- Nagy felfedezésre nem, inkább csak egy örökérvényű igazságra: a sportban, ahogy a siker, úgy a kudarc lehetősége is benne van. Nekem most az utóbbiban volt részem - annak ellenére, hogy állítom, felkészülten, jó formában mentem ki az Eb-re.

- Most milyen formában van? Tíz tripla Lutzból hány sikerül edzésen?
- Nem számolom, de egyébként is sokkal fontosabb, hogy akkor se rontsam el az ugrásaimat, amikor az elejétől a végéig lefutom a programot. És mondhatom, hogy nagy százalékban jól sikerülnek. A forgásokkal és a lépéssorommal pedig az Eb-n sem volt problémám. Így most már csak az a feladatom, hogy amit tudok, azt Torinóban is kihozzam magamból, s aztán majd meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.

- Harmadik olimpiáján jobban izgul majd, mint az első kettőn?
- Minden sportolónak nagy álma, hogy eljusson az olimpiára, és én csak hálás lehetek a sorsnak, hogy ez nekem már harmadszor adatik meg. Éppen ezért úgy megyek Torinóba, hogy ne a bizonyítási kényszert érezzem magamon, hanem az vezéreljen, hogy minden percét kiélvezzem az olimpiának. Amikor lehet, találkozzak más sportágbeliekkel is, és szurkoljak a többi magyar versenyzőnek. Az pedig nem kérdéses, hogy felszabadultabb állapotban versenyezve sokkal jobb eredményt lehet elérni.

- Szurkolóként hol láthatjuk viszont?
- A bobos fiúkért nagyon szorítok, reményem szerint a helyszínen, mert amikor a négyes bobok futamait rendezik, akkorra a műkorcsolya olimpiai programja egyébként is befejeződik. Négy éve Salt Lake Cityben is kint voltam a bobosok versenyén, és velük kapcsolatban a záróünnepség előtt is volt egy nagy élményem: az akkor még versenyzőként induló Albert herceget sikerült rávennem egy közös fotózásra.

Fábik Tibor