Sokan vannak az irigyeink

Kiss Gergely olimpiai naplója kizárólagosan az [origo]-nak, 17. rész.

Hétfőn késő este írom ezeket a sorokat, most van egy kis időm, miután megetettem a három nagydarab kutyánkat - három keverék, az egyik olyan kuvaszos, a másik kettő egy német juhász-szerb farkasölő vegyes, illetve annak a fia. Jó házőrzők, kedves, aranyos jószágok.

Mindezt az ellenfeleinkről nem mondhatom el, mármint, hogy "kedves, aranyos jószágok" lennének. Nem bizony, egy kicsit utálnak minket - nem is kicsit -, meg irigyek is ránk, hogy szinte mindig mi nyerünk. Itt vannak például a szerbek, idén a Világligában ötször találkoztunk velük, ebből négyszer megvertük őket, a döntőben nagyon simán.

Miért is elmélkedek ilyesmin? Hát csak azért, mert két torna között vagyunk, túl a Világligán, és az Unicum-kupa előtt, amely pénteken kezdődik, és a spanyolok, a németek és a görögök lesznek az ellenfeleink, így, ebben a sorrendben. A hétfői sajtótájékoztatón szóba kerültek a bírók, hogy a magyar női válogatottat szemérmetlenül sújtják, velünk szemben viszont mintha enyhülne a játékvezetői nyomás.

Nos, én is így látom. Ma már majdnem egyenlő, igazságos bánásmódban van részünk - csak nehogy éppen egy olimpiai döntőben vágják belénk a nagykést.
Valahogy az a benyomásom, rájöttek a bírók, nem érdemes csalni ellenünk, mert még a részrehajlást is elbírjuk.

Szóval, Unicum-kupa. Várjuk már a tornát, főleg azért, mert a Long Beach-i 4x9 perc után most ismét a megszokott 4x7 perc lesz a játékidő, akárcsak Athénban, az olimpián. Itt az ideje, hogy visszaszokjunk a hivatalos 28 percre. Más vízilabdát igényel a rövidebb játékidő, ez tagadhatatlan. Most egy hosszú hétvége után ugrottunk ismét a medencébe, s bizony kattogtak az izmok, ízületek. Délutánra azonban visszarázódtunk a rendes kerékvágásba, minden úgy ment, mint a karikacsapás.

Bő két hét múlva indulunk az olimpiára, ezt a két hetet már maximális összpontosítással, profizmussal kell végigedzenünk, s aztán jöhet az, amire négy évig készültünk: az olimpia. Hadd rettegjenek tőlünk az ellenfelek, még azt sem bánom, ha megutálnak...