Öt dolog szól mellettünk a belgák ellen

Így buliztak a magyarok Budapest utcáin: tombolt a közönség!
Bernd Storck szövetségi kapitány
Vágólapra másolva!
Az álomszerűen alakuló csoportkör után vasárnap este már a nyolcaddöntőben lép pályára a magyar válogatott az Eb-n, az ellenfél az előzetesen a favoritok közé sorolt Belgium. Biztos, hogy nem mi vagyunk az esélyesek, de mondunk öt dolgot, ami a magyar válogatott mellett szól.
Vágólapra másolva!

Ízlelgetni kell még a mondatot:

Magyarország megnyerte a csoportját az Európa-bajnokságon.

Ami ennél is ütősebb, hogy mindezt veretlenül tette. Sokan voltunk, akik nem tudtuk, hová tegyük a csapatot a 24-es mezőnyben, és bár ott volt a fejünkben, hogy továbbjutás is lehet ebből, de inkább arra koncentráltunk, hogy legyen meg a pontszerzés, és akkor már hagytunk nyomot magunk után.

Edzés a portugálok elleni meccs előtt Forrás: Origo


Szerencsére a csapat ennél sokat többre vágyott, és ezzel másfél hete eufóriában tartja az országot. Vasárnap este pedig az a belga válogatott jön szembe, amely pillanatnyilag a FIFA-világranglista legmagasabban jegyzett európai csapata.

Még ha nem is kell nagyon komolyan venni a világranglistát, tekintélyt parancsoló, ha végigfutjuk a belgák névsorát: a játszótéren ilyen esetekben mondják, hogy nem ér, túlerő. Megijedni azonban nincs mitől, nekünk nincs vesztenivalónk,

már a nyolcaddöntő is ajándék.

Ráadásul találtunk öt érvet, amely mellettünk szólhat vasárnap este.

I. Végy egy jó edzőt!

Az első maga a hadvezér, Bernd Storck, aki csodát tett ezzel a csapattal. Ő a bizonyíték arra, hogy nem kell nagynevű külföldi edző ahhoz, hogy sikeres legyen a magyar válogatott. Lothar Matthäustól és Erwin Koemantól is sokat vártunk, de mindketten többet tudtak játékosként, mint edzőként.

Csak nyugalom! Forrás: MTI


Storck Dárdai örökségét vitte tovább. Nagyon céltudatos, megszállottja a munkájának, és a sajtótájékoztatókon is annyira szuggesztív, ha a csapata kerül szóba, hogy biztos erősen tud hatni a játékosokra a meccsek előtt. És ami nagyon meggyőző: vele eddig nem kaptunk ki valódi tétmeccsen, a görögországi utolsó selejtező (3-4) ugyanis már nem osztott, nem szorzott.

II. A húzóemberek elkapták a fonalat

Storcknak megvannak a vezérei a pályán, és úgy tűnik, a formaidőzítést sikerült eltalálni, mert a kulcsemberek hozták magukat az Eb-n. A védelemben Kádár és Guzmics volt eddig a legjobb, de senki sem lógott ki lefelé. A kapott négy gólból egy 11-esből született, Cristiano Ronaldo meg nálunk izmosabb ellenfélnek is pakolt már be két gólt.

A középpályán Gera lehengerlő, Storck a portugálok ellen lőtt gólja után csak világklasszisnak nevezte.

Olyan intenzitással mozog a pályán, mintha nem 37 lenne,

hanem egy tízessel fiatalabb. A pótselejtező előtt felfedezett Kleinheisler a francia L'Équipe-nél az első kör álomcsapatába is bekerült, Nagy Ádám pedig olyan intelligens, labdabiztos játékot mutatott be, hogy eljuthat ő még a Benficánál jobb csapatba is pár év múlva.

Gera Zoltán: egy biztos pont Forrás: Getty Images/2016 Getty Images/Dennis Grombkowski


Dzsudzsák végig óriási alázattal játszott, a portugálok elleni két gól pedig nagy lökést adhat neki. És bár a hat gólunkból eddig csak egyet szerzett csatár, kritika Szalaiékat sem érheti, a center például iszonyatosan sokat melózott a portugálok ellen, és mindhárom gólunk előtt főszereplő volt.

III. Mindenki egyért

Míg a mieinknek egyértelműen a csapategység a legnagyobb erőssége, a belgákról ugyanez nem mondható el, az Eb folyamán többször is feszültség volt az edző, Marc Wilmots és a játékosok között. Korábban is lehetett hallani, hogy a játékosok nincsenek oda a játékosként három világbajnokságon öt gólt szerző, ezzel belga rekorder Wilmotsért.

Azért ő is szereti a játékosait Forrás: BELGA/AFP/Dirk Waem


Courtois az olaszok elleni vereség után azt mondta, az ellenfél minden téren leiskolázta őket, beleértve a taktikát is, amit Wilmots érthetően zokon vett. Wilmots ugyanakkor két játékosát is kritizálta nyíltan, ez nem túl elegáns egy edzőtől. A keretben sok a nagy egyéniség, ennek persze önmagában nem kell feltétlenül konfliktust szülnie, de a lehetőségét legalábbis növeli.

IV. Akik a hangjukkal segítenek

A magyar szurkolótábor olyan hangulatot teremt a meccseken, hogy az simán jelenthet egy gól előnyt. Az egyik magyar játékos mondta, hogy ilyen táborral a hátuk mögött képtelenség elfáradni a pályán – nem véletlen, hogy a gólok után általában a szurkolókhoz rohantak ki a gólszerzők. A nevetséges nézőszámokat produkáló NB I-gyel szemben a válogatott meccseire az utóbbi időben rengetegen jártak, a drukkerek egyérteműen a csapat mellé álltak. (Úgyhogy alig várjuk a felújított Puskás-stadion átadását: ha 30 ezren ilyen hangulatot csinálnak, mit tudhatnak 60 ezren?)

V. Sorjáznak a meglepetések

Gondolta volna bárki is, hogy Magyarország és Wales megnyeri a csoportját? És azt, hogy az északírek nemcsak a selejtezőn, hanem itt is jobbak lesznek, mint a románok? Vagy hogy a zseniális Ibrahimovic vezette svédek csak egy öngólt tudnak összekaparni a tornán, és egy ponttal mennek haza már a csoportkör után? Bőven voltak meglepetések a tornán, látszik, hogy nem hígult fel a 24 résztvevővel a mezőny, három darab olyan meccs volt mindössze, ahol háromgólos különbség volt a csapatok között. Mondjuk, az egyiket éppen a belgák nyerték meg az írek ellen.

Ahogy a BL-nek jót szokott tenni, ha egy kevésbé sztárolt csapat megéli az egyenes kieséses szakaszt, úgy az Eb-t is színesebbé teszi, ha kiscsapatok odacsapnak a favoritoknak. Szóval miért ne folytatódhatna a meglepetések sora egy magyar győzelemmel Belgium ellen?