Miféle Benzema? Itt van nekünk Payet

Vágólapra másolva!

Annyira azért nem tudnak a franciák. Mármint önfeledten, igazi bulihangulatot teremtve szurkolni a saját csapatuknak. Pedig szeretik Griezmannékat, de nem olyanok, mint a britek. A nizzai szurkolói zónában a pár ezer helyivel és jó néhány külföldivel együtt néztük végig a francia válogatott Albánia elleni kínlódását. Volt, aki ráérzett az összeállítás gyenge pontjára, és egyöntetű vélemény, hogy Didier Deschamps csapata nem fogja megnyerni az Eb-t.

Hegyi Áron

Vágólapra másolva!

foci Foci-Eb 2016 foci-Eb

Ha szerda este nem is volt meccs Nizzában az Allianz Riviera Stadionban, csak kinyitották a belvárosi szurkolói zónát, elvégre a hazai csapat készült gólfesztivált rendezni Albánia ellen.

Jó két órával a kezdés előtt parkoltunk le a zónától néhány sarokra lévő elegáns negyed egyik mélygarázsában. A hangulatos kis utcákban egymást érik a messziről is jól látható minőséggel kecsegtető éttermek, miközben a mélygarázst – ugyancsak messziről is jól érezhetően – nyilvános vécéként is használatos. Azért az Eb-re érkező szurkolók elvonulása után ez biztos nem így lesz.

Hűvös idő Nizzában

Az első hangosabb csoportok este nyolc óra körül kezdtek összeverődni. Szolid arcfestés itt, egy-egy kisebb-nagyobb zászló ott, és viszonylag sok francia mez, 1998-tól napjainkig bezárólag. Az I. Albert Parkban felállított szurkolói zóna várható tumultusa helyett sokan inkább a Place Rossetti környéki éttermek egyikét választották. Egy, de inkább több tévé minden helyen volt, és a Nizzában szokatlanul kellemetlen időjárás – 20 fok, szemerkélő eső – sem riasztotta el a házigazda szurkolóit.

A szurkolói zóna bejáratához percekkel a kezdés előtt értünk, és mindjárt egy ismerősbe botlottunk. A bejáratnál Tamás, a hétvégén még a Promenade-on barnuló egykori idegenlégiós vizsgálta át a csomagjainkat. A zónába kétszintű átvilágítás után lehet bejutni, még egy

repülőterekről ismerős fémdektoros kapun is át kell menni kiürített zsebekkel.

A táskánk kicsit nagy volt, de elhitték a kollégák, hogy nem fogunk bombát becsempészni a fotóstáskában.

Nem mondhatjuk, hogy odabent egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, de sokan voltak. És nem csak franciák: láttunk cseheket, a spanyolokat, magukat talán örökre Nizzában felejtő északíreket, az első sorokban még albánokat is. Aki a franciáknak akart szurkolni, annak kis papírzászlót nyomtak a kezébe a bejáratnál, hogy tudjon mit lobogtatni.

Az első igazi hangrobbanás Kigsley Coman Zidane-cselénél dörrent el, aztán amikor 200 kilométerrel arrébb a marseille-i közönség rázendített a francia himnuszra, a nizzaiak velük énekelték.

A félidő végét jelző sípszó után szóba elegyedtünk néhány olyan francia drukkerrel, akinek az angol tudása nem abban merült ki, hogy "no". Matilde két barátja és egy barátnője társaságában nézte a meccset – szigorúan női szemmel elemezve a csapatösszeállítás problémás pontjait. "Nem fogunk nyerni, mert nem játszunk jól.

Amíg Griezmann nem jön, addig nem rúgunk gólt."

Kiderült, hogy a fiatal lánynak az Atlético Madrid támadója a kedvence. De miért? "Mert nagyon szép." Támadhatatlan érv. "Ha Griezmann bejön, akkor nyernek a franciák?" – dobtuk fel a magas labdát. "Persze, akkor nyerni fogunk" – felelte Matilde, és tényleg. Csak szólunk, hogy az Eb-t szerinte a németek nyerik meg.

Alainnel is szerencsénk volt. Megkérdeztük a francia szurkolókat megosztó dilemmáról, miszerint okvetlen játszania kell-e minden meccsen Paul Pogbának és Antoine Griezmannak? "Nem, nem kell. Jól tette Deschamps, hogy kipróbálta Comant és Martialt a kezdőben. Nagyobb baj, hogy elöl vékonyak vagyunk.

Giroud nem rossz csatár, jól fejel, de a földön, az összjátékban gyenge.

Benzema jobb játékos, és hiányzik is a csapatból, de szerintem, és sokan mások szerint is, nem játszott teljes szívvel az országért és a csapatért."

A 60. perc környékére kicsit elszonyolodtak a drukkerek, inkább csak halk morajlás volt, mint szurkolás. Sorra maradnak ki a kisebb-nagyobb helyzetek, Giroud kapufájánál már tényleg senki nem akar hinni a szemének. Az Arsenal csatárát mindenesetre megtapsolták, amikor lement.

Álélöblő!

Matilde kedvence ekkor már ugyancsak a pályán volt, és mit ad isten, a 84. percben az ő fejesével végre megszerezték a vezetést a franciák. Ekkor újra élet költözött a tömegbe, lobogtak a zászlók, zúgott az Allez France, és az Allez Le Bleus. Egy Griezmann-mezes srác a hátán lévő nevet mutogatta, egy pár csókban forrt össze, elöl meg úgy ugráltak, mintha ott lennének a helyszínen.

Az újsütetű kedvenc, a felvezető műsort szinte egymaga kitöltő Dimitri Payet gólja után már határtalan az öröm, megvan a győzelem és a továbbjutás. Kifelé menet még megállítunk egy háromfős társaságot egy rövid értékelés erejéig.

"Nagyon rossz meccs volt – mondja a szószólójuk. –

Hatalmas nyomás van a csapaton a média és a szurkolók részéről, pont úgy, mint két éve a brazilokon,

akiktől otthon mindeki vb-győzelmet várt. Nem tudni, hogy elbírják-e ezt a nyomást."

Szerinte most nem Pogba a csapat legjobb játékosa, hanem Payet, aki Franciaországban csak a románok elleni gólja óta lett ennyire felkapott. És neki sem kéne Benzema. "Jó játékos, de nem lennénk vele jobbak. Nekem egy cseppet sem hiányzik ebből a csapatból."