Amiben a spanyolok labdába sem rúgtak

A spanyolok látszólag mindent vittek az Európa-bajnokságon, pedig korántsem Iniestáéké volt az egyetlen csúcsteljesítmény az elmúlt három hétben. A zavarba ejtett orosz szépség, a péniszét is bevető angol drukker, a kétszer is lemerevedő Balotelli vagy a tizenegyespárbajt elbénázó portugál csapat szintén nyerő volt a maga kategóriájában.  

Nem elég, hogy az unalmas játékuk miatt savazott spanyolok a döntőben látványos erődemonstrációval hozták a világ tudtára, ki az úr a pályán, hogy Fernando Torres élete legrosszabb szezonját is BL- és Eb-arannyal, valamit gólkirályi címmel zárta, az UEFA a torna legjobb játékosának is Andrés Iniestát választotta. Másképp látták azonban az [origo] olvasói, akiknél a katalán passzkirályt nemcsak Andrea Pirlo előzte meg meggyőző fölénnyel, de egy nyúlfarknyi különbséggel Mario Balotelli is elé vágott, igaz, a szavazatok többségét már a döntő előtt leadták. Iker Casillas legsármosabb focistává választását ellenben senki sem veszélyeztette, de ez már korábban is egyértelmű volt, egyébként is ideje beletörődni, hogy az utolérhetetlen kapus mindent megnyer, amiben csak elindul.

Bár sokan aggódtak amiatt, hogy az ukrán és a lengyel futballkultúrában tomboló huliganizmus miatt ez lesz minden idők legbotrányosabb Eb-je, a lengyel-orosz meccs tájékán lezajlott utcai bunyókat és néhány szórványos huhogást leszámítva alaptalannak bizonyultak a félelmek. Pedig akadtak igazi feketeövesei is a hangulatkeltésnek, sokan kiakadtak például a BBC egyik dokumentumfilmjén, amelynek csúcspontjaként Sol Campbell arra intette az angol szurkolókat, ne utazzanak Ukrajnába, mert könnyen lehet, hogy koporsóban térnek haza. Az egykori válogatott védő szavait a szívélyes vendéglátást megtapasztaló angol szurkolók is zokon vették, az Eb alatt az utcán és a lelátón is teli torokból gyalázták egy kis dalocskával Campbellt, aki méltán kiérdemelte az Eb mumusa címet.

Az angol szurkolókat tehát nem lehetett rémhírekkel visszatartani, sőt, volt köztük olyan is, aki a végletekig is hajlandó volt elmenni, hogy támogassa a csapatát. Az olaszok elleni tizenegyespárbajban egy amúgy milliárdos cégvezető drukker annyira kétségbeesett az utolsó olasz büntető előtt, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve a kapu mögött lerántotta a gatyáját, meztelen altestével próbálva kizökkenteni Diamantit. Az akció kudarcot vallott, de így is ő az Eb legtökösebb szurkolója.

Az elődöntőbe viszont az olaszok jutottak, aminek elsősorban Mario Balotelli miatt örültünk, hiszen tőle mindig számíthattunk valami szórakoztatóra. Megannyi emlékezetes megnyilvánulása mellett úgy tűnt, már az első meccsen bemutatta az Eb lemerevedését is, amikor nagy helyzetben egyszer csak érthetetlenül leblokkolt nem sokkal a spanyol kapu előtt. Ebben a kategóriában azonban saját magát sikerült überelnie, a németek elleni elődöntőben ugyanis bemutatta a már Japánban is koppintott, befeszítős gólörömét, amelyből azóta - divatos műszóval élve - a nyár legnépszerűbb mémje lett.

Az olaszokkal egy csoportban kezdő horvátok addigra már régen hazamentek, pedig az első szakaszban még egyértelműen ők voltak az Eb császárai. Ehhez az imidzshez nagyban hozzájárult az a szurkolójuk, aki sörrel a tatyijában, cigivel a szájában, egyszerre két nő cicijét fogdosva fényképezkedett: erre mondják, hogy ennél jobban már nehéz élvezni az életet, nem kérdés, hogy ő volt az Eb leglazább arca.

Jóval szégyenlősebb volt az a szép orosz drukkerlány, aki éppen angyali zavarba esésével bűvölte el a világot, miután észrevette magát a stadion kivetítőjén. Nem tudni, mit szólt hozzá, hogy a következő napokban milliónyian nézték meg a jelenetet a videomegosztókon, mindenesetre nálunk ő az Eb legbájosabb nézője.

Maradva a kedves képeknél, egyszerre dobbant meg millió anyaméh, amikor az olaszok megalázása után egy merő cukiságba torkollt a döntőt követő fieszta. Hős apukájukat köszöntve édesebbnél édesebb spanyol kisgyerekek lepték el a pályát, ők sem tudták azonban elvenni az Eb legcukibb jelenetét a hatéves Timurtól, aki a svédek elleni gólörömével nemzeti szimbólum lett Ukrajnában, majd élete álma is valóra vált azzal, hogy részt vehetett Sevcsenkóék edzésén.

http://www.youtube.com/embed/ceGz-a2v0Z4

Ám nem mindenki volt ilyen szerencsés, a görögök eltakarítását a helyszínen kiszurkoló Angela Merkel öltözői beszédéről például éppen a kancellár asszony kedvenc futballistája, Bastian Schweinsteiger maradt le, mivel a látogatás idején már javában zuhanyozott. A német média nem is mulasztott el beszámolni az Eb legsajnálatosabb elmaradt találkozásáról.

Egy ekkora versenyen megszokott dolog, hogy a csapatok minden rezdülését hosszadalmas elemzéseknek vetik alá, jó néhány teljesen terméketlen eszmefuttatással is kísérve az eseményt. Ilyennek találtuk például annak boncolgatását, hogy Hodgsonon, Rooneyn vagy a mentális problémákon úszott-e el az angolok továbbjutása, a leghülyébb vita azonban arról bontakozott ki, hogy helyénvaló-e az ír szurkolóknak akkor is énekelniük, amikor éppen 4-0-ra ég a csapatuk.

"Úgy látom, hogy a játékosoknak és a szurkolóknak is változtatniuk kell a mentalitásukon" - fedte meg honfitársait Roy Keane. "Egy ilyen meccs után nonszensz arról beszélni, hogy mekkora szurkolóink vannak" - zsörtölődött az egykori kőkemény középpályás, aki a második vereség után 11 helyen változtatta volna meg az ír kezdőcsapatot. Már az is érthetetlen volt, miért kellett belekötni az Eb legvidámabb szurkolótáborába, ennél már csak Trapattoni mester válasznyilatkozata volt lehangolóbb, amelyben azt ecsetelte, hogy Keane szart sem ért el edzőként.

Ha már a keménységnél tartunk, egy Harley-fesztiválon nem látunk egy rakáson annyi tetoválást, mint amennyit az Eb focistáin megcsodálhattunk. Volt köztük egész hátas temető és számtalan magvas gondolat, a legmenőbb tetkó azonban - olvasóink elsöprő akarata alapján - a Daniel de Rossi vádliját díszítő ábra lett, amellyel figyelmezteti ellenfeleit: nem sok jóra számíthatnak, ha el akarják tolni mellette a labdát. Azt viszont a mai napig nem sikerült egyértelműen kideríteni, miért takargatja a bal karját a marcona olasz.

Amikor óriási a tét és forrnak az indulatok, nem mindig sikerül úriemberként viselkedni a pályán, össze is jött az Eb-n egy komplett furkóválogatottra való focista, ám közülük is vitathatatlanul a viszi a torna suttyója címet a franciák középpályása, Samir Nasri. Bár ő rúgta csapata első gólját az Eb-n, már ezt is a "fogd be a pofád!" szavakkal ünnepelte meg, így másnap a fél angol és francia sajtó azt találgatta, vajon az angol kispadnak vagy valaki másnak szólt-e az üzenet. Mint kiderült, Nasrinak a torna előtt őt kritizáló újságírók voltak bögyében, a franciák kiesése után egyiküket veréssel is megfenyegette. "Basszátok meg magatokat, a kurva anyátok, most megírhatjátok, hogy rosszul lettem nevelve" - szólt szabad fordításban Nasri monológja, amiért akár két évre is eltilthatják a válogatottól. Pedig a meccs előtt még jó hangulatban volt, hiszen két társával azzal szórakozott, hogy megpróbálta eltalálni Iker Casillas tévés riporterként dolgozó barátnőjét a pálya szélén.

Bár Dzsudzsák Balázs bátor kijelentése után sokakat megmozgatott a kérdés, valóban ott lenne-e a helyünk az Eb-n, erre az utolsó magyar Eb-gólt szerző Kű Lajos, az UEFA megbízásából Capellóékkal elemző Mezey György és végső soron maga az Eb is elég egyértelmű választ adott. A torna legnagyobb mi lett volna, ha gondolatkísérlete így számunkra inkább a spanyol-portugál tizenegyespárbajhoz kötődik. Vajon hogyan alakul, ha Ronaldót nem nyűgözi le annyira a lelki szemei előtt lejátszódó képsor, amint az utolsó tizenegyest bevágva boldogan rohan az övéi felé, hogy aztán ezt a megdicsőülést nézze napokig több milliárd ember?

A terv nem jött be, Ronaldóra végül nem is került sor, amiért sokak szerint csak magát okolhatja, mert már az elején oda kellett volna állnia a labda mögé - nem mintha ő nem hagyott volna már ki fontos tizenegyest fényes pályafutása során. Ronaldo hübriszénél meghatározóbb hiba volt Nani és Bruno Alves kavarása, utóbbi azt hitte, hogy ő következik, el is indult a labda felé, de visszafordították, a következő körben pedig elrontotta a lövést, amire teljesen életszerű magyarázat, hogy a közjáték kibillentette a koncentrációból. A tizenegyes kimaradt, a spanyolok döntőbe jutottak, a portugáloknak pedig csak az Eb kérdése maradt: mi történt volna, ha körültekintőbben tervezik meg a tizenegyespárbajt?

A talán legtöbbször feltett kérdésre, miszerint tényleg ennyivel a világ fölé nőttek a spanyolok, ugyanakkor megkaptuk a választ. Tényleg.