Fel kell-e oszlatni a magyar focit? - interjú az utolsó magyar Eb-gól szerzőjével

Kű Lajos, Az utolsó magyar Eb-gólszerző
Vágólapra másolva!
A magyar labdarúgó-válogatott 40 éve nem szerepelt Európa-bajnokságon, 1972-ben a belgiumi négyes tornán a negyedik helyet szerezte meg. Mivel senki nem vállalta, a bronzmeccsen Kű Lajos rúgta a magyarok szépítő büntetőjét, ez a magyar csapat eddigi utolsó Eb-gólja. A Videotonban, az FTC-ben és a BEK-döntős Bruges-ben is megfordult egykori kiváló csatár szerint nem rossz a mostani válogatott, de ha négy év múlva a 24 csapatos Eb-re sem jut ki, akkor fel kell oszlatni a magyar focit. Az Eb-n spanyol-német döntőt vár, Kassaiék hibájáról pedig azt mondta, hogy ő még a rossz szemével is látta, hogy a lövés benn volt.
Vágólapra másolva!

Ha 1972-ben azt mondják önnek, hogy 40 évig egyetlen Eb-re sem jut ki a magyar válogatott, mit mond? - kérdeztük a 63 éves Kű Lajost, aki jelenleg az Aranycsapat Alapítvány elnökeként dolgozik.

Azt, hogy ilyen nincs, hiszen ez természetes volt annak előtte. Kitűnő erőkből álló generációk futballoztak előtte, így elképzelni nem tudtam volna, hogy ez megtörténhet.

Mégis, hogyan történhetett meg?

Összetett kérdés. Fájó, hogy csak heti egy-két óra testnevelésórájuk van azt iskolásoknak, hogy eltűntek a grundok, eltűnt az utcák, terek bajnoksága, ami az utánpótlás-nevelésre is rányomta a bélyegét. A rendszerváltás után az OTSH nem változott, a kapitalizmus előnyeit pedig nem lehetett érezni. Most szép lassan kezd kialakulni egy jobb rendszer, igaz, Abramovicsok még nincsenek Magyarországon. Illetve egy van, épp az MLSZ élén. Isten áldása, hogy Csányi Sanyi felvállalta ezt, remélhetőleg az akadémiák is elérik a céljukat. A magyar labdarúgásban most soha nem látott összegek mozognak, és ennek meg kell, hogy legyen valamikor az eredménye. Persze nem csak pénz kell, hanem megfelelő kiválasztás, az edzők feladata, hogy a gyerekeket oda tudják bilincselni a labdához. A sportágnak a tanítómesterei voltunk, a génjeinkben hordozzuk a labdarúgást, úgyhogy reméljük, jó folytatás következik. Válogatott szinten nincs is túl nagy baj, inkább klubszinten, hiszen nem hogy a Barcelonával, de a Basellel sem tudunk rivalizálni.

Mit érez, ha az utolsó Eb-góljáról kérdezik?

Először az jut eszembe, hogy már negyven éve volt, ami tíz Európa-bajnoki, egyúttal tíz olimpiai ciklusnak felel meg. Akkor mi a negyedik hely ellenére a kertek alatt közlekedtünk a hazatérés után. Pedig reális esélyünk volt arra, hogy döntőbe kerüljünk, hiszen az elődöntőben egy öngóllal kaptunk ki, és kihagytunk egy 11-est. Sokan azt mondták, hogy eladtuk a meccset, és le kellett feküdni a szovjeteknek.

És le kellett?

Szó sem volt róla. Akkor 1800 forint volt az átlagfizetés, mi pedig 40 ezret kaptunk volna prémiumként, ha megnyerjük a szovjetek elleni meccset. Az volt a köztudatban, hogy a szovjeteket nem verhetjük meg, mert akkor mehetünk Szibériába, és kinyírnak minket. Ez nem volt igaz, s ha megnézzük, 1956-ban az Aranycsapat is legyőzte őket, Moszkvában, 100 ezer néző előtt, Czibor góljával, és mi is nyerni akartunk.

Aztán jött a bronzmeccs és az eddigi utolsó magyar Eb-gól.

Egy beadás után öt méterre álltam a kaputól, és oda fejeltem volna, ahová akarom, de kilöktek a labda alól. Tizenegyest kaptunk, én pedig berúgtam.

Forrás: MTI/Nádorfi Máté

Egyértelmű volt, hogy ön lesz a végrehajtó?

Igen, mert senki nem vállalta el. Edzésen Zámbó Sanyival rúgtunk ötöt-ötöt, és mindegyik bement, erre Illovszky Rudi bácsi mondta, hogy akkor rúgja Sanyi, mert ő négy évvel idősebb nálam. Kihagyta a szovjetek ellen, ezért a bronzmeccsen én következtem. Ez volt életem első büntetője a válogatottban.

A négyes torna előtt a románokat is ki kellett ejteni, de az egyik román játékos, Deleanu fogai is kiestek. Hogyan emlékszik vissza?

Budapesten 1-1, Bukarestben 2-2 lett a végeredmény (akkor sajnos még nem volt idegenben lőtt több gól), a mindent eldöntő harmadik meccsre Belgrádban került sor. Mivel soha nem győzött még Románia Magyarország ellen, a románok magyar vért akartak látni. Erre mi: nem adjuk meg nekik ezt az örömöt, nyertünk is 2-1-re. Történt, hogy elgurítottam Deleanu mellett a labdát, majd megkerültem, ő belém rohant, és három vagy négy foga bánta az ütközést. Ekkor írták az erdélyi újságok, hogy azért estek ki a fogai, mert Kűbe harapott.

Hogyan tetszett az akkori Eb-lebonyolítás, amely szerint a belgiumi négyes döntő előtt oda-visszavágós rendszerben zajlottak a küzdelmek?

Jobb lett volna, ha 16 csapat vesz részt, jó lett volna látni több válogatottat, mert akkor komolyabb viszonyítási alapot kaphattunk volna. Most is kaphatnánk, de sajnos nem vagyunk ott. Legközelebb, Franciaországba már 24 csapat juthat ki, ha így sem jutunk ki, vissza kell vonulni és fel kell oszlatni a magyar focit. A 24-be már Andorra, San Marino, a Feröer-szigetek és a vakok válogatottja is beférhet.

Az 1972-es Eb bronzmeccse és a Kű-büntető:


Mit szól ahhoz, amit Dzsudzsák Balázs mondott az írek elleni 0-0 után, miszerint a magyar csapatnak ott lenne a helye az Eb-n?

Közröhej. Ezt nem mondani kell, hanem bizonyítani, mondjuk úgy, hogy Magyarország-Hollandia 2-0, idegenben pedig 1-1. Mi most is váltig állítjuk, hogy jobb volt a Puskás-féle csapat az 1954-es vb-döntőben, mint a német, de ebben az esetben annyi a különbség, hogy a németek is így gondolták. Fritz Walter is azt mondta, 10-ből kilencszer a magyarok nyernének.

Mi az, ami a mostani Eb-n a legjobban tetszett eddig?

A sok néző és a stadionok. Hihetetlen volt az ír szurkolók hozzáállása: az ellenfél 4-0-ra vezetett, ők pedig még akkor is nótáztak, örültek és biztatták a csapatot, annyira szeretik. Tetszett Németország játéka, amely alátámasztja, amit Lineker mondott, hogy a végén úgyis ők nyernek. Most sincsenek messze ettől.

Úgy véli, megnyerik?

A vágyaimról tudok beszélni: Espana por favor. De az fog nyerni, aki eggyel több gólt rúg, mint az ellenfél, és ez a spanyoloknak a legutóbbi vb- és Eb-döntőben is sikerült. Háromszor zsinórban még senki nem nyert nagy tornát, most ők lehetnek az elsők.

Kassai Viktorék hibájáról mit gondol, van értelme az ötbírós rendszernek?

Bölcs dolog volt, hogy van negyedik és ötödik bíró, aki gól esetén int, hogy gól született, a baj csak az, hogy Vad II István azt jelezte, hogy nem volt gól. Nem igaz, hogy nem lehetett látni, én elsőre is láttam, még a rossz szememmel is, hogy bent volt a labda. Ráadásul pont egy kedves ismerősöm fia érintett a dologban, de ami tény, az tény: az egész világ előtt hibáztunk. A legjobb az lett volna, ha Erős Gábor már az akció elején felemeli a zászlaját, hogy les történt. Így sajnos pont a mi hátunkon fog csattanni az ostor.

Jóvá lehet még ezt tenni?

Most már a döntnökök kezében van a sorsunk, csak annyit lehet tenni, hogy oda kell figyelni jobban. A vonalbíró egy dolgot tud mondani, hogy ő így látta az esetet, viszont akkor azt fogják mondani neki, hogy 'önnek rossz a szeme, uram'.

Forrás: MTI/Kollányi Péter

Mi az, ami a legkevésbé tetszett az Eb-n?

Az oroszok katasztrofális visszaesése, hiszen az első meccsükön még sziporkáztak (a csehek ellen 4-1-re nyertek - a szerk.), de a hollandok teljesítménye is tragédia volt. Sneijder, Robben vagy akár Van Persie és Van der Vaart is egyaránt szuperklasszisok, mégsem tudtak egyetlen pontot sem szerezni. A szurkolók nyolcvan százaléka szerintem a döntőbe várta őket, aztán a nyolc közé sem kerültek be.

Meglepte valami?

Görögország megnyerte az Eb-t Portugáliában, lehetséges, hogy most is győzni fog, miért ne? A háttérben, Athénban új szelek fújdogálnak, megmenekült Európa. A papírforma szerint német-spanyol döntő lesz, de a franciák is odaérhetnek. Esetleg Portugália, ha szárnyakat ad a csapatnak Ronaldo, aki nagyon jó versenyző, hiszen amikor a legnagyobb volt a feszültség, akkor a csapat élére tudott állni.

Mi a jobb, kijutni az Eb-re és ott nagyon kikapni, vagy inkább jobb otthon maradni?

Azért nem ufók játszanak az Eb-n, nincsen olyan nagy különbség a csapatok között. Úgy vélem, olyan játékosaink vannak, akikkel azért nem érne minket túl nagy szégyen. Ehhez elengedhetetlen, hogy az edző kitűnően tudjon motiválni, illetve, amit meg lehet tanulni: munkaidőben dolgozni, futni kell. Ha csak ennyit csinálunk, ráadásul a pengésebb játékosainknak jobb napjuk van, akkor biztosan nem szégyenkeznénk. Hollandiában például egész jól néztünk ki, rúgtunk három gólt, ráadásul egyet nem adtak meg.

Hazai pályán viszont 4-0-ra kikaptunk a hollandoktól.

Önbizalom nélkül semmit nem lehet elérni, éreztetni kellett volna velük, hogy nem otthon játszanak. Nagyon csipkedik magukat az Eb-n az olaszok - akik a játékosanyagot tekintve egy szinten vannak az írekkel -, semmivel sem rosszabb náluk ez a magyar csapat. Ki a legjobb játékosuk? Di Natale. Nekünk is van egy Dzsudzsákunk, és még páran, akik tudnak focizni. Kapusposzton nincs probléma, Juhász Roland tűrhető hátul, Gera és Hajnal egyaránt jó játékos, és Szalai is tud focizni, csak kár, hogy lerúgták, mert jó passzban volt. Bízom Németh Krisztiánban is, és Rudolffal kiegészülve egész ütős kis csapatunk lehet majd.