Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
A Hamburger SV még mindig versenyben van a dobogós helyezésekért a Bundesligában, és ez elsősorban a csapat holland játékmesterének, Rafael van der Vaartnak köszönhető. A hamburgiak legnagyobb sztárja elmondása szerint remekül érzi magát a kikötővárosban, az Európa-bajnokságról pedig meglehetősen visszafogottan beszél - a holland csapatnak szerinte a csoportból is nehéz lesz továbbjutnia.
- Nem csak a játékmestere és a csapatkapitánya egy német élcsapatnak, de a feleségével amolyan sztárpárosnak számítanak. Nem nagy teher ez egy 25 esztendős számára?
- Egyáltalán nem érzem nehéznek. A labdarúgás nagyon sok lehetőséget adott a számunkra, és ezért hálásak vagyunk a feleségemmel együtt. De ez nem azt jelenti, hogy elfelejtettem volna, honnan érkeztem, és erről soha nem is szabad megfeledkeznem. Ez a legjobb módja annak, hogy az ember mindig két lábbal a földön maradjon.
- Amikor 2005 nyarán az Ajaxból Hamburgba igazolt, igen nagyok voltak a várakozások önnel szemben, de fiatal kora ellenére sikerült megfelelnie ezeknek. Sok tapasztalatot szerzett az elmúlt időszakban?
- Abban a pillanatban, amikor az átigazolásom véglegessé vált, meg voltam győződve arról, hogy jól döntöttem. Természetesen a beilleszkedés nem volt egyszerű, hiszen egy ismeretlen városba költöztem, és egy új bajnokságban kellett játszanom. Mindennek köszönhetően érettebb lettem, és megtanultam, hogy felelősséggel tartozom. Azt hiszem, ez volt a legnagyobb tapasztalat, és ez pozitív hatással volt az életemre.
- Mennyire fontos az ön számára, hogy trófeákat nyerjen?
- Profi futballista vagyok, tehát nem csak játszani, hanem nyerni is szeretek, tehát mindig arra törekszem, hogy címeket nyerjek a csapatommal. Ennek érdekében készülök minden nap, és igyekszem még jobb teljesítményt nyújtani a pályán.
- Milyen céljai vannak a Hamburg együttesével?
- A szezon előtt azt mondtuk, hogy szeretnénk jobban szerepelni, mint az előző pontvadászatban. Tudtuk, hogy ez nem lesz egyszerű. Ami a hosszabb távú terveket illeti, a HSV-nek a bajnoki címet kell célba vennie, és ezen kívül a nemzetközi porondon is meg kell mutatnia magát. Azt hiszem, minden körülmény adott ahhoz, hogy ezt megvalósítsuk. Remek csapatunk van, a stadion fantasztikus, a szurkolók pedig rendkívül lelkesek. Látható, hogy a város teljes mellszélességgel kiáll a klub mellett, és ez remek érzés.
- Egyszer azt nyilatkozta, hogy Zinedine Zidane-t tartja példaképének. Ő szinte minden létező trófeát megnyert - önnek is erre van szüksége, hogy igazi klasszissá váljon?
- Mint mondtam, profi focistaként mindig arra törekszem, hogy trófeákat nyerjek. Hogy ettől klasszis játékos leszek-e, azt nem nekem kell eldöntenem, hanem másoknak.
- A nyári Európa-bajnoksággal kapcsolatban azt mondta, hogy a holland válogatott az esélytelenek nyugalmával játszhat. Ezt komolyan gondolta?
- Természetesen. Elég, ha megnézzük a csoportbeosztásunkat: velünk egy kvartettben szerepel a legutóbbi világbajnokág két döntőse, Olaszország és Franciaország, akik favoritnak számítanak a kontinensviadalon, és a csoport negyedik tagját, Romániát sem szabad lebecsülni. Természetesen tudjuk, hogy a mi csapatunk sem rossz, de korai lenne a végső győzelemről beszélnünk. Előbb még egy nehéznek ígérkező csoporton kell túljutnunk.
- Mi a véleménye a leendő csoportellenfelek formájáról?
- Olaszországról és Franciaországról fölösleges sokat beszélni: mind a két együttesben annyi kiváló labdarúgó szerepel, hogy bármikor legyőzhetnek bárkit. Románia pedig az Eb-selejtezőkön megmutatta, hogy nagyon erős együttese van. A kontinensviadalon az dönt majd, hogy az adott mérkőzésen ki tud jobb teljesítményt nyújtani.
- Mit jelentene az ön számára az Eb-győzelem?
- Egy álom megvalósulását, ráadásul egy óriási álomét. Az Európa-bajnokság megnyerése legalább olyan nehéz feladat, mint a vb-diadal.
- És a holland nemzet számára mit jelente az Európa-bajnoki aranyérem, 20 évvel azután, hogy az Oranje az eddigi egyetlen nagy diadalát elérte?
- Őszintén szólva szerintem, ha megnyernénk az aranyérmet, akkor Hollandiában nemzeti ünneppé nyilvánítanák a döntő utáni napot.