Somfai László

Egy mestermű rejtett üzenete

A művészi zenei alkotás máig legtipikusabb formája a kottaírással rögzített kompozíció, amelyet az előadó előbb elolvas és értelmez, majd újrateremt. A közönség számára a "mű" a meghallgatható, a felhangzó forma. Az igazi mestermű azonban ennél több: magasrendű intellektuális produktum, amelybe a komponista esetenként többszintes "üzenetet" kódolt. Az ilyen üzenetekről részben az előadó sem tud, mert a kottaírás ezeket nem tárja fel. A zenetudományi kutatás egyik legizgalmasabb feladata a kódolt, egyedi mestermű-üzenetek megértése. Ehhez segítségünkre lehet a vázlatkutatás, valamint a mű hátterének komplex vizsgálata. Az előadás Bartók Béla 2. hegedű-zongoraszonátájára (1922) összpontosít. Ez a kéttételes mű távolról a "lassú-friss" rapszódiaformára emlékeztet, voltaképpen azonban a rögtönzéstől a megszilárdult kifejezési formákig vezető zenei fejlődésvonalat formázza. Azt a népzenében lezajlott evolúciót is belefoglalja a mű meghatározó jeleneteibe, ahogyan egy ősállapotú zenei anyag eljut a motívumos, majd strófás szerkezetig.

I. A Zongoraszonáta utolsó tételének programja
Bevezetésként egy egyszerűbb esetet vizsgálunk. A Zongoraszonáta fináléjának egyik "titkos programjaként" Bartók ebben az ízig-vérig modern darabban - mint egy kiállítás képein végigkalauzolva a hallgatót - bemutatja kedves parasztzene-zsánereit. A rondóforma pillérei között a kezdőtéma tánclépésszerűen elénekelt, furulyán cifrázott és erdélyies hegedű-aprózásra emlékeztető formában bukkan fel. Eredetileg egy dudazene jellegű epizód is volt a tételben, amelyet hossza miatt Bartók kivágott és külön zongoradarabként komponált meg.

II. A kottaírás, annak olvasata és a voltaképpeni műalkotás
Bartók egy amerikai előadásában egy-egy művével kapcsolatban "a mű szelleme által megkövetelt formai szerkezetre" utalt, amit azonban nem kívánt magyarázni. A partitúrák rejtett üzenetének felderítése a zenetudomány egyik legizgalmasabb feladata.

III. Bartók 2. hegedű-zongoraszonátájának titka
A kéttételes szonáta tervezése mögött a népzenéből - elsősorban erdélyi román parasztzenéből - kölcsönzött gondolatok állnak, anélkül, hogy egyetlen hangot kölcsönözne Bartók. Kezdőtémája az ősmelódiát díszítő-variáló hora lunga, "hosszú ének" típusát követi; a kéttételes forma is az erdélyi románok között felfedezett népi formára megy vissza. Sőt még a parasztzenék történeti fejlődési útját is kifejezi Bartók a kezdőtéma felhasználásával.

IV. Fel kell-e ismernie az előadónak, a hallgatónak a partitúra rejtett üzeneteit?
Ezekről nem feltétlenül kell tudnia a hallgatónak, talán még az előadónak sem mindig. De a kutató nyomoz és munkájának legnagyobb gyakorlati haszna az, ha egy-egy zseniális előadóművész közvetítésével a rejtett üzenet eljut a befogadóhoz.

Tovább