Kislexikon

 

attribúció
Egy-egy műtárgy hozzárendelése ismert műtárgy-csoportokhoz, illetve művésznevekhez: a műtárgy archivális kutatások és stíluskritikai megfigyelések révén valamely alkotónak való tulajdonítása.

datálás
Egy-egy műtárgy keletkezési idejének meghatározása archivális kutatások és stíluskritikai megfigyelések révén.

hamisítvány
Rosszindulatú megtévesztés céljával készített másolat.

hitelesség
Megállapítás, ítélet, amely arra vonatkozik, hogy egy mű megfelel-e valamely elképzelésnek: pl. lehet-e adott művész munkája, megfelel-e feltételezett korának, valóságos viszonyokat jelenít-e meg. A hitelesség történeti kategória; az egy-egy kor képzetei szerint hitelesnek ítélt művek utóbb gyakran válnak kérdésessé.

ikonográfia
A művészettörténetnek a képeken és szobrokon megjelenített tárgyak, témák, történetek, jelvények beazonosítását szolgáló segédtudománya. Az egyes vizuális-plasztikai formákhoz konvencionálisan hozzárendelődő tartalmakat, jelentéseket kutatja.

másolat
Az eredeti műről propaganda, vallásos tisztelet, művészi hír, oktatás stb. céljából készített másod- vagy éppen tömeges példány(ok). A másolásnak fontos szerepe volt a művészképzésben, a mester munkamódszerének és stílusának, illetve más mintaképek elsajátításában; ezért a hagyomány folyamatosságának fontos tényezője.

műértő, Kenner, connaisseur
Eredetileg nem művészképzettségű, de a művészet kérdéseiben és történetében járatos és a művészvilággal szoros kapcsolatot tartó műbarát. A nagy műértőket a tárgyakkal kialakított bensőséges kapcsolatuk révén kifinomult stílusérzék, biztos ítélőképesség és ízlés jellemezte. Fontos kapcsot képeztek a laikus közönség és az egyre specializáltabb professzionális művésztársadalom között. A 19. század végén a műértésből ágazik el a művészettörténet mint "szigorú tudomány".

reprodukció
Az eredetitől médiumában és gyakran méretében is eltérő, többnyire sokszorosító technikával készített másolat.

Rembrandt Research Project (RRP)
1969-ben holland állami támogatással elindult kutatási program, amely a valóban sajátkezű Rembrandt-művek corpusának összeállítására irányult. A gondolat az 1950-es évek végén merült fel, majd megalakult az a tudóscsoport - Bob Haak, Joshua Bruyn, Simon Levie, Pieter van Thiel, Ernst van de Wetering -, amely a szisztematikus kutatást végezte. A program három kötetet publikált (1982, 1986, 1989), amelyekben 1642-ig jutottak a feldolgozásban, de az eredmények esetlegessége miatti heves viták nyomán 1993-ban a vezető kutatók visszaadták a megbízatást. Hosszú vajúdás után Ernst van de Wetering átdolgozott koncepciója alapján folytatódott a munka, 2005-ben megjelent a Corpus IV. kötete is.

stílus
Íróvessző, a viasztáblán való írásra szolgáló ókori eszköz, amely őrzi használója személyes keze nyomát. A 17. század óta az alkalmazzák a művészi munka megkülönböztető jellemzésére: nemcsak a munka technikai oldalát (az ecset- vagy a vésőkezelést stb.), hanem a mű formát öltött gondolati, ideális tartalmát is jelöli. Ebben az értelemben tette Winckelmann a művészet történetének rendező elvévé, népekre, nemzetekre, illetve korokra jellemző tartalmak hordozójává. Tőle ered a stílus fejlődésének biológiai metaforikája: a korai, az érett és a hanyatló stádium, amelyet egész korszakokra is kiterjesztett.

stíluskritika
A 19. század végén először Giovanni Morelli (írói álnevén: Ivan Lermolieff) javasolta a stílusoknak az orvosi összehasonlító morfológiához hasonló, kritikai összehasonlítását. Eszközkészlete a modern diagnosztikai eljárásoknak köszönhetően állandóan bővül, az összbenyomás és az iskolázott szakértői szem jelentőségét azonban ma sem lehet helyettesíteni.