Hogyan indult? - A melegfesztiválok története

Vágólapra másolva!
1998 óta vonulnak fel a melegek Budapesten, de tavalyig békésen és eseménytelenül zajlottak a büszkeség napja köré időzített menetek. A 2007-es volt az első év, amikor atrocitásokra került sor: sörösüvegekkel, tojásokkal, homokkal töltött nejlonzacskókkal dobálták a meleg felvonulás résztvevőit. A világ közel száz nagyvárosában szerveznek büszkeség parádékat a melegek és a velük szimpatizálók, de hasonló fizikai bántalmazások csak tőlünk keletebbre jellemzők.
Vágólapra másolva!

Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a büszkeség napja már inkább hasonlít egy színes karneváli felvonulásra, mintsem harcias emberjogi demonstrációra. Nem véletlenül hívják "parádé"-nak a legtöbb országban ezeket a rendezvényeket. A legnagyobb karneváli menetek ma már nem is csak egy társadalmi csoport jogairól szólnak, hanem olyan színes és vonzó kulturális eseményekké terebélyesednek, amely szexuális irányultságtól egyre inkább függetlenedő turisztikai eseményként vonulnak be a tourist guide-okba. Jellemző, hogy a riói karnevált megirigyelő Sao Paolo - ahol az első melegfesztiválon, 1997-ben még csak kétezren vettek részt! -, mekkora figyelmet fordított a rendezvényre: így történhetett meg, hogy alig több mint tíz évvel később, a három és fél milliós látogatószámmal már a világ legnagyobb meleg parádéjaként vonulhatott be a Guinness-rekordok közé.

Hogy lett tőlünk nyugatabbra a protestálásnak indult felvonulásból a mai, Mardi Grashoz hasonló meleg örömünnep? Negyven év kellett hozzá. A Sao Paoló-i tömegfesztiváltól a legkisebb, alig százfős ír megmozdulásig minden mai melegfelvonulás őse a Stonewall Innben zajlott zavargás, amelynek dátuma - 1969. június 28-a - vált a büszkeség napjává.

Ekkor történt ugyanis, hogy a greenwichi, közismerten melegek által látogatott bárba benyomult az erkölcsrendészet, hogy a vendégeket letartóztassa. Nem először történt ilyen a kocsma történetében, korábban is sűrűn igazoltattak arrafelé a rendőrök, de most először fordult elő, hogy a kizavart vendégek tömeggé verődve a jogaikat kezdték hangoztatni, és az újabb rendőrkocsik megérkezésének hatására kirobbant a verekedés. Nem tartott sokáig, míg a rendőrség szétoszlatta a csoportot, de a következő napokban ennek hatására újabb összecsapásokra került sor a rendőrök és a melegek között. A következő évben, 1970. június 28-án három amerikai városban, New Yorkban, Los Angelesben és San Franciscóban emlékeztek meg a Stonewall Innben történtekről.

Bár nem sokkal a Stonewall kapcsán történt zavargások előtt - szintén 1969-ben - Chicagóban már rendeztek melegfelvonulást a Boystown nevű, meleglakta városnegyed hivatalos elismerésének tiszteletére, a melegjogi mozgalom szimbolikus kezdetének a Stonewallban történt eseményeket tekintik. Ez volt ugyanis az első alkalom, amikor egy meleg közösség nagy részét kifejezetten szexuális irányultságuk miatt érte rendőri inzultus.

A szokatlan összecsapás a média figyelmét is ráirányította a melegek társadalmi problémáira, és ez jelentős lökést adott a melegjogi küzdelmeknek. Ez volt az az időszak, amikor százezrek protestáltak a vietnami háború befejezéséért, a feketék és a nők jogaiért, a nyitottabb, liberális eszmékért. A meleg felvonulások a hatvanas-hetvenes évek forrongó légkörében születtek, és ebbe a széles értelemben vett emberjogi kontextusba ágyazódnak bele a kezdetektől.

Torontóban 1981-től, Londonban 1985-től létezik "pride parade", Európa legtöbb nagyvárosa viszont csak a kilencvenes években engedett szabad folyást a tömeges melegfelvonulásoknak, ráérezve azok tagadhatatlan turistacsalogató potenciáljára: Amszterdam és Bécs 1995-ben csatlakozott, Stockholm 1998-ban. 1992 óta már Europride-ot is rendeznek, évente más európai fővárosban. (Jellemző, hogy a fesztivál nem társadalmi ellenállással, hanem anyagi problémákkal küzd - azaz több olyan év is akadt, amikor nem hozta vissza a beléforgatott pénzt.) Most már - majdnem negyven év múltán - szinte alig akad olyan ország a világ fejlett szegletében, amelynek nagyvárosaiban ne rendeznék meg a büszkeség menetét.

Társadalmi konfliktusok leginkább azokban az országokban fordulnak elő a meleg felvonulások kapcsán, ahol huzamosabb ideig aktív melegjogi mozgalmak híján nem volt idő, hogy a homoszexualitás jogi rendezését a fokozatos társadalmi elfogadás kísérje. Jellemző, hogy például Oroszországban, ahol a 2006-os első moszkvai fesztiváltól kezdve erőszakos melegellenes megmozdulások, betiltások övezték a rendezvényt, csak 1993-ban törölték el azt a szovjet időkből megmaradt törvényt, amely szerint a férfiak homoszexualitása bűncselekménynek minősült.

Romániában hasonló a helyzet, remdszeres atrocitások érik a felvonulókat, 2006-ban a szélsőjobboldali ellentüntetők műanyagpalackokkal, tojásokkal és különböző tárgyakkal dobálták meg a résztvevőket. Itt csak 2001-ben szüntették be a homoszexualitás büntethetőségét.

A legerőszakosabb inzultus 2001-ben érte a felvonuló melegeket Belgrádban, ahol a bejelentett rendezvényen résztvevőket szkinhedek támadták meg. Mivel a "buzik" megöléséről kántáló bőrfejű fiatalok feltűnése felkészületlenül érte rendőrséget, nem volt képes gátat szabni az erőszakos eseményeknek. A felvonulók egy része és a rendőrség tagjai is szereztek sérüléseket az összecsapásokban.

A másik komoly támadás a 2005-ös jeruzsálemi melegfelvonuláson történt, egy ultraortodox férfi késsel rátámadt a résztvevőkre, és kettőt közülük megsebesített. A Közel-Kelet arab országaiban elképzelhetetlen lenne egy hasonló felvonulás, a legtöbb országban a homoszexualitást büntetik, Iránban halál jár érte.