A vegytestvérek visszatérnek

Vágólapra másolva!
Lehet a zenei kritikusoknak duzzogni, hogy a Chemical Brothers utoljára 1997-ben volt jó - persze lehet ezzel egyet is érteni! -, de bárki fogadhat rá, hogy csinos kis tömeg fog összeverődni augusztus 2-án a Nagyszínpad előtt. Tom és Ed két év után újra Magyarországon. Az [origo] ajánlója a Sziget második napjára.
Vágólapra másolva!

2004-ben járt nálunk a két vegytestvér: Tom Rowland és Ed Simons a Glu Glu Fesztiválon mutatták meg magukat először a magyar közönségnek. Annak, aki akkor lemaradt, biztosan jó hír volt, hogy idén a Chemical Brothers neve is szerepelt a fellépők listáján. Koncertjük múltidézés lesz, hiszen pont tíz évvel ezelőtt volt nagy szám a Chemical Brothers, de azért jó kis bulira lehet számítani.

A vegytestvérek nagy riválisa az IWIW Világzenei Nagyszínpadon fellépő mezítlábas díva, Cesaria Evora; még szerencse, hogy eléggé egyértelműen elkülöníthető a ChemBros-féle, géppel előállított zene, illetve a balladaszerű, afrikai morna híveinek köre. Ha valaki elcsípi a lehetetlenül korai, háromnegyed ötkor (!) kezdődő műsorsávot, norvég folkrockot hallgathat a Kaizer's Orchestra jóvoltából; de ha van valami, ami talán az esti Chemical Brothersnél is érdekesebb, az Damon Albarn háromnegyed nyolckor. A britpopos Blur énekese és a zseniális képregény-zenekar, a Gorillaz kiagyalója legfrissebb bandájának élén érkezik a Nagyszínpadra, amelyet csak jobb szó híján nevezhetünk The Good, the Bad and the Queennek, mivel a csapat még mindig névtelen: a most használt név valójában a 2007 elején megjelent debütáló album címe; ez a gesztus nagyon passzol Albarnhoz.

The Good, the Bad and the Queen: King Of Doom

Velük egy időben a mali Tinariwan érkezik az IWIW Világzenei Nagyszínpadra: a líbiai katonai táborban alakult zenekar története nagyon érdekes, ők az első tuareg banda ugyanis, amely elektronikus hangszereket használ. Függetlenségről és szabadságról énekelnek, zenéjüket pedig belengik a Szahara zajai; de Damon Albarn ellenében csak akkor válasszuk őket, ha a világzene megszállott rajongói vagyunk. Az éjszaka egyszerű döntés: bulizzunk a brit Radio One nagymamakorú break-királynőjével, Annie Nightingale-lel a Party Arénában vagy hallgassuk Lovasi Andrást a Kiscsillag élén. Majdnem Kispál.

Ami miatt viszont sokan a Chemical Brothers esti koncertjére mozdulnak leginkább, talán az, hogy a manchesteri duó nagy felfedezése volt, hogy az elektronikus zenét a nagy koncertes rock világába oltották. Titkuk az volt, hogy az elektronikus zene berkein belül csináltak klasszikusan vett "dalokat", vagyis számokat, amelyeket játszottak a rádiók és az MTV, amelyek különböző listákon nyomulhattak, és amelyekért akár Grammyt is lehetett kapni. És emellett nem veszítették el a remixpiacot, a szettezést sem, lehetett játszani a samplerekkel, sőt lehetett jópofa remixeket is készíteni, amelyekbe jónevű énekeseket hívtak el énekelni, és amelyeket a kritikusok csak "zenetörténeti idézetekként" emlegettek.

A londoni Albany diszkó DJ-srácai - akkor még Dust Brothers néven - 1995-ös Exit Planet Dust albumukkal betörtek egy eddig zárt területre, majd aztán 1997-ben, Dig Your Own Hole-lal olyan lemezt tettek le az asztalra, amely azóta sem porosodott meg. A Chemical Brothers - mert nevet váltottak még '95-ben - a Prodigyvel együtt szállt fel a bigbeatnek is nevezett hullámra, ebben a műfajban ők voltak a sztárok.

Where Do I Begin (Beth Orton énekel!)

A britpop-világ nagy tekintélye, az Oasis agya és gitárosa, Noel Gallagher úgy udvarolt nekik, hogy hadd énekeljen nekik egy számot, ahogy Tim Burgess is tette Life Is Sweet esetében az első albumon. Ez lett a Setting Sun; a Virginnek zenei szakértőt kellett fogadni, hogy a Beatles három megmaradt tagjának bizonyítsa, hogy nem az ő Tomorrow Never Knows című hatvanas évekbeli dalukból vettek át részleteket a cseles fiúk.

MySpace

Sokak szerint innentől kezdve a ChemBros leszálló ágban: szó, mi szó, magasra tették maguknak a lécet a Dig Your Own Hole-lal; ráadásul a fiúk nem is igazán akarnak maradni a kaptafánál. Az 1997-es irányhoz képest hol erre, hol arra keresik a megújulás lehetőségét. Jókat bulizik mindenki a következő években is, de a fiúk nem überelik a '97-es önmagukat: géppel létrehozott jópofa tánczene. 1999-ben jön ki a Surrender, majd utána következik a Come With Us és a Push The Button.

Egy Grammy-díjas szám a 2005-ös Push The Button-ról: Galvanize

A 2005-ben megjelent Push The Button című album - csakúgy, mint a rajta található Galvanize - nyert egy-egy Grammyt (dance kategóriában!), zenetürténet mégsem lett belőle, a tavalyi We Are The Night szintén "nahát, a hatodik albumuk is megszületett"-típusú kritikákat kapott, amely mindegyike sietett megjegyezni, hogy milyen érdekes, hogy a srácok immár tíz évvel ezelőtti maguktól emeltek át mintákat. De ez mind nem számít, hiszen a két legendás lemez a felépített branddel és a formás kis Chemical-logóval éppen elég ahhoz, hogy újabb albumaik a listák elején landoljanak, és naná, hogy ahhoz is, hogy megtöltsék Budapest egy szigetén álló színpad előtti területet.