Egy legenda először Budapesten

Vágólapra másolva!
Ha fel kéne sorolni az egyetemes poptörténet nagy alakjait, akik mostanáig kihagyták Budapestet a koncertnaptárukból, rendkívül hosszú listát kapnánk. Most újabb nevet pipálhatunk ki róla, hiszen végre láthatjuk élőben az elmúlt negyedszázad egyik legfontosabb énekesét. Morrissey a nyolcvanas évek korszakalkotó jelentőségű brit zenekarával, a Smithsszel vált népszerűvé, majd ikonná, és ez a státus a kezdetben nem sok jóval kecsegtető szólókarrierje során is csak tovább erősödött. Ő lép fel a Petőfi Csarnok szabadterén július 5-én.
Vágólapra másolva!

Hogy miben állt a Smiths (és főként Morrissey) különlegessége? Nehéz ezt egy mondatban megválaszolni, de az biztos, hogy nemcsak annak köszönhető, hogy jó időben voltak jó helyen. A Smiths (az énekes Morrissey mellett a gitáros Johnny Marr, a basszusgitáros Andy Rourke és a dobos Mike Joyce alkották a klasszikus felállást) ugyanis a nyolcvanas évek közepén robbant be a köztudatba, pont egy olyan korszakban, amely hamis pózokról, külsőségekről és felületességéről maradt emlékezetes.

Ekkor érkezett négy fiatalember a gazdasági válság által jelentős mértékben sújtott Manchesterből, tüntetően hétköznapi külsővel és névvel (a Kovácsék, hasonlítsuk ezt össze a korszak hivalkodó nevű sikerzenekaraival - Classix Nouveaux, Depeche Mode, Duran Duran, Spandau Ballet, és egyből érthető a különbség), és visszahozták a popzenébe a spontaneitást, ráadásul az énekesük nemcsak hogy teljesen egyedi hanghordozással danolászott, de olyan témákról is, amikkel akkoriban nem volt szokás foglalkozni. Reménytelen szerelem, magány, halál, gyermekmolesztálás, depresszió vagy éppen sorozatgyilkosságok - hát valóban nem ezekről szólt a nyolcvanas évek popzenéje.

Az 1959-es születésű Stephen Patrick Morrissey-re számos idol volt hatással, és korántsem csak a zenészek közül, hiszen elmondása szerint Oscar Wilde, James Dean vagy Alain Delon is legalább akkora befolyást gyakorolt rá, mint mondjuk a New York Dolls vagy a T. Rex. Szépirodalmi igényességű szövegeihez pedig összetéveszthetetlen énekhang társult, no meg Johnny Marr személyében a korszak talán legfontosabb angol gitárosa. A szinti-pop mindent elsöprő uralma idején a Smiths szándékosan régimódinak tűnt a hatvanas éveket idéző gitárhangzásával, mégis, alig néhány fellépés elég volt ahhoz, hogy a zenekarnak híre menjen az országban.

A brit popsajtó hamar a zenekar mellé állt, és mire 1984-ben megjelent a Smiths első albuma, országosan ismertek voltak, és a lemez a lista második helyén indított, és a többi album is hasonlóan jól szerepelt. Morrissey-t sajátos szövegvilága és humoros vagy éppen meghökkentő kijelentései a legkedveltebb interjúalannyá tették, a Smiths pedig főként a magányos vagy bármilyen módon "defektes" fiatalok körében lelt igazi támogatásra. Az albumok közül az 1986-os The Queen Is Dead a legkiemelkedőbb, kislemezeik között pedig számos klasszikus dal született.

A sikertörténet azonban viszonylag hamar véget ért: Morrissey és Marr összevesztek, így a zenekar 1987-ban feloszlott. Az énekes szólókarrierbe kezdett, melyet a közvélemény kíváncsian várt, hiszen sokan vélték úgy, hogy Morrissey Marr nélkül nehezen fog boldogulni. Ehhez képest a rajongói által Moznak becézett énekes szólóban is ott folytatta, ahol a Smithsszel abbahagyta: nagy- és kislemezeit egyaránt jól fogadta mind a közönség, mind pedig a kritikusok.

A gondok az évtized végén kezdtek jelentkezni, előbb menedzsment-problémák formájában, majd egy-két gyengébb dal és lemez is becsúszott. 1992-ben aztán teljesen új kísérőzenészekkel ismét egy kifogástalan lemezt készített. A Your Arsenal végre az amerikai közönség számára is siker volt: ekkor a Los Angeles-i Hollywood Bowlban megrendezett koncertjükre hamarabb elkapkodták a jegyeket, mint annak idején a Beatles ugyanott tartott fellépésére.

Az évtized közepére a brit gitárzene új és új sztárokat termelt ki, és ugyan a Suede, a Blur vagy az Oasis is legfontosabb hatásai között emlegette a Smithst, népszerűségük pont a nagy elődét homályosította el. Morrissey még készített egy nagyszerű lemezt (Vauxhall and I), ám utána már csak két közepes lemezre tellett neki a kilencvenes években. Az énekes - aki valóságos háborút vívott akkor az őt korábban még ajnározó brit popsajtóval - az addiginál is jobban kerülte a nyilvánosságot, és el is költözött Los Angelesbe.

Évekig hiába keresett kiadót, és végül 2004-ig kellett várni az új Morrissey-lemezre. A You Are The Quarry című album aztán addigi legsikeresebb albuma lett (mind brit, mind nemzetközi viszonylatban), Morrissey visszakerült a csúcsra, ahonnét azóta sem hajlandó lejönni. Tavaly egy koncertlemez, idén tavasszal pedig a Rómában készült új album, a Ringleader Of The Tormentors gondoskodott arról, hogy az énekes neve ismét forogjon a köztudatban. Morrissey hiába 47 éves már, még mindig elképesztő energiával turnézik, és image-e is sikeresen idomul a korához. Ráadásul ő tényleg azon kevés brit popsztárok egyike, aki nemcsak a szigetországban népszerű, túlzás nélkül állítható, hogy világszerte hatalmas rajongótáborral rendelkezik. Karrierje során most először érkezik a térségbe, Budapest után a délszláv államokat is célba veszi, és aki szerda este ott lesz a Petőfi Csarnok szabadterén, személyesen győződhet meg arról, hogy az új dalok és a régi Smiths-klasszikusok is jól szólnak élőben még mindig.

Morrissey - Petőfi Csarnok (XIV., Zichy Mihály út 14.), július 5. Belépő: 8500 Ft

Inkei Bence