Mikszáth a választásokról

"Mert sok, majdnem minden attól függ, miként választja a nép azokat, kik a törvényhozásban képviselik" - írta Mikszáth Kálmán 1874-ben. Mondanunk sem kell, az akkor még csak huszonhét éves országgyűlési tudósító szavai most sürgetőbbnek tűnnek, mint az elmúlt négy évben bármikor - s ha beleolvasunk korabeli tárcáiba, rájöhetünk, hogy ez többi politikai hangulatjelentésével sincs másképp. Áprilisban az [origo] Mikszáthnak a Magyar Néplapba írt cikkei közül válogat - úgy sejtjük, kedves olvasóinknak is feltűnik, hogy a több mint 130 évvel ezelőtti közigazgatási, vasúti, költségvetési és adóügyek taglalása közben voltaképpen a politikai jelenről is szó esik.

Miközben a Magyar Néplapban közölt tudósításaiban Mikszáth az 1848-as választási törvény módosítását üdvözli, vagy éppen a húsvéti szünet miatt ellustuló képviselőket ostorozza, magánéletében a legnehezebb napjait éli. Alig egy éve költözött vissza Pestre, friss házas, és feltett szándéka, hogy írásból tartja el magát - 1878-ig, Szegedre költözéséig azonban szinte csak kudarc éri, helyzetét annyira kilátástalannak tartja, hogy Mauks Ilonával kötött házasságát is felbontja.

Ebben a légkörben születnek meg első írásai - melyek későbbi irodalmi munkásságát nem vetítik előre ugyan, az országban uralkodó közállapotokról azonban annál pontosabban számolnak be. Maga Mikszáth bevallottan Deák-párti, azaz keményen és kitartóan bírálja az akkori baloldalt, különös tekintettel Tisza Kálmán éppen alakuló s tizenöt évig szinte egyeduralmat élvező kormányára - ám indokolt esetben mindezt saját pártja miniszterelnökével, Szlávy Józseffel szemben is megteszi.

Az akkori politikai csatározásokról adott beszámolóiban azonban felsejlik egy árnyaltabb kép is - mely a büszke magyarról és a "veleszületett önfejűségről", egyszóval arról a politikai minőségről szól, mely most, a választási kampány végjátékában különösen élesnek, kézzelfoghatónak, mindennapinak tetszik. Olvassuk Mikszáthot, és lássuk be: az elmúlt 132 év viharos (és kisebb mértékben békés) évtizedei nem sokat változtattak a magyar politikai kultúrán - rajtunk áll, hogy mindezt megnyugtatónak vagy éppen aggasztónak találjuk-e.

Krich Balázs