Quasimodo tüllben

Vágólapra másolva!
Balett készült A párizsi Notre-Dame nyomán. E hír hallatára bizonyára többek szeme előtt megjelenik a groteszk kép, amint a púpos toronyőr rózsaszín tütüben ugrál a színpadon. Természetesen szó sincs efféle (ki)nevettetési szándékról, a Pécsi Balett darabja - kellő számú show-elemmel fűszerezve - a kortárs tánc és a modern balett elegyítéséből született. Komolyan vehető tehát a törekvés: új formát adni a már számtalanszor feldolgozott regénynek. A táncjáték ősbemutatója 2005. november 25-én volt, legközelebb február 10-én és/vagy 24-én tekinthetjük meg a Pécsi Nemzeti Színházban.
Vágólapra másolva!

Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című regénye ma már az alapműveltség szerves részének számít, a maga korában azonban az sem volt biztos, hogy a közönség egyáltalán megérti a művet. Az akkori pápa, IX. Pius például egyenesen feketelistára tette a regényt, "az egyházi személy undort keltő ábrázolása" miatt. Hugo mindenesetre irodalmi forradalmat robbantott ki 1831-ben megjelent könyvével, ugyanis a klasszicizmustól a romantikáig vezető út egyik alapkövét tette le vele. Ez - a valóságtól való elfordulás mellett - többek között a szereplők sematizálását (jó a rossz ellen) és a műfaji határok kitágítását is jelentette: A párizsi Notre-Dame nemcsak egy érdekfeszítő sztorit beszél el, de történelmi leírás és kultúrtörténeti esszé is egyben.

A középkori Párizsban játszódó regény kulcsfigurája kétségkívül a Notre-Dame harangozója, Quasimodo. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a műből készült szinte összes feldolgozás A Notre-Dame-i toronyőr címet kapta. Quasimodo, a maga púpjával, süketségével, visszataszító megjelenésével már önmagában is a klasszicista életérzés ellenpontja. A kor ugyanis férfiideál tekintetében az antik érához nyúlt vissza: értékesnek azt a férfit tartották, aki megfelelően karbantartotta testét, ugyanakkor a filozófiában is rendkívül jártas volt. A test és az ész mellett már nem maradt sok hely az érzelmeknek, ezeket csak a romantika helyezte előtérbe. A toronyőr pedig feddhetetlen az érzelmek terén, jó szíve, segítőkészsége miatt bárki meg tudná szeretni - ha venné a fáradságot, hogy a rút külső mögé nézzen. A mű fő tanulsága tehát a ma már közhelynek számító mondás: nem minden a külcsín, fontosabb a belbecs.

A regény első, 1923-ban készült filmes feldolgozása is erre a kontrasztra játszik rá a Quasimodót alakító színész túlzott elcsúfításával: szegény Lon Chaney-nek egy legalább húszkilós műpúpot kellett magán cipelnie a film során. Ezt követte a kritikusok által eddig legjobbnak tartott feldolgozás, Charles Laughton címszereplésével 1939-ből, majd a közönségkedvenc 1956-os változat Anthony Quinn és Gina Lollobrigida kettősével. Ezek után egy másik Anthony, bizonyos Hopkins már szinte feleslegesen öltötte magára a púpot egy későbbi tévéváltozatban, ugyanis a mondanivaló időközben már közhellyé vált, ezzel párhuzamosan laposodott a megformált figura is. A témában formabontásával hozott újat az 1996-ban készült zenés rajzfilm, amely, lévén a Disney-stúdió alkotása, természetesen happy enddel végződik - míg az eredeti regényben Quasimodo és szerelme, Esmeralda is meghal.

Persze nemcsak a mozi világában találkozhatunk jobb-rosszabb feldolgozásokkal, sőt, magának a Pécsi Nemzeti Színháznak az életében sem új téma a toronyőr története: az 1895. október 5-én nyílt intézményben már az év decemberében bemutatták Pály Elek drámáját, Quasimodo, a Notre-Dame-i templom harangozója címmel. A darabot ezután szinte minden évben színre vitték, de a közönség viszonylag hamar beleunt: az 1900-as évek modern művészeti áramlatával szemben a romantika nem vehette fel a versenyt.

Úgy tűnik, a történet mostanra ért meg egy újabb interpretációra. Jurányi Patrick, a Pécsi Balett rendező-koreográfusa szerint a mondanivaló különösen aktuális korunkban, ma ugyanis ismét olyan a korszellem, hogy csak a külsőleg tökéletes tárgyakat, embereket tartjuk értékesnek. A másik aktualitás, amit az eddigi értelmezésekben ennyire még talán soha nem emeltek ki, az a szeretetlenség témája, hiszen nemcsak Quasimodo, de egyetlen más szereplő sem talál viszonzott szerelemre a darab során. A megrendezés kétségkívül jó kezekbe került, hiszen Jurányi, fiatal kora ellenére, szép karriert tudhat maga mögött a hazai és nemzetközi balettszíntéren egyaránt. Gyermekkorában főként a bécsi tánctermek linóleumát koptatta, majd a Helsinki Nemzeti Balett szólótáncosa lett, de több magyarországi színház mellett például Kanadában is készített koreográfiákat. Hozzá hasonlóan fiatal a Pécsi Balett többi tagja is, a jelenlegi tizenkilenc táncosból kilenc a tavalyi vezetőségváltással együtt került a csapatba.

A vérfrissítő új direktor, Vincze Balázs 2005 augusztusa óta igazgatja a Pécsi Balettet, ugyanakkor táncos-színészként is kiveszi a részét a munkából: A Notre-Dame-i toronyőr első szereposztásában például ő játssza Frollót, Quasimodo gonosz gazdáját. A darab egyébként jórészt az ő koncepciójának eredményeként került a társulat repertoárjába. Vincze ugyanis az új előadások létrehozásánál nemcsak az eddigi szakmai színvonal fenntartását célozta meg, de fokozott hangsúlyt kívánt helyezni a közönség igényeinek kielégítésére is. A Notre-Dame-i toronyőr ennek megfelelően - csakúgy, mint a márciusban bemutatásra kerülő Hamupipőke - igen látványos produkció, sokkal inkább színházi show, mint balettelőadás: Quasimodo kikötözése például úgy tetszik, mintha legalábbis David Copperfield legújabb szabadulószámának előkészületeit néznénk. Ez természetesen nem a remek táncok háttérbe szorítását jelenti, "csupán" azt, hogy az utóbbi években inkább a (nemzetközi) szakmai sikerekre törő Pécsi Balettet végre mi, nézők is újra magunkénak érezhetjük. Ezt az érzést segíti elő Weisz Nándor közönségbarát zenéje, valamint Kovács Gergely Csanád (Quasimodo) és Spala Korinna (Esmeralda) színészi alakításnak sem utolsó játéka is.

A Notre-Dame-i toronyőr - Pécsi Nemzeti Színház (Pécs, , február 10., 24., március 1., 9. Belépő: 800 - 1500 Ft)

Apats Gábor