Az ibolyán túl

Vágólapra másolva!
Fekete háttér előtt neonszínű alakok mondanak nemet a gravitációra, hogy a következő pillanatban nyakatekert pózba vágják magukat - a prágai Black Light Theatre társulat kígyótestű táncosait július 16-ig lehet megcsodálni a Thália Színházban. Ugyanitt a térdcsapkodós cseh börleszkhumorból is ízelítőt kaphatunk, s bármilyen furcsán hangzik, még az elemi térgeometriát is átismételhetjük a nézőtérről.
Vágólapra másolva!

Nehéz lenne meghatározni, hogy milyen műfajú a prágai Black Light Theatre Best of Image című előadása. A társulat több mint tizenöt éves múltjából válogató darabot a legegyszerűbb látványszínházként bemutatni, hiszen hazánkban talán bátornak tűnő módon a rendezők szántszándékkal száműzték a tartalmat az előadásból, és egy elsőre könnyűnek tűnő, de annál nehezebb művészeti kihívást valósítottak meg: a hangsúlyt végletesen csak a vizualitásra helyezték. Pontosabban a vizualitásra és a burleszk csetlő-botló komikumára.

Két színpadi munkást látunk a színpadon, akik egyszerű jelmezben, kevés eszközzel az ügyetlen és szerencsétlen ember derűsségére és nem lankadó lelkesedésére játszanak rá. Túlzó gesztusok, túlzó arcjáték, ha Chaplin és Buster Keaton között kellene elhelyeznünk őket, akkor inkább az utóbbihoz állnak közelebb.

Majd éles váltás, elsötétül a nézőtér, a színpad körül vakítóan fehér ultraviola keret jelenik meg, és ez a látszólag mellékes díszítőelem magától értetődő természetességgel egy új kaput nyit a mozgásszínház történetében. Hiszen a sötét háttér előtt innentől csak az látszik, ami reagál az ibolyán túli fényre, azaz a táncosok csodaországba illő ruhája, pompázó neonszínekben. Minden más láthatatlan, ekképpen a táncosok akár levitálhatnak is, a színpadi jelenlét hála az ötletes jelmezeknek hirtelen ezernyi lehetőséget kínál.

Furcsa lényeket láthatunk, akik tojásból bújnak elő, vagy széllé változnak, esetleg békaszerű földönkívüliként csavarják magukat lehetetlen testhelyzetekbe, egyszóval az előadás kifejezetten a képi fantáziánkra épít, miközben a háttérben androgün zene szól. S hogy az élmény teljes legyen, különböző geometriai alakzatok is a színtérre kerülnek, melyeket mozgásba lendítve újabb formákat kapunk - mindez a ruganyos mozgású táncosokkal együtt egy klipszerű kép világot eredményez.

Újabb fordulattal visszatér a két burleszkfigura, majd ismét a fluoreszkáló táncosok - a két téma jelenetenként váltja egymást. A színek között ne keressünk történetet, itt egyértelműen az egyedi látványvilágon és a helyzetkomikumon van a hangsúly. Mindez pedig van annyira újszerű, hogy hiányérzet nélkül, káprázó szemekkel érjen minket a tapsrend.

Black Light Theatre, Thália Színház (VI., Nagymező u. 22-24.), július 16-ig.