Utcai harcosok klubja

Darálós hiphop, foghíjas telkek deszkakerítésére fújt falfirkák, esetleg egy-két olajoshordó felett kezét melengető hajléktalan - ha már nagyvárosi romantika, sokan inkább a sztereotip harlemi városképet választanák, ahol a nyomort és az utcára folyatott kreativitást mintha láthatatlan bilincs kötné össze. Nálunk egyelőre maradnak a kutyagumival és kátyúkkal felszórt közterületek, de nincs már messze az idő, mikor a blöki mellett a művészet is az utcán csahol majd. Az első gerillaművészeink már összefújtak, -ragasztgattak és -fotóztak egy kiállításnyira valót: igen, a február 17-én nyíló Urban Street Art kiállítás nemcsak a hazai, de a külföldi termést is szemlézi.

Alig négy hónappal a főváros épületeit és szórólapjait méricskélő időszaki után újabb tárlat nyílik, mely az alkotási folyamattal ellentétes irányba, az utcáról a zárt kiállítási térbe tereli a közterületeinken keletkező műalkotásokat. Hogy is van ez kevésbé kacifántosan? A suhancok telefújják, telematricázzák az épületeket, de mivel ténykedésükben az utca embere (célközönség!) csak a városkép bepiszkítását látja, bevisznek mindent a múzeumba, hogy az majd kanonizál - mondatja velünk a bennünk szunnyadó kisnyugdíjas.

Lássuk be, valóban van valami abszurd abban, hogy természetes közegüktől megfosztva, fedél alatt nézzünk olyan alkotásokat, melyeket eredendően az utcára szántak - még ha a befogadó intézmény a Kuplung is, a maga félig-meddig utcaszerű miliőjével.

Ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy egyre jobban provincializálódó fővárosunkban szükség van arra, hogy leválasszuk a művészi igénnyel készített graffitiket és falragaszokat az amúgy valóban mindent elárasztó vizuális mocsokról. Ez a számos nyilvánvaló ok - a szabályozás hiánya, a ránk jellemző zárt és kategorikus gondolkodás, illetve a tény, hogy az utca nálunk sohasem volt élettér - mellett főleg azzal magyarázható, hogy a legtöbben a mai napig nem gondolunk úgy az utcára mint lehetséges kiállítási térre.

Legtöbbször eszünkbe sem jut, hogy a falragaszok, plakátok és a házilag betépdelt, fénymásolt hirdetések között keressük a szépet, az érdek nélkül tetszőt. Pedig pont ez a játék lényege, hogy a finoman megbújó szimbólumokat és emblémákat követve saját látképet építsünk magunknak Budapestről és idővel remélhetőleg a nagyobb vidéki városokról is.

Persze nem a fehér nyulat kell megtalálnunk Csodaországban - a későn érkezőknek legyen a játszótér neve Mátrix -, egyszerűen elég, ha figyeljük, hogy mi történik az utcán, hiszen az ottani műfajokból egyre több szökik vissza az alkalmazott művészetbe: grafikusok, webdesignerek és más effélék építik bele munkájukba mindazt, amit a forgalmi táblák hátoldaláról, utcai transzformátorok oldaláról csippentenek fel.

Akár 100 éve született költőnk is lehet téma - fordítva

Ily módon koncentrált vizuális ingerserkentőként is felfoghatjuk mindazt, ami február 17-től a Kuplungban vár ránk: mintegy 150 fénykép a világ számos nagyvárosának graffitijeiről, a hazai harminc legjobb 130 alkotása, ráadásnak matricák számolatlanul. És hogy a hiphop se maradjon el: a megnyitón DJ Mangó és MC Sena közreműködik, március 18-án pedig egy estére az Olof Palme Ház fogadja magába a tárlatot egy nagyszabású partyval egyetemben.

Urban Street Art, Kuplung klub (VI., Király u. 46.), február 17. és március 3. között. Belépő: ingyenes