Miért pont Orbán Viktor? Miért pont most?

 

Az [origo] az elmúlt napokban egy kétrészes, terjedelmes riportot közölt arról, mi zajlott a Fideszen belül a 2006-os parlamenti választási kampány idején, illetve hogy miként dolgozta fel a párt a 2002-es bukás utáni újabb vereséget. A cikkekre sok komment és észrevétel született, többen felvetették, hogy miért éppen most és egyáltalán miért közöltük ezeket az írásokat, illetve többen kifogásolták, hogy miért csak névtelen források szerepelnek bennük és hogy valójában mi is volt vele a szándékunk.

Az első felvetésre a válasz egyszerűen az, hogy úgy gondoltuk, fontos megismerni annak a pártnak a belső működését, amely várhatóan hamarosan megalakítja a Magyar Köztársaság új kormányát. Időről időre számos párt belső életét megvizsgáljuk hasonló módszerekkel, a kormányra kerülésre esélyes párt viszonyai a kampányban nyilván kiemelten érdekesek.

Többen felvetették, hogy miért éppen a Fidesz belső működéséről közöltünk cikket, és miért nem írtunk például a szocialistákról. Az [origo] egyik legfontosabb vállalt értéke, hogy mindenkit - minden személyt vagy szervezetet - egyenlő mércével mér, elfogulatlanul vizsgál. Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden pillanatban minden szereplőről egyszerre ugyanolyan fajsúlyú és módszertanilag azonos feldolgozottságú cikkek készülnének: ez gyakorlatilag is kizárt, és elméletileg sincs sok értelme. Az MSZP-ről és a kormányról bőven jelent meg hasonló, a belső feszültségeikről szóló cikk nemcsak kormányzásuk évei során, hanem a kampány alatt is. Legutóbb pár hete közöltünk cikket az MSZP mélybe zuhanásáról, és részletesen beszámoltunk a Gyurcsány Ferenc feltűnése miatti belső konfliktusokról is.

Több olvasónk jelezte azt is, problémásnak tartja, hogy a Fideszről megjelent kétrészes cikksorozatban csak névtelen források szerepelnek. Ez méltányolható kifogás, hiszen olvasóink joggal várják el, hogy az [origo] csak hiteles információkat közöljön, és bárki joggal kérdőjelezheti meg azokat az állításokat, amelyekről nem tudni pontosan, hogy kiktől származnak. Ez a jogos elvárás ütközik azonban olykor azzal a céllal, hogy beszámoljunk a hatalom gyakorlóinak működéséről, döntéshozatali gyakorlatukról, közérdekűnek minősülő belső személyi ügyeikről, mert egyre kevesebben hajlandók őszintén beszélni, a választásokhoz közeledve pedig már alig találni olyat, aki nevét is adná az információkhoz.
A tapasztalat az, hogy szinte a lehetetlennel határos az, hogy hiteles és pontos információkat szerezzünk bizalmas, színfalak mögötti történésekről nyílt, névvel és arccal vállalt interjúk során. Az ilyen beszélgetések során a legtöbb szereplőt a saját vagy az általa képviselt szervezet érdekei vezérli, és sokkal nehezebb kihúzni belőlük valódi információkat, mint egy-egy úgynevezett háttérbeszélgetésben. Megvan persze a veszélye annak is, hogy a névtelenségbe burkolódzó forrás a felelősség és számonkérés hiánya miatt valótlan dolgokat közöl az újságíróval, ezért ilyenkor mindig ügyelünk arra, hogy a kész cikkbe csak olyan információk kerüljenek, amelyeket többen is megerősítenek.
Ezért is tartott például ennek a cikknek az elkészülése is a szokásosnál sokkal hosszabb ideig: az első beszélgetést még január végén folytattuk, az utolsót pedig március második felében. A kampányban sokszor nehéz volt időpontot egyeztetni, nem volt könnyű meggyőzni az amúgy is elfoglalt politikusokat arról, hogy szakítsanak időt egy-egy hosszabb interjúra, de azt gondoltuk, hogy csak úgy van értelme ennek a munkának, ha a cikkben feldolgozott történések mindegyikét alaposan meg tudjuk beszélni azokkal, akik a részesei voltak.

Amikor nevük elhallgatását kérő források használata mellett döntünk - nem csak most, hanem sok egyéb esetben is -, mindig azt mérlegeljük, hogy a hitelességi áldozat arányos-e a csak így hozzáférhető információk súlyával. A cél tehát éppen az, hogy minél több információhoz jussanak olvasóink és nem az, hogy elhallgassunk valamit. Az ilyen információkat a szokottnál is szigorúbban ellenőrizzük, hogy kivédjük a módszerben rejlő veszélyeket.

Többen felvetették a kommentelők közül, hogy a cikk éppen a választás előtt "lejárató" szándékkal születhetett. Már bemutattuk korábban, hogy éppen a választás előtt érdekesek leginkább az ilyen természetű cikkek és hogy nem csak a Fideszről készült hasonló. Ehhez annyit tehetünk hozzá, hogy az [origo]-nak soha nincsenek politikainak tekinthető céljai egy-egy cikk elkészítése során, nem célunk sem "lejáratni", sem "helyzetbe hozni" vagy "feldicsérni" senkit sem, csupán bemutatni fontos, hasznos vagy érdekes információkat és történeteket. Nem drukkerként vagy ellendrukkerként tekintünk a közélet szereplőire, hanem mint olyan személyekre és szervezetekre, akik/amelyeknek a motivációt, történeteit, elgondolásait, karakterét érdemes megismerni annál mélyebben is, mint amit ők vagy szóvivőik meg kívánnak osztani egy adott pillanatban a nyilvánossággal - elvégre az ő döntéseiken, félelmeiken, ambíciójukon és tehetségükön is fog múlni, hogy milyen teljesítményt nyújt az ország vagy legalábbis az a része, amelyre az államnak hatása van.

Arra kérjük olvasóinkat, hogy az [origo]-t olvasva tegyék félre azon reflexeiket, amelyek csupán a lejáratás vagy támogatás szándékának kategóriái szerint értékelnek egy írást, és tekintsék csupán annak, ami: egy újságcikknek, amelynek célja a minket körülvevő világ mélyebb megismerése és az olvasók tájékoztatása.