Pléh Csaba

Nyelvében gondolkodik-e az ember?

I. A leképezés fogalma és a gondolkodás nyersanyaga

Az emberi viselkedés sajátos módon függ a környezeti ingerektől. Az 1. táblázat mutatja, hogy az egyszerű Inger-Válasz meghatározottságtól fokozatosan elválik a viselkedés: megjelennek az olyan meghatározók, amelyek térben és időben is távolabbi tényezők figyelembe vételét teszik lehetővé, s a meghatározottságban a saját törvényszerűségekkel jellemzett modellek egyre nagyobb szerepet játszanak. Ezek a modellek adják az autonómia alapját, s ezek egyedített részei a reprezentációk.

szerveződési elv	jelleg	folyamat	hajlékonyság	determináltság	szerveződés
inger-válasz	egyedi hatás	nyílt válasz	rögzített	determinált	biológiai
emlékek	epizodikus múlt	hatás nyoma	hajlékony	valószínűség	képzet
reprezentáció	a múlt rendje	belső modell	hajlékony	leválik	propozíció, séma, kép
rendszer	átfogó kontextus	elmélet rávitel	beállítandó	is-is	elmélet pl. nyelv

1. táblázat Az eltérő bonyolultságú viselkedés-meghatározottsági rendszerek, illetve a különböző reprezentációs fogalmak

A kognitív kutatás a gondolkodás nyersanyagát illetően abból indul ki, hogy az emberi gondolkodás sajátos szimbólumokban történik, s nem magukkal a dolgokkal végezzük a gondolkodást. Swift már jól látta ezt, amikor kigúnyolja azokat a laputói nyelvtudósokat, akik már csak azért is kiiktatták a szavakat, hogy takarékoskodjanak a légzéssel.

Tekintettel arra, hogy a szavak tulajdonképpen mind tárgyakat jelképeznek, sokkal kényelmesebb volna minden ember számára, ha mindjárt magukat a tárgyakat cipelnék a hátukon, kiválogatva azokat, melyek éppen szükségesek, hogy egy bizonyos témával kapcsolatban megmutathassák, miről is akarnak értekezni. (Swift: Gulliver utazásai - részlet - Szentkuthy Miklós fordítása)

1. ábra

Viselkedésünket belső leképezések irányítják, melyek különböző megjelenítési módokban, saját belső törvényeket követve létesítenek kapcsolatot a gondolatok világa és a külvilág között: a viselkedés nem a külső inger, hanem az arról kialakított leképezés függvénye. Ezek a szimbólumok - mint a gondolkodás nyersanyagai - valami helyett állnak, ugyanakkor valaki számára jelenítenek meg valamit, ahogy már a klasszikus retorika is látta, és a szimbólumok belső meghatározottságát fejezi ki Kosztolányi is:

Csak bot és vászon,
de nem bot és vászon, hanem zászló.
(Kosztolányi Dezső: Zászló - részlet)