Görög Zita, ahogyan még sosem láttuk

Egyáltalán: miért kellene tudomásul vennem a Nő nevét, hogy hol láttam, mit olvastam róla?! Micsoda alávalóság egyetlen Nő egészét nem titkai felé vezető megérzések révén, hanem érdektelen, lényén "kívülálló" részletek sorvezetője segítségével kutatni!

Majdnem azt írtam az előző mondat végére: "firtatni"! Talán jogosabb is lett volna.

Kiválasztunk nőket, és igen, firtatni kezdjük, amihez nincs is felhatalmazásunk. (Hacsak nem fogjuk fel annak a lap főszerkesztőjének ajánlatát! Na, azért ennyire mégse vessük el a sulykot!)

Valahányszor odanézek, az ötlik fel bennem, hogy amikor értelmünk, érzelmeink, mi több, érzékeink tervei nevében elidőzünk a Nő képmásán, nem teszünk-e máris erőszakot?!...

Hát persze, dehogynem!

S mindeközben rendre elfelejtjük szégyellni magunkat...

Ha pedig már az ő odaadományozott felhatalmazása híján "kóstolgatjuk" a látványt, vajon nem kell-e a legtapintatosabban fogalmaznunk? (Kérdés, van-e mostanság piaca a tapintatnak!) Mert oly félő számomra, amit gyanítok, hogy tudniillik a Nő - de akár, ha olybá vesszük: egy Ember! - személyiségének, mi több, mezítelen testének nyilvánosság elé tárása nem más, mint pellengér!

Verebes István gondolatai

Szeptemberi Playboy-ajánlónkból:
Nikita, a bérgyilkosnő
ÁLOMAUTÓ: új Porsche 911
Álmok a felhők felett és a föld alatt