"Fel kell állnunk és nemet mondani!"

Adam Freeland, az elektronikus zenei élet egyik legismertebb breakbeat-művésze egy ideje elkötelezetten kampányol az emberi jogok mellett és az USA terrorpolitikája ellen. Legutóbb az Amnesty International "waterboarding-videójához" írt zenét.

Az Államokban legálisan alkalmazott, waterboarding nevű kínzási módszer a spanyol inkvizíció óta ismert. Az eljárás során kendőt raktak a vallatott arcára, amire vizet csepegtettek. Amikor a delikvens lélegezni próbált, folyadék jutott a tüdejébe, mely a fulladás érzetét okozta. Ha ügyesen végezték a vallatók a feladatot, az alany nem halt bele, és maradandó fizikai károsodás sem érte.

Az Amnesty International klipjében már kendő sincs az arcon. A Freeland kiadójának oldalán is látható kisfilm és a hozzá tartozó kampány arra hívja fel a figyelmet, hogy a terrorháború nevében elkövetett kínzások saját emberi jogaink kihasználása által válhattak törvényessé.

Maga Freeland így ír hivatalos állásfoglalásában erről: "Mi megkaptuk az emberi jogokat, míg elődeink harcoltak érte. Rajtunk múlik, hogyan vigyázunk rájuk. Ha nem figyelünk oda folyamatosan, ha nem védelmezzük oly erősen, mint ahogy azok cselekednek, akiknek előnyt jelent, ha elveszik őket tőlünk, akkor ezek a jogok szép csendben eltűnnek. A waterboarding csak egyike az emberi jogok legális kihasználásának, melyet a nevünkben követnek el. A legtöbben megfeledkezünk erről. Fel kell állnunk és nemet mondani."

Ezt olvasva nem volt kérdés, miről fogunk beszélgetni. Angliában találkoztunk, napsütötte nyugalomban, egy üveg jól behűtött új-zélandi sauvignon blanc társaságában, a nottinghami kastélykertre néző hotel teraszán. Környezetünk és témánk kontrasztja nem is lehetne élesebb.

Hogyan kerültél te képbe Amnesty International waterboarding-klipjénél?
- A rendező keresett meg a menedzseremen keresztül, hogy lenne-e kedvem zenét írni ehhez a filmhez. Gondolom, ismeri a munkáimat, és azok alapján úgy érezte, passzol a mentalitásom ahhoz, amit ők képviselnek. Azonnal igent mondtam.

Feliratkoztam az Amnesty-unsubscribe oldalra, ahol leíratkozásunkkal ellenezhetjük a nevünkben elkövetett jogtiprásokat, de igazság szerint szkeptikus vagyok. Szerinted az emberek tényleg tudnak hathatósan segíteni?
- Abszolút, az a videó a CNN főoldalán is kint volt. Az emberek máris beszélnek róla Amerikában. Pontosan az a baj, amikor az emberek elhiszik, hogy nem számít a hangjuk. Megkapták a lelkedet, elhallgattattak. Ezek a szervezetek, mint az Amnesty International, vagy az Avaaz pont azért vannak, hogy hangot adjunk a véleményünknek. Ismerek pár politikust, akik próbálják elégedetté tenni a szavazóikat, ezért meg kell hallgatniuk a köznépet. Amerikában élek, de ha Angliában valami problémám van, írok a kerületi képviselőmnek, aki mindig válaszol.

Akkor talán csak nekem vannak rossz tapasztalataim Magyarországról...
- Igen, te a hidegháborús generációhoz tartozol... Persze ettől függetlenül nem hiszem, hogy akár Angliában is valós demokráciában élnénk. Ez csak látszatdemokrácia, de még mindig az embereké a hatalom. Mert például a pénz is hatalom, ám a helyzet az, hogy te adod a pénzt és az erőt a vezetők kezébe. Akik persze visszaélhetnek ezzel, mert az emberek többsége nem iskolázott eléggé ahhoz, hogy idejében felismerje, mi történik. Ha az átlagamerikai tudná, mi történt a jogaival szeptember 11-én, majd utána, akkor igenis hangot adna ellenkezésének.

Az Amnesty International anti-waterboarding hirdetése

Momentán viszont hallgatnak. Lehet, hogy csalódottak, fáradtak, a gyerekeikkel törődnek.
- Hidd el, érdekli őket, csak épp nem tudnak róla. Mert a tévéből csak azt hallják, terror, terror, terror, Szaddám, Bin Laden. Fogalmuk sincs a történések hátteréről, nem kapnak teljes képet. Ám, hogy tegnap a CNN főoldalán volt a videó, az igenis siker. Ha ez minden, ami történt, akkor is, de tény, hogy megjelent a CNN-en, és az emberek beszélnek róla, mint ahogy mi is most itt. Nézd meg az Avaaz oldalát: milliós tagsága van, akik véleményt formálnak különböző politikai történésekről és tudnak is változtatni dolgokon. Ez most fontosabb, mint valaha, minden, ami történik, az emberek szavazásának eredménye.
Nem csak úgy maguktól kerülnek a politikusok a helyükre, valaki rájuk voksolt. Mi lusták vagyunk, itt ülünk ebben a remek hotelbárban, fehérbor mellett beszélgetünk és nem gondolunk arra, hogy extrém luxus körülmények között élünk a világ népességének nagy részéhez képest. Az a legnagyobb gondunk, milyen tracket töltsünk le, milyen tévéműsort nézzünk meg, és közben mentálisan elszeparálódunk. Holott fontos lenne, hogy véleményt alkossunk, mert ez az egyetlen hatalom, ami a miénk. Nagyon jónak tartom az internetet, mert újra összehozza a közösségeket, egyre szélesedik a szociális háló, míg a tévé csak elkülönített minket.

Mostanában mintha mindenki egyre jobban foglalkozna az amerikai politikával. A hetekben interjúztam Jeff Millsszel, Funk D'Voiddal, és bár akkor abszolút másról beszélgettünk, egy idő után valahogy mégis szóba került a politika. Mi lehet az oka annak, hogy pont most kezdtek el az emberek erőteljesebben foglakozni ezzel?
- Mostanra veszítettük el jogainkat olyan szinten, hogy amellett már nem mehetünk el szó nélkül. Az emberek többsége napjainkra értette meg, hogy a szeptember 11-ét követő intézkedések gyakorlatilag a privátszféra megszűnéséhez vezettek. Itt Angliában mondjuk még több maradt belőle, mint Amerikában. De így is túl sok jogot veszítettünk, ami ellen tenni kell.

Adam Freeland: Mindkiller

Akár zenével? A zene szórakozás.
- Nézd, nemrég voltam a kaliforniai Coachella Fesztiválon, ami szerintem a világ legjobb zenei megmozdulása. Roger Waters játszott a Pink Floydból péntek éjjel. A show-ját kísérő vizualitás, és annak üzenete a legjobb előadás volt, amit valaha láttam. Egyebek közt az amerikai bennszülött indiánok helyzetére hívta fel a figyelmet. Abszolút nem vártam ekkora hatást, totál kiütött. A mellettem álló arc egyszer csak megkérdezte: "Miért kell ide a politika? Én csak jól akarom érezni magam." Azt válaszoltam: "Te szeretsz fesztiválra járni, zenét hallgatni a szabadban. Ezt mind elveszítjük, ha nem foglakozunk a politikával."
Én sem örülök, hogy ezzel kell törődnünk, tök jó lenne csak a zenéről beszélgetni gondtalanul egy olyan szituban, ahol a politikával minden rendben. De semmi nincs rendben. Márpedig ezt az egészet csak te, én, meg a többi ember fogja megváltoztatni, nem a politikusok. Miénk a hatalom.

És mi a helyzet Obamával? Csináltál egy trekket róla, hogyan fogadták az emberek?
- Sosem kaptam annyi mailt, mint most a fesztivál után, odavoltak érte. Egyébként ha tehetném, én Ron Paulra szavaznék. Ő az egyetlen, aki azt képviseli, ami szerintem is abszolút helyes. Például a demilitarizálás híve. Rá voksolnék, de nem tehetem, nem vagyok amerikai.

El tudod képzelni, hogy Obama nyer?
- Szerintem jó esély van rá. Nem a legcsodálatosabb fickó a világon, de még mindig a legjobb jelölt az indulók közül. Mikor Bush megnyerte az elnökválasztást, épp az USA-ban turnéztam. Nem érdekelt a politika, nem foglalkoztam vele. Amikor viszont saját szememmel láttam, hogy egy meghatározó médiacsoport, mint a Fox, mit mutat a hírekben, aztán másnap Angliában ugyanaz a hír teljesen más formában szerepel a képernyőn, akkor elgondolkoztam. A médiát vezető csoportok kontrollálják, manipulálják az emberek véleményét. Régebben a vallás tette ezt, ma a média.

Adam Freeland: Daft Obama (Coachella 2008)