Magasztos magabiztosság és a nagy visszatérők

James Brown tavaly év végi halála után a funk-soul-mester hagyatéka tovább éli önálló életét - megjelent egy kitűnő remixalbum, olyan előadókkal, mint például a Dzihan&Kamien. Dr. Dre hosszas hallgatás után tér vissza egy mixtape-lemezzel, melyen a korai és jelenlegi rapsztárok közül Busta Rhymes, 50 Cent, Ice Cube, Game és Eminem is szerepel. John Digweed, a proghouse-trance alapvető dj-je Transition mixalbumának második részével és szokásos magasztos magabiztosságával jelentkezik. A darkpsytrance magyar elöljárója, a Para Halu pedig kiadta súlyos, masszív második albumát - elektronikus zenei lemezajánló, az elmúlt hetek fontos-érdekes megjelenéseivel.

Mi ez a lemez?

Elsőre azt gondolnánk, hálás feladat James Brownt remixelni, hiszen nemcsak a soul/funk, de az egész modern pop-, s különösen a tánczene keresztapjáról volna szó. Dalai, előadásmódja, de még hangszerelési ötletei is előadók tömegét inspirálták. Némi túlzással: a dalaiból kiszedett hangmintákon, dobbrékeken alapszik számos komplett zenei irányzat - mindenekelőtt persze a hiphop, meg a modern soul és r'n'b. Ugyanakkor pontosan ez okozza a nehézséget is: oly' sok formában és változatban hallottuk már a dalokat, hogy erős kétségeink támadnak: vajon egy újabb "gerappa-kilóra"-változat vajon képes lesz-e katarzist kiváltani a befogadóból. Nos, ha katarzisról nem is beszélhetünk, azért számos emlékezetes momentum marad meg azokban, akik végigpörgetik a bécsi Couch Records legújabb remixalbumát. A tisztes szakmunkák mellett több, kifejezetten ihletett és ötletes produkciót is megismerhetünk.

Mi van rajta?

Némely darab a szorgalmas klublátogató számára sem ismeretlen: a nyitószámra, a Readymade kollektíva által felszkeccselt laza, funky-groovy Sex Machine-remixre már hónapok óta rophatja a partyközönség. Ennél némileg agyasabb a Dzihan&Kamien duó finoman, mégis lendületesen felületkezelt Give It Up or Turn It Loose-adaptációja. Míg a szintúgy bécsi Cay Taylan kemény funkbreak-alapokat tolt a Call Me Super Bad alá (mondjuk, az eredeti meg maga volt a protofunkbreak), a Fantasista nevű formáció megint csak a Give It Up...-ot vette elő, de lássunk csodát: ezúttal latin-funkgroove lett az eredmény, a fene érti, hogy is csinálták. A további kísérletek már a jól kitaposott ösvényen haladnak, az eredmény meg - jól kiszámíthatóan - hol funkos break (Muro - Funky Drummer) vagy funky house (Captain Funk - Cold Sweat), esetleg majdnem klasszikus latindiszkó (Funk Master J.B. versus Funk Master J.S. transzformálta ily módon a honi közönség által jobbára csak a Boney M-től ismert Sunny-t). Megemlíthető még a némileg szokatlan, majdhogynem dnb-ritmikával operáló, Mr. Drunk-féle Get on the Good Foot-verzió, illetve a Co-Fusion savas kütyünyekergetéssel feldobott Soul Power-feldolgozása.

Milyen és kinek szól?

Összességében egyáltalán nem rossz lemez a Dynamite X, akár egyben is végighallgatható, ajánlott végfelhasználása mégis kisebb dózisokban, számonként, a házibuli megfelelő pontjain ajánlott.

-minek-

Couch Records / Deep Distribution, 2007