Indokolatlan eufória

Az "új kiadó" megnevezést egyre többször kellett az elmúlt néhány évben szitokként használni, tekintve, hogy gombamód elszaporodtak a semmilyen háttérrel, szakmai felkészültséggel, inspirációval nem rendelkező egy- vagy kétszemélyes labelek, melyeknek a fő célkitűzése, hogy kihasználva a digitális formában történő zenekereskedelem robbanásszerű fejlődését, minél nagyobb haszonra tegyenek szert. Perception Recordings is új belépő, de igényessége előremutat. A Trancetream lemezkritikája.

A Perception Recordings is új belépő a piacon, egyelőre nehéz megállapítani, hogy hosszú távon milyen esélyeik vannak a túlélésre, az első lépések mindenesetre bíztatónak tűnnek.

Luke Jennings és Nick Miller, a kiadó atyjai egyelőre nem tartoznak a szcéna legismertebb arcai közé, Perceptive Nature néven maguk is producerkednek, ígéretesen, ám komolyabb visszhang nélkül.

Első nagy fogásuk Andy Blueman, polgári nevén Andrej Komatovic, a szomszédos Szlovéniából. Andy 2001 óta nyüstöli a zeneszerkesztő progikat, elsősorban a jó öreg Reasont, a kezdetek óta uplifting produkciókat hegesztve rajta.

A Nyctalopia a rokonszenves szlovén srác első hivatalos kiadása lesz. A promóció már most is sikeres: Armin van Buuren A State Of Trance című mértékadó rádióműsorában már háromszor is pörgette, illetve egyszer megválasztották Future Favorite-nek is, a kezdés tehát elég erősnek mondható.

Az Original-Mix tankönyvszerűen megírt uplifting, tökéletes keveréssel, igazi eminens munka. Nyugodtan építkezik, a hangzás telt, felemelő. Az első kiállásnál Andy kiéli művészi hajlamait, és leteszi a nagyzenekari kiállást az asztalra, fúvósokkal, vonósokkal.

A téma egyszerű, de a tálalás tökéletes, olyannyira, hogy egyértelműen ez sikerének kulcsa is, ez az a pont, ahol a szkeptikus hallgatókat is meg tudta győzni a produkció igényességéről. Semmi korszakalkotót, eredeti megoldást nem hallunk, de a megszokott elemeket nagyon magas színvonalon hozza.

Club-Mix

A Club-Mix indokolatlanul hamar építi fel az eufórikus hangzást, másfél percnél már a csúcson jár, nem is tud innen továbblépni, strukturálisan egyensúlyvesztett a produkció. A klasszikus kiállás egyszerűbb, ám a főhangszer érdekesebb, egy kissé nyersebb hangzású, mint az eredetiben. A negyedik perc után viszont teljesen érdektelenné válik a dal, a már előbb említett probléma miatt.

Az Onova-Mixet favorizálta többek között AvB is, illetve ez az a verzió, ami az eredetin kívül a legszívesebben játszott a lemezlovasok között. Kétségtelenül ez is egy rettentő dinamikus, okosan építkező verzió, azonban szinte semmi pluszt nem nyújt az originálhoz képest, ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés, hogy mi értelme van egy ilyen remixnek. Ugyanaz az iskola, ugyanaz a stílus, a hangszerek 90% ugyanaz. Technikailag teljesen rendben van, de semmi több.

Onova-Mix

A Will B-Remix legalább eltér az eredetitől. Ez is egy uplifting trekk, azonban Will Brookes a témát más aspektusba helyezi, és az építkezésnél egy sokkal sejtelmesebb atmoszférát teremt. A kiállásnál ő is lemásolja az eredetit, így a kezdeti sejtelmes, és az itt használt egyértelműen lélekmelengető hangulat között egy furcsa kontraszt keletkezik, melyet én öncélúnak érzek, semmi nem indokolja.

A nóta második fele az elején felépített sejtelmes atmoszférához tér vissza, ami már nem is változik a trekk végéig. Jó pont az egyediségre való törekvés, azonban némileg ész nélkül történik, a hangzás pedig itt-ott kissé kásás, az előző remixektől eltérően.

Original-Mix

Összességében a stílus szerelmesei nem fognak mellényúlni a kiadvánnyal. Egy kevés friss hangzás, az uplifting iskola tananyaga ötösre felmondva, és némi kétely, hogy a következő kiadások vajon mennyi frissességet lesznek képesek felmutatni.

Trancetream.fm