A belga dj kijátszotta az adukat

A belga Jonas Steur (avagy Estuera) tavaly nyáron, amikor nálunk járt, már elárulta, hogy készül az albuma. Több mint fél évet ugyan váratott magára, de mostanra elkészült a mű: a duplaalbum az elektronikus tánczenét kedvelők meglepően széles rétegét szólíthatja meg. A Trancetream kritikája.

A Born For The Night című duplaalbum nyitó száma a korábbról már ismert Fall To Pieces, Jennifer René csodálatos hangjával. Jól eltalált, dallamos trance, joggal gondoljuk, hogy az erős kezdés után nehéz lesz tartani a színvonalat.

A Nightwalker valahol az elektro, a house és a trance határán egyensúlyoz, fura kezdés után a harmadik percnél jön az első kiállás. Sokkal jobban illik az elektrós hangulat a Level Up című darabhoz, melynek javára írhatjuk a Ferry Corstenre emlékeztető hangzást is.

Itt következik az első lemez gyengébb periódusa. A Seven Moons And A Bit könnyed, dallamos elektrója, a szintén Jennifer René hangjával operáló Pure Bliss és a Rise & Shine egyaránt könnyen feledhető.

Annál inkább emlékezetes a hetedik, egyben a címadó track, a Born For The Night: nyári hangulatú, vérbeli bulizós hangszerelés. Ha arra gondolunk, hogy éppen ez a szám és a Fall To Pieces látott napvilágot pár hónappal az album előtt, nyugodtan mondhatjuk, hogy Jonas idejekorán kijátszotta mindkét aduját.

Ez nem jelenti azt, hogy itt abba kellene hagyni a hallgatást, elvégre a Left In A Daze akár a Born For The Night folytatásának, levezetésének is tekinthető; hasonlóan kellemes hangulatú, dallamos zene.

Az utána következő I Know esetében viszont nem érezhető jelentős különbség a mostanában mindenhonnan ömlő tucat elektro/house-zenékhez képest. Végezetül az első lemez zárószáma, a Paul Moelandsszal közösen készített La Nuit Noire a keményebb ritmusokba kóstol bele.

Menno De Jong - Jonas Steur: Fall To Pieces

A második korongra, mint sejthető, összemixelve kerültek fel a zenék. Úgy tetszik, Jonas ide tartogatott néhány jól sikerült szerzeményt: tipikus lélekemelő, dallamos trance-t hallgathatunk. Igaz, a nagyja (ha nem az összes) már régebben megjelent, nagyjából 2004-től napjainkig, összeségében mégis jó újra hallani őket.

Trancetream.hu